A kerékpár az az eszköz, amely a kerékpárlakat fogalma nélkül nem értelmezhető! Ugyanis a nélkül – szó szerint – nyomtalanul fog eltünni a két kerék és az azt egyetlen szerkezetbe foglaló váz a kényelmes űlést biztosító nyereggel, amelyet nem lóról szokás lelopni, csak a régmúlt idők emlékére nevezzük így.
Csernobil óta, mint képünk (by Kaktuszka) bizonyítja, nem ritka az éjidőn kerekét villogtató bicikli. Ez még mindig jobb, mintha maga a kerékpáros sugározna, de belőle már remélhetőleg eltávozott a hasadóanyag, mint nagyanyánkból a DDT.
Apropos bicikli. Mint általában a közkedvelt járműveknek, a kerékpárnak is több neve van: kerékpár, bicikli, bringa sőt a déli tájakon a canga név sem számított ritkaságnak a 60-as évek derekán.
A bicikli különleges alfaja a motorral szerelt, amely a múltban dongó névre hallgatott, majd segédmotorkerékpárrá lépett elő. Ebből fejlődött ki aztán a motorkerékpár, de azzal eleget foglalkoznak a temetői híradásokban, mi azzal ne foglalkozzunk most.
Kerékpár nem létezne kerék nélkül, amely nagy találmány. Eredetileg a kerékbetörés céljára fejlesztették ki (v.ö. hadiipari kutatás), de a találékony emberiség hamar rájött, hogy nem csupán kinzóeszközként, hanem a harcikocsik aljazataként is megállja a helyét. Mint arról a Ben Hur és a Gladiátor c filmek is tudósítanak, a harci kocsi kerekére felhelyezett vágóeszközök nagy pusztításra voltak képesek. A kerékpár hál’ Istennek már nem tartalmazza alapból ezt a kiegészítő egységet, így vásárláskor jelentős összeget takaríthatunk meg.
Magyarországon a Csepel márkanév vitte igazi sikerre, mondhatnánk diadalra ezt a távolságlegyűrő eszközt. Az Alföldön még ma is sikeres termék a kivilágítatlan változata, váltó nélkül. Olyan településeken, amelyeket hegyek is borítanak, ilyen teszem azt Pécs, az önkormányzatok jelentősen csökkenthetik a büdzsé kiadási oldalát: minek a belvárosba kerékpárút, nincs láb, amely hajtani bírná a bringát!
A váltó, a hegyikerékpáros változat megjelenése divatcikké emelte a gépezetet. Olynyira közkedveltté lett, hogy egyesek a szobájukban is tárolnak biciklit, szobakerékpár néven. Az emberi találékonyság ugye, hogy hajtunk valamit – mégsem megy; azt gondoljuk, hogy fogyunk tőle – és mégsem; azt hisszük, erősödni fog a vádlink – aztán marad az a láb ugyanolyan keshedt – szóval ezek a tulajdonságai alkalmassá tették a kerékpárt a domesztikációra is.
Befejezésképpen mi mást is mondhatnék a bicikliről – haladjunk kérem szépen!
—-
Kapcsolódó téma: A motor (és a halál) esztétikája
Magyarország és a hegyek?
Szép-szép a hazaszeretet… 🙂
Na de valóban, haladjunk! Az ország is ezt teszi. Igaz, lejtmenetben.
Szia Kaktuszka!
Huh, a kontra!, a kontráról, mint egy kontár, elfeledkeztem,
pedig kontrából a magyar éllovas, mondhatni a Tour de France jövő évi várományosa. 🙂
Főleg, ha más tekeri, akkor megy a kontra nagyon a tandemen.
A fotóért pedig ismét köszönet!
A kontrában valóban lekörözhetetlenek vagyunk!
(A fotót ismét szívesen.:)
Még hogy Csepel. Most hallottam a szlovén KRPAN a király, sokkal jobb a kenése. A Csepelt lehagyja akkor, is ha 100 km előnye van.
Kedves Misszió!
Gyártanak még egyáltalán Csepelt?
Ezek szerínt: http://csepel.info/?p=648
te, lobo, teljesen eltévedtem a blogjaid között. az egyiken kívántam nekem búékot, aztán vettem észre, hogy azt november óta nem használtad. szóval búék. magamon kívül még egy embert ismerek, akinek ennyi blogja lenne, mint neked 🙂
neked kívántam, bocsi a sajtóhubáért:)
Szia Nelli!
Azért van ennyi, mert szeretném, ha az enyém lenne az első blogger lovasszobor! 🙂
Éppen átstruktúrálom a blogvilágomat, úgyhogy olykor magam sem ismerem ki magam 🙂 , tehát ne légy meglepve, ha te sem.
De a lényeg a BUÉK, az pedig eljutott mindkettőnkhöz! 🙂
Elviszik kerékpárlakatostul…
Szia KapitanyG!
Vegyünk buszt, abból kevesebbet lopnak! 🙂