A lemenő napnak is van zongorája

Kislány a zongoránál
Kislány a zongoránál

Olvasom a “6. alabárdos” blogjában posztja bevezető szövegét, amelyben a régi viccre hivatkozik:
– Nem lehetne témát váltani? Mindig az a szex?
– Ok. beszéljünk másról. Miről szeretnél?
– Mondjuk a zenéről?
– Aha. Dugtál már zongorán?

Szex helyett vessünk egy pillantást az ebédemre

Nem szeretnék a viccbéli pasas hibájába esni, éppen ezért a minapi ebédemről fogok szex helyett beszélni.
Étterem.
Rádióból ömlő zene. Csinos pincérnő jő, mosolyog, talán tetszem neki!? Kedvesen mosolygok, ülve is kihúzom magam, satnya bordáim felfújom levegővel. Fejem felszegem, hogy az a kis hajhiány a kobakom tetején ne tűnjön föl. Szerintem most bika vagyok.
A pincérnő az asztalomhoz ér – és ekkor a rádióból zene helyett egy reklám szövege kunkorodik elő: … a lemenő Napnak is van ereje!
Ha az étteremben lett volna zongora, alá bújtam volna.

***

Na, de legyen igazi zene is, sex nélkül, mégis nagy élvezettel:
Hiromi álmomban is zongorázott

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé. Létrehoztam blogot a közösségi terekben és saját domainen is. A legismertebb blogom a gerillamarketing.blog.hu.
A szolgáltató-blog tulajdonképpen egy klasszikus “énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként. Ám nem lévén elégedett az énblog meghatározással komplex blog elnevezéssel tekintettem és tekintek rá.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló web konstrukciók számára (v.ö. Helpful Content Update). Ezért igyekszem a régi blogot frissíteni, tartalmi irányokba állítani. Törlök, bővítek, frissítek .
Munkám fő iránya a keresőmarketing, benne a keresőoptimalizálás-SEO.

“A lemenő napnak is van zongorája” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Igazán jót röhögtem 😀 Köszi a sztorit.

    Viszont a fő kérdés: miért gondoltad Te azt, hogy egy pincérlányka Neked mosolyog és nem a munkaköri kötelessége? 🙂 Ezen érdemes elgondolkodni 🙂

  2. 1.) Kijöttem Kaktuszka a zongora alól.
    2.) Kérded Balu kapitány: “miért gondoltad Te azt, hogy egy pincérlányka Neked mosolyog és nem a munkaköri kötelessége?”
    Mert van önbizalmam! 🙂

  3. Kedves Zsófia!
    Azt gondolom, amíg a dolog a mosolyok szintjén van, addig csak színesíti az életet, derűsebbé teszi.
    S ha – mint itt is – szóba sem jön a tolakodás, akkor az még “belefér” a kultúránkba.
    Bár azért egy zongorista ismerősöm szerint… 🙂

Leave a Reply