A magyar Téli Palota ostroma

Roham, a Téli Palota ostroma
A Téli Palota ostroma

Kinek dolga a magyar demokrácia?

Attól tartok, hogy se a ma Merkel által betöltött kancellári intézmény, se az RTL Klub nem a magyar demokrácia (szabadság, egyenlőség stb.) megvalósítása érdekében létrejött szervezetek.
A német kancellár funkciója szerint a német nép, a német vállalatok érdekeit szolgálja, igaz, erejénél fogva mindezt az EU köntösében is képviseli. Vagyis Merkel munkaköri leírásában aligha szerepel a magyar demokrácia (szabadság, egyenlőség stb.) kivívásának szükségessége.

Az RTL, ahogyan az egy kapitalista vállalkozáshoz illik, a profitot tartja szem előtt, minél olcsóbban előállítható, minél népszerűbb képek és hangok gyártása és sugárzása révén. Mivel a nézőszám teszi kelendővé a reklámidőt, a csatorna értékét vagyis profittermelő képességét, ez a tevékenységének a központi eleme. Vagyis az RTL működési célrendszerében szintén nem szerepel a magyar demokrácia (szabadság, egyenlőség stb.) kivívásának szükségessége.

Mindebből következően Orbán rendszerének leváltása a magyarországi magyarokra marad

Nézem, olvasom a tüntetések szervezőinek nyilatkozatait, hallgatom beszédeiket, s arra jutok, hogy némelyikük a Téli Palota ostromaként képzeli el a rendszer leváltását.
A haragos nép nekilendül, s pártoktól mentes egységben (ne jöjjenek a pártok!), a politikai szüzek vezetésével (ne jöjjenek a pártok!) elsöpri a palota őrzőit, kikiáltja a köztársaságot, majd hazamegy és megünnepli a győzelmét. És akkor ki lesz vívva a magyar demokrácia (szabadság, egyenlőség stb.) meg minden.

Üde kép ez, amely az elveszített szabadságjogok, az ország leszakadása, a karvaly akarnokság, az őrült intézkedések és a szegénység miatti haragot, keserűséget a forradalom szubjektív feltételének meglétével azonosítja.
Pedig ez nem az.
Ez az üde helyzetkép nem számol a NER haszonélvezőinek tömegeivel, a rendszer antikommunista-antiszocialista meggyőződésű híveivel, s mindezt kellő precizitással mély társadalmi beágyazottságnak is mondhatnánk.

Nem számol továbbá a saját érdekeit fel sem ismerő százezrekkel, akik a rezsicsökkentés varázslatában léteznek, munkahelyi szájkosarat viselnek és a központi valamint a települési, amúgy közszolgálatinak csúfolt média hallgatói, nézői, olvasói – vagyis rabjai.
De nem számol az erősen felturbózott karhatalommal sem, amely eddig talán egy gázfröccsöt adott csupán a Kossuth téren, de ennél azért éles helyzetben jóval többre képes!

A pártfóbiáról

Az ostromra készülők pártfóbiájával kapcsolatban  egy facebookon folyó vitában így vélekedtem:

Ha én volnék a Fidesz, semmi másnak nem örülnék jobban, mint ha meg tudnám akadályozni, hogy a civilek, a társadalmi szervezetek és a pártok egymásra találjanak és együtt lépjenek fel.
Mindent elkövetnék, hogy a pártfóbia kikerülhetetlen legyen és elkezdeném lejáratni azokat, akik az „Aki velünk van, az velünk van!” jelszóval állnak elő.
A kezemre játszana, hogy világszerte antipátiát élveznek a politikusok. Ezt az ellenérzést csak kicsit kell tupírozni, hibás lesz itt minden párt, nem csak a Fidesz!

Örömmel vennék minden kommunistázó felszólalást is, pedig ha valami nincs ma napirenden Magyarországon, az éppen a kommunista veszély.
Külön örülnék, ha a gyurcsányozás terhét megosztanák velem a civilek, nem csak nekem kéne naponta hibássá kikiáltanom.
Ha én lennék a Fidesz nagyon örülnék, hogy az ellenzéki facebook oldalakon több a múlt, mint a jövő, több szót vesztegetnek egymásra a tüntetők, mint az ország gondjaira.

Persze hogyan is lehetne ez másképp, most alakul, formálódik az ellenállás civil változata. Amelynek egyébként eddigi csúcspontja az internetadó elleni tüntetés volt, s bár a regnáló hatalom egyre sántábban futja be a pályát, az utcán tiltakozó tömeg nagysága nem növekszik.

Vagyis nem hiszem, hogy a magyar Téli Palota ostroma eredményre vezethetne.

Inkább gondolom, hogy a civilek oldalán a Gulyás Balázsoknak van igazuk. Reálisabban mérik föl a helyzetet, tudják, parlamenti pártok nélkül nincs parlamenti demokrácia. Némi képzavarral élve: nem a fegyver a fegyverük!

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

Szólj hozzá!