Lomha hordák a pocsolya felé
Patriótia, a Dél Keresztjének éke, az egykori mintaország a polgárháború után visszazuhant a kőkorszakba. A bűzös dzsungel persze tovább élt, a trópusi nap tovább okádta hőjét a vidékre, mintha mi sem történt volna. A majmok üvöltése behatolt a lakatlan városokba, kongott kicsinyt a rommá lett falak között, mint valami szélgörgette, üres konzervdoboz, aztán sötétedéskor elenyészett ez a hang is.
Hajnalban, a hosszuló árnyak mellett, a dzsungel szélén három észak-patriótiai túlélő indult délnek, miközben három déli, a szintén kifosztott, tönkrevert, élelmet és vizet nélkülöző tájak felől igyekezett szembe velük. A két elgyötört csoport, kőkorszaki fegyvereivel ugyanúgy képtelennek bizonyult a szükséges élelem és víz megszerzésére, s rongyaik alatt mintha már nem is emberek, hanem éhes és szomjas vadak lakoztak volna.
Víz nélkül nincs élet
– Vizet kell szereznünk, mindenáron! – lihegte Balhesz, a kicserepesedett ajkú, köpcös déli ember a társainak.
A száraz évszak még a harmatcseppeket is elrejtette előlük, hiába nyalták mohón, porzó nyelvvel a hajnali őserdő fáinak leveleit. Beljebb, a fák közé nem merészkedhettek, nagyjából fél órával ezelőtt, az éjszakai hold fénye még zöld szempárokról csillant vissza feléjük.
Az északi csoport ugyanúgy szenvedett, s még Provoknak, az egykori marketing professzornak sem volt semmilyen ötlete arra, hogyan is szerezhetnének vizet.
A w-alakú dzsungelszélen egyszerre ért a két, egymással szembe araszoló, elnyűtt csapat a w külső szárának legalsó részéhez, egyszerre pillantva meg egymást és a w középső részének csúcsán a pocsolyát is!
Provok és Balhesz, a két vezér
Provok elméje, mint egy szikrát kapott motor, beindult – hatan eredményesebben vadászhatunk, s ahogy látom, a víz a pocsolyában épp elegendő lesz mind a hatunknak!
A szemben lévő oldalon Balhesznek, miként a többinek is, földbe gyökerezett a lába, a szíve hevesen kalimpált, s a köpcös déli hol a vízre, hol a három, előtte csodálkozó idegenre pillantott zavarában. Aztán gyors cselekvésre szánta el magát, utolsó erejét megfeszítve hajította el a dárdát, amely Provokot találta el. Az szétvetette karját, s a mellkasába fúródott hajítószerszámmal hanyatt vágódott, s moccanatlan maradt.
Provok egyik társa, az északi Reak ocsúdott a leghamarabb, elhajított kőbaltájával széthasította Balhesz fejét.
A két, vezér nélkül maradt csonka csapat kicsit visszahúzódott a W szárai mögé, s a rongyos, immár harcossá lett népség, haditervek kieszelésébe fogott.
Eközben a trópusi nap egyre feljebb és feljebb kúszott, s mohón felszippantotta a pocsolyát, még a szikkadt földet is cserepessé repesztve az egykori tócsa helyén.
A „csapatok” ebből mit sem láttak, hanem büszke üvöltéssel rohamra indultak, hevenyészett haditervük szerint.
A dzsungel mélyén a majmok felröhögtek.
***
Provok előtörténete: Az igazi gerillamarketing
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Szomorú mese ez, farkasom…
Hát, szerintem se vidám.
nah, elébb az okosság, aztán a büszkeség
nézz rám itt
http://omari_portal.mlap.hu
További felosztások:
a nevére linket nem tévő és a két linket is megadó(!) pillant itt rám. 🙂
minden úgy kezdődött, hogy Kobak visszaütött. további részletek Hervay Gizella ford0tott meséjében)
Szerintem egy későbbi cselekvés szempontjából nagyon sok függ attól, ki mire van ráhangolva.
Aki a nagyobb „haszonra” az együttes cselekvés által, másként fog viselkedni ugyanabban a szituációban, mint aki a „harcra van kihegyezve”, mindenáron, bármi áron elvek szerint gondolkozik.
Úgy látom, Patriótiában nagyjából felesek voltak az erők, ilyenkor mindig a rosszabbik változat jön be.
Még jó, hogy Magyarország nem ilyen, itt nem mutogatnak a tévében esemény előtti köteleket, nem közvetítenek lelkesülten tévéostromokat, itt a békére, józanságra oktatnak a pártvezérek, minden a közjóra van kihegyezve. Minden oldalon. Ugyan unalmas ez így, de adott esetben ez a nép a haladásra van „kihegyezve”, meg az együttműködésre!
Itt nem kell visszaütni, mert ütés sincs.
Ha jól látom!?
magyarország a narancssárga paradicsom.
ahol Éva nem almába, hanem magyar narancsba (citrom) harapott!
höhö. ahol Éva mancsba harapott (nem fűbe)