Kiállítás megnyitóra készülődve
Az a megtiszteltetés ért, hogy én nyithattam meg 2021. szeptember 5-én a Pécsi Kulturális Központban működő Szivárvány Fotóklub kiállítását.
A meghívás után be kellett vallanom magamnak, én még sohasem nyitottam meg kiállítást, jó volna a tartalmat tekintve úgy megtennem, mintha minden héten megnyitnék valamit, nehogy leégjek itt a vénasszonyok nyara napsütésében.
Segítségért az internethez folyamodtam, s hamar kiderült számomra, hogy minden addigi gondolatomat, fotózással kapcsolatos élményemet, a tizenévesen kapott Utitárs márkájú fényképezőgéppel (Pajtás osztályú gépezet) el kell felejtenem.
A kiállítás-megnyitás szakirodalmának elolvasása előtt arról ábrándoztam, elmesélem majd, hogy a fiatal felnőttként vásárolt Zenit TTL objektívjét és az ahhoz vett NDK-s teleobjektívet már a lányom birtokolja valamilyen extra géphez használva, mert ezek a régi objektívek nagyon szép gömböket varázsolnak a képekre, úgynevezett boke előteremtés képesek.
Valaha egy Casio géppel léptem a digitális fényképezés mezejére, de ma már Samsung Galaxyt használok fényképezőgép helyett.
Azzal is szívesen eldicsekedtem volna, hogy a monitorom fölött egy igazi, aláírt Hámori fotó díszeleg, vagyis a fotózás nem csak régi természetet ábrázoló diák és a lányaimról készült fakuló, fekete-fehér fotókon van jelen a lakásunk fiókjaiban.
Felkészülök
A szakirodalomból kiderült, hogy egy kiállítás látogatói nem a megnyitó beszéd miatt jönnek a kiállító terekbe, hanem a kiállított tárgyak miatt, majd a kiállításra hozott darabok készítőival és potentátokkal szeretnének kapcsolatot teremteni.
A megnyitó feladata a képekre hangolás!
Ebből következően az addig eltervezett szép gondolataimat el kellett felejtenem, mert mit tesz isten, nem rólam fog szólni a kiállítás, hanem a képekről, és azokról kell majd szót ejtenem.
A kiállítókról: Szivárvány Fotóklub
A kiállítókról azt azért tudtam, hogy a Szivárvány fotóklub érett felnőttek közössége, akik időnként összejönnek, megnézik egymás képeit, tanácsokkal látják el egymást, új dimenziókat nyitnak és elavultakat zárnak be.
Valódi közösséget alkotnak. Civil közösséget.
Aztán már előre, a kiállítás előtti napokban megcsodáltam a képeket és örömmel tapasztaltam, érett fotósok – a szivárvány színeihez méltón – nagyon sokszínű alkotásokkal rukkoltak elő.
A képekről
Ez a sokszínűség a témaválasztásban, a képstruktúrákban és a technikai kivitelezésben is megmutatkozott.
Láthattam szépen kivitelezett természetfotókat – Székely Viktória, Bosznay Ágnes, Mecseki Mária, Farkas Gábor fotóapparátjából – és szocio-portrét Hajdú Hajnalkától.
Láttam a tükrözés technika magas színvonalú megvalósítását Gyöngyösi Ferenc vonat ábrázolásában.
A ritmikusság dinamikája Bauer Péter ablakokat és Székely Viktória árbocokat mutató fotójáról köszönt rám.
A harmadolás kontra képközép téma elhelyezés egyaránt szerepet kap a kiállításon Gátonyiné Csicskár Andrea és Gyöngyösi Ferenc egy-egy művében.
Tallászné Mária (a helyszínen az alkotóval címet is adtunk a képnek: Selytelmesség) fotója külön esztétikai élvezet. Átlós képszerkesztés, játék a mélységélességgel és a fényekkel jellemzi.
A fény hiányának borús hangulatát Sági Tamás Hunyadi szobra adja vissza igen hatásosan.
Minderről szeptember 22-ig meggyőződhet bárki a Pécsi Kulturális Központ galériáján.
Bognár László
*****
Témánkba vágó bejegyzések:
Civil szféra: világok harca 2.
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
