Blog, Internet és a kellékei, cd, vinyó, dvd, kamera – és persze ezernyi szerteszórt digitális állomány.
Rettenet ez, vajon mit merre találok meg, mit hova tettem – azzal a hetyke tudattal, ezt itt évek múlva is biztosan meglelem! Bár csakugyan így volna…
Nem is tudom, éppen mit kerestem, amikor valamelyik cd mélyéről az imént előbukkantak M. Attila festményei, pontosabban a digitális változatok.
Attila, legjobb tudomásom szerint, most éppen Angliában dolgozik (?), tekereg (?), másodszor indulva el, mint a középkor legényei, világot látni, s úgy kitanulni a szakmát, hogy majd igazi MESTERKÉNT tisztelhesse a jónép!
Attila legelőször nem mint barát tünt fel a színen.
Hanem a kisebbik lányom gyűlöletének tárgyaként. Attila és egyetemista kedvese albérlői minőségben kerültek szeretett leánygyermekem, mint zord főbérlő látómezejébe.
Alighogy beköltöztek, telefonon közölték vele, hogy (az amúgy frissen festett!) fürdőszobát és a konyhát átfestették.
Hej, a lányom rendesen méregbe gurult, hát ezek mi a fenét képzelnek magukról…
Aztán vitte is az anyját, segítsen neki letolni a megátalkodott albérlőket. Ám mielőtt megkezdőthetett volna a haddelhadd, a két nőm meglátta AZT a kéket a fürdőszobában, s AZT a vajszínű árnyalatot a konyhában – semmit sem szóltak!
Később Attila elvitt az egyetemre, ahol a saját és mások műveit is megmutogatta, s így lassan magam is vettem a bátorságot, hogy az én gyarló, épp akkoriban kezdett, még nem teljesen zseniálisnak gondolt rajzaimat megmutassam. Becsületére legyen mondva – nevetés nélkül kibírta, sőt, néhány vonással kisegített, majd utóbb is szakszerű tanácsokkal halmozott el!
Most nézem a képet, s csak remélhetem: a büszke és konok vajdasági magyar nyakon még mindig ott az a fej, s a csillogó szem is keresi még a valamit!
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé. Létrehoztam blogot a közösségi terekben és saját domainen is. A legismertebb blogom a gerillamarketing.blog.hu.
A szolgáltató-blog tulajdonképpen egy klasszikus “énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként. Ám nem lévén elégedett az énblog meghatározással komplex blog elnevezéssel tekintettem és tekintek rá.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló web konstrukciók számára (v.ö. Helpful Content Update). Ezért igyekszem a régi blogot frissíteni, tartalmi irányokba állítani. Törlök, bővítek, frissítek .
Munkám fő iránya a keresőmarketing, benne a keresőoptimalizálás-SEO.
Ha most még azt is elmondod, hogy a széklábakat Michelangelo faragta nálatok… 🙂
Erről dédapám mesélt valamit… 🙂
Mint zalai jobbágy, sokat tudott Mi kell Andzsel (?), a lóról!
Mellesleg nálunk is meszelni kéne 🙂
Szia Zebra!
Írtam egy e-mailt Angliába! Márminthogy egy ingyenfestésről volna szó, zebracsíkkal, Zebráéknál. Szerintem Attila otthagyja azonnal a ködösnek mondott Albiont, s jön is haza 🙂
Szivesebben festenek nyelveket. Szep kek nyelveket. Jegesmedveet, csau-csauet, zsirafet.
Szia Laci!
Meg mindig London. Es kozeleg Afrika. Mar nem tul sok kellemes honap maradt Angliabol, hogy malariaval, legyekkel, lazzal es millio szepseggel foglalkozzak majd.
Szia Attila!
Hurráááááááá, hogy megvagy!
Ez aztán a valami 🙂 Légyszí’ mesélj – mi van Londonban, veszik-e az ottaniak a képeidet? Már, ha festesz is, s nem csak a nők meg a bámészkodás 🙂
Na, meg ez az Afrika dolog, ez hogyan áll?
“Ha kérditek idehaza:
Na, milyen volt Afrika?”
Üdv mester! Festeni kék nyelveket? Tanulni kék nyelveket! 🙂
Ha pedig vár Afrika, ne várjon hiába, a meszelést valahogy megoldom majd magam. Tegyek a mészbe egy kis kéket is? 🙂
És az miféle ária,
hogy malária? 🙂
🙂 Nagyon szeretem! Festek is sokat! Eeees ha minden a tervek szerint megy ebben a honapban atigazolok a falfestokhoz. Szep, nagy, ures falakat kenek ossze mindenfele szinnel. Mint otthon. (Magyarorszagon otthon)
A weblapom februar kozepetol el. Varom a kritikakat majd! 🙂
Afrika meg egy darabig terv marad, mivel, hogy nem szamithatok bevetelre majd, ezert sok-sok fontot kell felretenni.
A kek jo otlet a meszbe, de lehet csau-csaut tartani a furdoszobaban.
Es oriasi hirem van! Karacsonykor voltam otthon! (Zentan otthon)
3,5 ev utan!!! Megszuntettek a korozest, nem vagyok mar szokeveny!
He-he, a szerbek pitiznek az eunak es valtoztatgatjak a torvenyeket. Es mar nem tartoztathatnak le. Megse 12 evet kellett varni.
Szia Attila!
Még a végén európaiak leszünk mindannyian, akik Európában lakunk! 🙂
Várom a honlapcímed!
Valami új festmény, olyan zseniális fajta? Szívesen közzéteszem!
Jöhetne emilben!
Üdv
elkeszult!
http://www.attilasmurals.com
varom a kritikat, ez a belepom a “sweet life”-ba 🙂
es kovetkezo alkalommal kuldom a kepeket
mi ujsag veled?
de jo, hogy nyilvanosan levelezunk! 🙂
Szia Attila!
Mindjárt mutatom másoknak is a honlapot, lesz itt kritika, ne félj! 🙂
Kösz, hogy küldted!
Hogy velem mi van? A blogomból nem derül ki? Akkor rosszul vezetem 🙁
Várom a festményeket is!
(Szerk. megj.: Előzmény: https://szolgaltato-blog.hu/archives/502 )
A kep temajarol roviden annyit, hogy egy sminkelo holgy all a tukor elott. A hatter szinekkel mozgatott, de nem alakitottam ki semmi konkret format. Szinparok mikroklimaban adodnak ossze es alkotnak egy fuggolegesen hullamzo kompoziciot.
Hogy a noci sminkel annyiban volt szamomra fontos, hogy olyan pillanatot igyekeztem elcsipni, amikor elfeletkezunk a pozrol, begyakorolt tetszetos mimikarol, ilyenkor izgalmas arckifejezodesek jelenhetnek meg.
Kulon izt ad az egesznek, hogy ezeket a pillanatokat sokszor meg kell lesni, fontos, hogy a szemlelt alany egyedul erezze magat.
Es a legszebb az egeszben, hogy nekem ezek jartak a fejemben meg elkeszult a festmeny. Azota megmutattam nehany baratomnak es egesz mas kommunikaciot alakitottak ki vele kapcsolatban. Mintha kulon vilagok alakulnanak ki korulotte. A kepem elkezdte elni az eletet. 🙂
Meg nincs teljesen kesz, de mar lathato.
http://www.attilasfineart.com
Hogy tetszik?
Szia Attila!
Már időszerű volt a jelentkezésed, nem tudtam mire vélni, hogy a ködös Albion hallgat, sőt nem fest 🙂
Azzal együtt, hogy mint keresőoptimalizáló – finoman szólva – idegenkedem kicsit a flash alapú honlapoktól, barátkozom vele 🙂
Nem könnyű, az intro átugrásához a felirat kicsiny – pedig a második látogatáskor már nagyon nem akarunk intrót.
Viszont kárpótol a The Artist menű 🙂
Szép lesz, na, különleges, ahogy tőled el is várható (bár jó, hogy nem kell keresőoptimalizálnom).
Ez már olyan londonias vagy milyen, szóval nem pécsies, nem magyaros, nem vajdaságis 🙂