Itt ülök az IBM-rendszerű számítógépem előtt, a SAMSUNG SyncMaster sokcolos, kristálytiszta monitorján olvasom a betűket, amelyeket Microsoft billentyűzeten pötyögök.
Nagy franc ez a Cserna-Szabó András – olvasom a monitoron magamtól (!) – akinek a Regehű című dolgozatát szépen beválogatták a Körkép 2013 elnevezésű kiadványba, Magvetőileg.
(E-mailem jött, villog a SAMSUNG Galaxy S4 bal sarkában a kék led, de az egészen bizonyos, hogy nem Cserna-Szabótól, hiszen nem ismerem.)
Szóval az írásmű első mondata:
„Mikor a lány felkelt, a fiú már nem feküdt mellette az ágyban.”
Drámai nyitás, hiszen ha ágyról van szó, akkor igenis legyen benne a lány mellett a fiú, mert ha ez nem így van, akkor drámát szimatol az olvasó.
A harmadik mondatban, a lényegtelen második után megtudjuk, hogy az ágyat az IKEA-ban vették.
Ezt követően számtalan márkanév jelenik meg a lapokon, a fiún például, bár munkanélküli, Nike sportcipő virít – talán a régebbi „jó lét és jólét” jeleként ?, a lány Palmolive Mineral Massage tusfürdővel kényezteti a testét zuhanyozáskor és Vogue Filter Super Slim cigaretta füstjébe burkolózik amikor dohányzik.
Szóval nagy franc ez a Cserna-Szabó, pontosan tudja, hogy a márkanevek ragyogóan jellemzik az embert és a kort, amelyben él.
Egy kőbaltával flangáló pasasról ritkán hisszük, hogy a huszonegyedik század gyermeke volna, bár hallottam már olyan jelenkori miniszterelnökről is, aki keveri az sms-t és az e-mailt.
Hideg nevek, hideg szerelem hűsíti az olvasót a lapokról.
Kihűlt, idegen világ, a márkanevekben semmi otthonosság. Gucci blézer, Dolce & Gabamma? aztán egyszer csak a régi világ ismerős darabkája egy, a lány által olvasott mondatban:
„Villamossín fúrta át a szabályosan közlekedő Dacia alját.”
Na, végre, valami, amit ismer az eddig elidegenített olvasó: Dacia! Igaz, át van fúrva, de ez most mindegy, itt a régi világ, amibe meg lehet kapaszkodni.
A sofőr gyomrát átjárta a sín, szembe nézett a halállal. (Kitűnő márka, magyar média, hírek.)
Egy ismerősöm mesélte (nem a dacias): a kivizsgálása után a klinika egyik alkalmazottja leült vele szembe és arról meditált, mennyire nehéz lehet azoknak, akik egyik napról a másikra, teljesen váratlanul megtudják: megtámadta őket a rák.
Ismerősöm is elborongott ezen, tényleg nehéz ügy lehet, cseppet sem irigylem az ilyeneket.
De a kórházi alkalmazott csendben ült és nézte őt.
Úristen, csak nem rólam van szó?! – nyitotta tágra a szemét az ismerős.
Made in Hungary, hogy én is mondjak egy „márkanevet” ahhoz, hogyan nézünk szembe a halállal Magyarországon.
Gyerekkoromban Vostok feliratú órám volt és faltam a könyveket. Manapság is szeretem, ha jó írással találkozom. Kurva jó ez a Regehű.
*****
Könyvekről, írásokról gondoltam korábban:
- Méhes Karcsi kávéja
- Irodalmi esten
- Pécs és Balla D. Károly (2) Blog esszé
- Könyv. Csepeli György: A hatalom anatómiája
- Fojtik-Veres: A nagy túlélő. Időutazás a marketingben
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Hogy mi minden történik az ember ismerőseivel. Szerencsére velünk ilyen nem eshet meg. Sem hideg szerelem, sem betegség, sem magány, sem halál.
Hát tényleg jól néznénk ki, ha velünk is megesnének ezek a dolgok.
Végül itt állnánk a kemótól kopaszon és szégyellnénk panaszkodni, feltéve, ha olvassuk Andrassew Iván távoli naplóját. Mert hozzá képest igazán jól éreznénk magunkat. Ajánlom (pedig nem is ismerősöm, csupán olvasom):
http://andrassew.blogspot.hu/
Hát mára nagyjából ennyit a „szembenézés a halállal” kifejezésről a Regehű-ből.
Jól ottragadtam az ajánlott blogon 🙂