Dr. Schmitt a ctrl+c-v

Sajnálatos katasztrófa mindez az egykori élsportoló számára, ami történik vele és körülötte.
Ha egy kis szerencséje van, Dr. Schmitt nem kerül szóba köztársasági elnökként, s ha nagyobb önismerete, akkor nem engedett volna a szirénhangok csábításának. De a belső hang megcsalta, nem azt súgta Pál fülébe, hogy Palikám, ne vedd palira magad, sok lesz ez neked, legyen elég, amit eddig elértél hírnévben, kiváltképp a sport révén és kevésbé a diplomácia, a politika és még kevésbé a tudományos pálya igézetében.

Csak akarni kell Pali bá’

A belső hang inkább dorombolt valamit, elhitette, hogy csak akarni kell, s imádni fogja a nép, és ő mennyi mindent tehet a hazáért, a himnusz zengeni fog reggeltől napestig, mint amikor az érmet helyezik a győztes sportember nyakába, talán még a könnyei is kicsordultak, amikor a piárosoktól meghallotta: ő motor lesz, s nem fék Magyarország robogni kész autóján!

Az önismeret hangja akkor sem kiabált, amikor a magyar nyelv védelmét tűzte zászlajára…

Az az igazság, hogy az elnöki poszt már így is maga alá temette egykori hírnevét, de ami nagyobb baj, a köztársasági elnök intézményén is sebet ejtett az egykori olimpikon.

Dr. Schmitt és a tudomány

És akkor most itt van előttünk Dr. Schmitt disszertációja, a törzsanyaggal, lábjegyzetek nélkül, a szinte mondatról mondatra franciásan-bolgárosan-németesen megegyező „saját” következtetések, a suta védekezés, egy olyan terepen, ahol a kardvívó lába alatt nem a megszokott módon stabil a talaj, ahol az ellenfél, a valóság maga, kétszer olyan gyorsan forgatja a pengét…

Látszólag Dr. Schmitt dolga rendben van, hívei, az őt jelölők tábora mellette áll, nincs érv, amely áthatolhatna pajzsukon, szelektív hallásuk éppen annyira kitűnő, mint a másik oldalé, tehát látszólag minden ugyanolyan stabil, persze jobb volna, ha a diplomások, a doktoranduszok befognák a szájuk, s nem öntenék az olajat a tűzre, amikor a haza amúgy is harcban áll, mert egy támadás áldozata…

Azonban úgy áll a helyzet, hogy a tűzre az olaj csorogni fog, mert a politika könyörtelen logikája szerint az ellenzék számára most itt a reális alkalom a Dr. Schmittet elnöknek jelölők alkalmatlanságának bizonyítására. Hogy egy ekkora fafejet, bábut, hazug embert (plágium! plágium!), alkalmatlan pojácát nyomtak az elnöki székbe.

És őszintén szólva – igazuk is van!

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Dr. Schmitt a ctrl+c-v” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Az a nagy büdös helyzet, hogy a jelen helyzetben az ember már azt sem hiszi tiszta szívvel, hogy valós (sport) eredmények alapján került bele az olimpiai csapatba… nem kétlem én, hogy megdolgozott érte, csak van egy fura mosoly az arcomon, ha erre gondolok. Mert nem csak a páston lehet kiharcolni egy csapattagságot.

    És vajon tényleg sikeresen sáfárkodott-e a lehetőségekkel sportdiplomataként?

    Kérdések sora merül fel az emberben. Úgy érzi, hogy amit Schmitt életéből látott az hazugság. És a színes máz alatt nincs semmi. Se ember, se sportoló. De legfőképpen sportembert nem találni alatta.

    Igazad van, ha volt (is) múltja, azt mára végképp eltörölte.

  2. Kedves 6. Alabárdos!
    Valahogy meg kellene mentenünk az olimpiai bajnok iránti megbecsülésünk maradékát. Ki kellene találni egy egérutat Schmitt Pál olimpiai bajnok számára, hogy kimenekülhessen ebből a méltatlan szerepből, amelynek létrejöttéhez persze maga is erősen hozzájárult.
    Ha futni akar, hagyjuk tisztességgel futni. Ha elmenne, menjen most, s vigye a tiszteletünk maradékát.
    De a köztársasági elnök posztján nem maradhat. Mert azt kikérjük magunknak!

  3. Bocsánat, egyáltalán nem lényegi a hozzászólás, csak a pontosság, és Schmitt hajdani (valós) sportolói érdemei miatt: nem kardvivó volt, hanem párbajtőröző. Ráadásul ANNAk remek!

    És a 6. alabárdosnak még azt szeretném mondani, hogy ne essünk át a ló túloldalára: érdektelen, hogy került a magyar válogatottba (ennyi idő távlatából pláne), de ott világversenyek során remekül helytállt! Ezt ne vitassuk el Tőle azért, mert …

  4. Kedves Miklós!

    Novák Dezső példája mutatja, hogy a politikai tartalom felülírhatja a sportolói érdemeket.
    A köztársasági elnökünk esetében is már úgy emlékszik a „nép”, hogy csak tartalék volt, pedig két olimpián 34 asszóból 21-et nyert…

    Tényleg Kulcsárra, meg Fenyvesire hány asszó jutott?

Szólj hozzá!