Lassan véget ér a pandémia és elindulhat a számtalan veszteséget elszenvedő idegenforgalom. Érdemes újragondolni a stratégiát a Dél-Dunántúlon, Pécsett és Baranya számos más településén is. Ehhez talán hozzájárulhatok egy 2008 októberében írt jegyzetemmel. Hogy lehessen jól eladni azt, amivel rendelkezünk.
David Ogilvy példája
David Ogilvy írja le tapasztalatait az Egy reklámszakember vallomásai c. könyvében arról, miként is fogadták, értékelték az amerikai célközönségnek szóló, Angliát népszerűsítő marketing kampányát.
Nagy siker lett, de a hűvös angolok egy része azért nem mulasztotta el, hogy Ogilvynek rendesen odapakoljon:
„Elsősorban azzal vádoltak, hogy rombolom Anglia tekintélyét… Megróttak, hogy azt a benyomást keltem, mintha Anglia idillikus, kis királyság volna, amely a dicsőséges múltból él. Miért nem mutatom be Angliát „annak, ami”, vagyis életerős, iparosodott, jóléti államnak, amely a penicillint, a lökhajtásos repülőt, Henry Moore-t és az atomerőműveket adta a világnak?”
Ogilvy minderre azt válaszolta, hogy nincs az az amerikai turista, akit azzal lehetne Angliába csábítani, hogy atomerőművekben gyönyörködjön!
Mindez arról jut eszembe, hogy 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa (Essen és Isztambul mellett), s ebből következően Pécset, Baranyát sőt a tágabb Dél-Dunántúlt is „el kellene adni” valahogy.
Mégpedig úgy, hogy messzi földről azért aligha utazik ide valaki, hogy olyan koncertet hallgasson meg, amit odahaza is meghallgathatna, olyan élményeket szerezzen be (pl. fürdőkultúra címén), amelyből „tizenkettő egy tucat” odahaza is – vagyis atomerőmű miatt aligha látogat ide az „idegen”.
Idegenforgalmi szakemberből nincs hiány, talán még össze is szaladnak a számtalan borúton hirtelen futtukban, csak még a nagy ötlet nem nagyon pattant elő.
Persze reméljük, nem fürdünk be a PR-ra költött milliókkal, a szépszámú hivatalos kiküldetéssel, még hivatalosabb úttal, tengeren innenre és tengeren túlra.
A befürdés onnan jut eszembe, hogy fürdeni már számos helyen lehet Baranyában, mármint „gyógyfürdeni”.
De miként, milyen ismérvek, milyen egyedi arculat mentén fogják, mondjuk a cseh, az osztrák vagy a horvát gyógyfürdőktől és EGYMÁSTÓL elorozni a vendégeket?
Ám elgondolkozhatunk máson is.
Ki tudja kimondani: Pécs, Orfű, Szigetvár, Harkány, Villány, Siklós, Abaliget vagy Sikonda nevét?
Vajon egy távolban élő, aki ki sem tudja mondani Orfű, Szigetvár, Harkány vagy Sikonda nevét, miként fog különbséget tenni közöttük? Ha most azt mondja valaki, hogy a víz összetétele alapján, akkor elszaladok Zalakarosig, onnan Hévízre, majd vissza. Pedig Szigetvár nyugodtan lehetne TÖRÖK város, Siklós pedig a LABANC tőkéjéből újjáépülő, vagyis a várak felújítása is szorgosabban haladhatna.
Évekkel ezelőtt egy korábbi siklósi polgármesternek javasoltam: Siklós legyen a ROMANTIKA városa, ezt a szót mindenütt értik a világon, a szerelem dalnokai énekelhetnének, pengethetnének lantot és gitárt – e gondolatkör köré lehetne felépíteni egy másoktól megkülönböztethető, tehát eladható várost, Siklóst, vagyis szerelemmel együtt – ROMANTIKÁT!
Úgy látom, Siklós inkább Harkány akar lenni, persze a várral.
Úgy látom, Szigetvár megijedt a saját „hazafiságától”, a török húzzon haza, vigye a tőkéjét, a „kontyos” pénzéből és a kultúrájából Zrinyi utódai nem kérnek!
És Pécs? A Balkán kapujának zsanérjairól a zsír talán még mindig hiányzik.
***
Kapcsolódó írások:
Megnyitott a Szigetvári Gyógyfürdő avagy prospektust miért nehéz készíteni
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Írásod kapcsán két gondolat:
1. Az EKF: szerintem az EKF a megítélésének pillanatában készen volt, azért is kapta meg a címet. Évezredes történelem és kultúra, jelenlegi egyetemi város, sajátságos, mediterrán éghajlat.
A többi, az csak csinosítás, mint esküvő előtt: sütés-főzés, terítés, elszállásolás, forgatókönyv – de a menyasszony már ki van próbálva.. 😉
2. Talán csak mi gondoljuk azt, hogy az idelátogatónak is ugyanolyan unalmas egy villányi-, szekszárdi-, siklósi picetúra, mint nekünk. Vagy egy harkányi, szigetvári, sikondai lubickolás.
Nekik ez egzotikum. Higgyétek el, egy baden-badeni, karlovy vary fürdőzőnek egzotikum egy Harkány.
Nyilvánvaló, hogy a meglévő különbségeket x idő alatt sem tüntethetjük el, de tehetünk érte, hogy visszajárjanak romantikázni, de
– minden ragyogjon a tisztaságtól (a vendégek még az ágy alatti porcicákat is megszámolják)
– minden működjön (az a kevés, ami van, legyen rendbe tartva)
– és mosolyogjunk. szívből. hogy lássa, hogy tényleg szívesen látjuk, hogy tényleg megosztjuk vele örömünket
A szegénység nem szégyen, de tisztes legyen! Ne lumpen, tarháló szegénységet lásson, mer azért nem fog soha visszajönni!
Kedves FYGureout!
Azt írod „Talán csak mi gondoljuk …”
Hogy visszacsatoljak Ogilvyra, az ő eljárásmódjában a TALÁN nem létezett, mindent lemért – hogyan, miképpen lesz hatékonyabb.
A felmérések, a kutatások azt bizonyítják, hogy Pécsnek még Magyarországon is inog-binog a hírneve, nincs egyértelműen hozzá köthető, átütő erejű objektum vagy fogalom… (Nagyjából a vélekedések: van egyetem meg állatkert is a városban, meg török templom a főtéren és kultúra is a múzeumokban.)
V.ö. pl. Dr. Törőcsik Mária: Pécs város vonzerejének vizsgálata című előadásával az egy évvel ezelőtti, a Kutatások a Pécs város Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben témakörben című konferencián.
( https://szolgaltato-blog.hu/konferencia-kutatasok-europa-kulturalis-fovarosa-pecs-2010/ )
Mindemellet eszem ágában sincs kritizálni bárkit vagy bármit, csupán gondolkozom. Mint ahogy te is ezt teszed és így virtuálisan egymás mellett ülve ez jó dolog 🙂
Képzeld el, ha már nem is gondolkoznánk a városunkról! 🙂
P.S.
Még „idegenben” is ezt tesszük (lásd a hozzászólásokat ott):
lelekespolitika.luxerik.hu/blog/az-erdekvedo/202/
Ogilvyra akkor szabad csak hivatkozni, ha ő is hivatkozik ránk… 🙂
Vannak dolgok, amit nem kell, vagy nem lehet egzaktul mérni, mert azt lehessen tudni… ;(
Elő kell venni a józan paraszti észt, és az mentén szabni a tennivalókat megfele.
2010-et majd 2010-ben lehet mérni, ma csak jósolni, legjobb esetben szakmai trendeket elemezni. Meg azokat kell is! kellene is!
Milyen kutatások mondják az ingó-bingót? Mire irányultak a kutatások? Milyen kérdéskörrel? Mikor? Milyen helyzetben? Kik között?
Pécs. Az ország más részén élő átlagemberek között bizony pozitív a kicsengése, leszámítva az utolsó 2 év zuhanását, melyet a „hozzáértők” követtek el. 2ezer évet – szerencsére – nem lehet 2 év alatt megfordítani, de sokat ártani vele a jelennek nagyon is lehet.
A klaszter legutóbbi összejevetelén mesélte valaki, hogy a Ferencesek utcájában állandóan bolyonganak hétvégeken olyanok, akik régen pécsi diákok voltak, s a családjukkal visszanéznek ide nosztalgiából. Sétálva megmutatják az asszonynak meg a gyerekeknek a várost, esetleg elmennek valamelyik múzeumba, aztán, ha nincs szerencséjükkre éppen valamilyen fesztivál, nincs mit csinálni. Egynapos város vagyunk…
A történetnek van egy jó oldala is, amit a neten magam is tapasztalok: hihetetlenül nagy számú „szerelmese” van szerteszét az országban Pécsnek!
(Persze itt is mérni kéne: vajon Debrecennek, Egernek nincs ugyanennyi?)
Ami az ingó-bingót illeti: ha a hivatkozott előadónak lenne blogja vagy honlapja, akkor most linkkel mutatnék oda. De nincs, én meg már fáradt vagyok ahhoz, hogy emlékezetből más, egy évvel ezelőtti előadásának lényegét ide elővarázsoljam. Bocs.
Nos, Barátom! A Klasztertársunk is elgondolkodhatna azon, hogy, ha ő a Ferencesek utcája végén téblábol, néhány öreg pécsi diák közelében, mitől nem fordulhat az elő, hogy a Király utcában, a Köpködőn, a Búza téren, a Jogász utcában, a Diána téren, a Vásárcsarnokban, a Vásárban, és ki fene tudja még, hogy hol nem csámborognak százak és százak, nosztalgiázva?
A rossebet egynapos város vagyun! Már bocsánat az illetlen kifejezésért!
Egy fórumon ismerkedtem meg valakivel, aki nem pécsi, de lejött a családdal három napra. Csak úgy! Mert jókat hallott a városról. És tele volt élménnyel, nem győztem hallgatni (olvasni). És tervezik, hogy visszajönnek jövőre 1 hétre.
Ez a történet is igaz, mégsem szabad általános következtetéseket levonni belőlük – sem egyikből, sem másikból.
Higgyük el, hogy tele vagyunk értékkel! A mi szemünk megszokta már, de aki idejön el van ájulva.
Nekünk annyiról kellene gondoskodni, hogy rend van, tisztaság. A többi már az ölünkben van…
Nincs blogja? Élnek olyanok is? Hogyan? Olyan ez, mint a Holdon a tüdőszanatórium, nemde? 🙂 🙂
Kedves Barátom!
Hát persze, hogy tele vagyunk értékkel, de közben kikerültünk a leglátogatottabb 10 magyar város csoportjából!
Jó, jó – mondhatod, ide még út sem vezet – sőt a minap mondtad is 🙂
Vajon mit tudunk arról, ha meglesz a völgyhidakkal és alagutakkal sűrűn ékesített végre-valahára M6-os út, akkor mennyire leszünk kelendőek?
A szokásos mondást idézve: lehet, hogy Pécs csak Pécsett világhírű?
Mennék én is, csak úgy.
Tán egyszer lesz rá időm is. Meg pénzem 🙂
Hogyan? Fantáziával! Méghozzá azzal a fantáziával, amiről Kant azt mondja, hogy hozzárendelve az „éber tudatot”, „kapjuk meg” az emlékezést. És – ezt már csak én teszem hozzá – egy kis fantáziával beláthatjuk, hogy emlékezni bizony, a jövőre is lehet. ::)
Alicetól kaptam egy labdát! Továbbítom, légy szíves küld tovább, de előtte írja magadról!
http://luczifer-bazar.blog.hu/index.php/?page=1
Kedves Lucifer!
Köszönöm a játékmeghívást! A „feladat” megoldását a következő poszt tartalmazza 🙂
http://nol.hu/kult/lap-20081106-20081106-9
Köszönöm a belinkelt hírt, amely azt mutatja, hogy Pécs az öröklött testvérvárosi kapcsolatokból nem hagyta kihúnyni az életet (Felbach) és azt is felmutatja, hogy az irodalom érzékelteti eddig a legjobb érdekérvényesítő kapcsolatokat(?).
Kérdés persze, hogy az irodalom mennyire „turista-mozgató” erő.
(Ez a kérdés nem tartalmaz „leszólást”!)