Vendég bejegyzés, írta F. Walter Mária
Csak az idő? az lehetett volna több!
?Az idő folyton elágazik megszámlálhatatlan jövők felé?- ez a borgesi megállapítás jutott eszembe, amikor azt olvastam a középiskolai központi felvételiről, hogy jók voltak a feladatok, csak ?idén is versenyt kellett futni az idővel.? /eduline.hu/
Talán már tavaly is?
De félre a múlttal, nézzük, idén mennyi az annyi.
?A megoldásra összesen 45 perced van.
Az utolsó (10.) feladatra legalább 10?15 percet szánj!?- írja az útmutató a borítólapon.
Számoljunk: a többi kilencre marad a 30 perc, egy feladatra alig 3, 5 perc?
Mi lehet ilyenkor még egy képzeletbeli útmutatóban?
– Olvass, írj fiam (olvashatóan!).
Ja, hogy gondolkodni szeretnél?
Na, azt nem kell! Mi már kigondoltuk, ha nem vagy elég gyors, nem érsz végig a feladatokon, akkor legalább kényelmesebben tudunk dönteni arról, kik kerülhetnek a középiskolába.
Hogy így esélyed sincs? Hát az nem is kell, annyi hely van még, ahol gondolkodhatsz kedvedre arról, miért nem gyakoroltad be eléggé a mintafeladatokat, akkor most bezzeg csak töltögethetnéd a rubrikákat-mint a gép, úgy bizony!?
Azt mondják a megkérdezett szaktanárok, a gyerekek kedvence a 2., a halandzsa feladat volt. Hát lehet ezen csodálkozni? Odáig még mindenki eljutott.
Borges arról is írt, létezik ?A titkos csoda?, Jaromír Hladik kért és kapott egy évet a Mindenhatótól, hogy befejezhesse megkezdett művét.
Jutott eszembe, kaphatnának a felvételizők egy kis időt arra, hogy méltón foglalkozhassanak a felvételi dolgozatukkal? Vagy túl nagy csoda lenne?
Utóirat: csodák pedig nincsenek.
Ismertté vált, hogy Pécs város gimnáziumaiba, szakközépiskolába felvételiző tanulók az előzőekben említett feladatsor megoldásakor átlagban 22,36 pontot értek el, ez az összpontszám 44,72 %-a.
Sajnos, ebből -nagyon sokan- elsőre azt a következtetést vonják le, gyengék az általános iskolák, a gyerekek tudása csekély.
Lépjünk azonban eggyel tovább: gondoljuk át, mit mér, tudást-e, képességeket, vagy csak egyszerűen gyorsaságot a feladatlap? Alkalmas-e egyáltalán a mérésre?
És ekkor Thalesz igazságához érünk: ?Legbölcsebb az Idő, mert mindenre rátalál??
Csak az a kérdés, a következő évi felvételiig ez megtörténik-e, vagy marad a versenyfutás.
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Először a Hány az óra Vekker úr c. film jutott eszembe, mint oly’ sokszor, ha időről van szó, aztán a megtakarítandó idő, a futószalagok rendszere, ahol mindent percre pontosan kiszámolnak a folyamat-menedzserek, aztán a munkaerő kizsákmányolók, akik WC-re sem engedik a géppé vált dolgozókat…
De a gyerek nem gép, nem is kizsigerelhető dolgozó (majd csak lesz az), s a gondolkozáshoz (nem a magolás eredményének kiköpéséhez) tényleg kell valamennyi az elfolyó időből!
Köszönöm ezt az elgondolkoztató vendég bejegyzést!