Kriminalizált társadalom

Mottó:
“A népet ugyan nem lehet leváltani, de arra talán rá lehet bírni, hogy önként lemondjon – erre megy ki a játék.”
Julio Mendez

Amikor a politikai elit szemben álló képviselői egymást kriminalizálják azzal, hogy te lopsz, csalsz és hazudsz, nem csak a közvetlen célt érik el, a másik oldal lejáratását, hanem kriminalizálják a társadalmat is. Mintát nyújtanak.


Olaj- és bankügyek, pártkasszába csorgó “dokumentumok”, országimázs és őszödi beszéd, 10%-os polgármesterek, leleplező lepelrángatás itt és ott, kordonokat és józan észt bontó médiagyűlölet – majd még tovább, tv-székház gyújtogatás, könnygázszagú kénkövesmennkő, katonás gárda, fehér por, Molotov-koktél, brutális meleg- és műsorvezető verés, fasiszta eszmék föllobanása…

Nagy a kísértés, hogy a nép lemondjon, mondván: szórakozzatok magatokkal!
De mi lesz akkor, ha megszűnik a józan kontroll? Vajon kinek a célja ez? Cui prodest?

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé. Létrehoztam blogot a közösségi terekben és saját domainen is. A legismertebb blogom a gerillamarketing.blog.hu.
A szolgáltató-blog tulajdonképpen egy klasszikus “énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként. Ám nem lévén elégedett az énblog meghatározással komplex blog elnevezéssel tekintettem és tekintek rá.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló web konstrukciók számára (v.ö. Helpful Content Update). Ezért igyekszem a régi blogot frissíteni, tartalmi irányokba állítani. Törlök, bővítek, frissítek .
Munkám fő iránya a keresőmarketing, benne a keresőoptimalizálás-SEO.

“Kriminalizált társadalom” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Kevés még a civil szerveződés. Az igazi, ahova semmilyen politikai párt nem tette be a kisujját se (mert akkor előbb-utóbb az karja, aztán a legrosszabb részei is bekerülnek – főleg a feneke). Ők adhatnák a kontrollt, de ez lassú folyamat azonban vannak már jó jelek: Védegylet, kerékpárosok (Critical Mass), de ezek még csak szűk szakterületük problémáira fokuszálnak.
    Itt lehetnének még a szakszervezetek is, de ők a múlt rendszerben lejáratták magukat, és a mostaniban se jobb a helyzet.

  2. Kedves El-Lobo!
    Olvastalak Myrtille-nél.
    Nagyon köszönöm.
    Mostanában méltatlanul kevés időm van Rád!
    Elnézést érte.

    Kik azok a 10 %-os polgármesterek?

    (A NOL-on is írtam)

  3. Sziasztok!

    Kedves Macati!
    Érdekes felvetés a múlt rendszer! Egyfelől, akik abban szocializálódtak, valamennyit hordozhatnak belőle, ki többet, ki kevesebbet.
    Ám majdnem húsz éve már a demokratikus rendszerben élünk, és ha a szakszervezetekre gondolsz, akkor már sem a munkaadók, sem a munkavállalók, sem a gazdasági környezet nem hasonló, sőt a szakszervezeteknek is más szerepük van!
    Tehát nem a múlt a fő elem szerintem, hanem az, hogy az új környezet nem éppen szakszervezetbarát, még nem alakultak ki az új formák, hanem a szakszervezetek egy része is a kettéhasadt politikai mezőnek rendeli alá magát.

    Kedves Morvax!
    A 10%-os polgármestereknek azokat a polgármestereket nevezik, akik a közhiedelem szerint minden beruházásból elvárják a 10% harácsot, vagy a pártjuknak vagy magáncélra, vagy mindkettőre.
    Így aztán országszerte vannak ilyen nevek, hogy a tízszázalékos Laci, a tízszázalékos Józsi stb.
    Viszont beköszönésednek 100 %-ig örülök! 🙂

  4. Macati, szívesen bíznék abban, amit mondasz – bár ha az ember nem tud választani az étlapról, akkor kénytelen éhezni, és ez hősies bár, de hibás döntés -, de az a helyzet, hogy az, amitől most illik undorodni, történetesen a mostani politikai elit, ill. annak egy része alig több, mint 2 évtizede még full civil volt.

    Úgy tűnik tehát, hogy amíg civil a kezdeményezés, addig nincs beleszólásnyi ereje, amikor meg pozícióhoz jut, helyzetbe kerül, akkor már nem kizárólag civil, sőt, előfordulhat, hogy egyre kevésbé az.

    Marketing tanulmányaink megadják a vélhetően helyes választ: pozícionálás az egész. Végy egy megfelelően széles réteget, fogalmazd meg a problémáját – ha nincs neki, találj ki neki egyet -, és jelentkezz, hogy te megoldod. A többi csak matek.

    No, azért ennyire nem vagyok szélsőségesen pártsemleges, elég határozott pártpreferenciám van, de ez a képlet eléggé valósnak tűnik.

    Más kérdés, hogy nem minden cég árul bóvlit, aki így pozícionál. Mert ugye, van, aki problémamegoldást ígér, azután a terméke drága, de nem old meg problémát. Van, aki szintén gyógyírt ígér egy gondomra, és valóban megoldja, noha ő sem olcsón. És közben mindkét cég profitot termel önmagának.

    Én arra szavazok, amelyik olyan terméket forgalmaz, amelyik nekem is hasznos.

  5. Kedves El Lobo!
    Köszönöm a választ:)

    Más.
    A Védegylet egyetlen politikai terméke Sólyom.
    Nos a működését tekintve nem vagyok meggyőződve a Védegylet ártatlan függetlenségéről.
    Ld még kormányellenes , azaz politizáló nyílt leveleiket, követeléseiket.

    A szakszervezetekre égetően szükség lenne, azonban mintha csak az állami szektorban tüntetnének.

  6. Attól tartok nem tudunk rámutatni egy személyre, vagy egy csoportra. Ha ezt meg tudnánk tenni könnyű lenne beavatkozni, Nézetem szerint ehhez a helyzethez mindannyian hozzájárultunk – Miért hagytuk, hogy így legyen? – szól(t) Bródy kérdése.
    Azért, mint nép le ne mondjunk. Inkább blogoljunk

  7. Paul Lendvaitól valami olyasmit olvastam a napokban, hogy a mértékadó, igényes értelmiség undorral fordul el ma Magyarországon a politikától.
    Szerintem undorból és elfordulásból a társadalom teljességében van elegendő, de a nem összefogott undorral nem leszünk képesek megállítani ezt a folyamatot, a kriminalizált, kriminális állapotokat.
    Tehát ezért mondom, hogy mint “nép”, eszünk ágába ne jusson lemondani (a kontrollról)!
    S ha mást nem teszünk, mint blogban elmondjuk, amit gondolunk – egyetértve a Tiszteletteljes provokátorral -, mégiscsak teszünk ez ügyben valamit! Például azért, mert tényleg mindannyiunké a felelősség!

  8. És az űrt ugye mindig kitölti valami.
    Így aztán én nem szeretem azokat, akik azt mondják, már el sem mennek szavazni, mert szavazni fog helyettük más.
    S ő tölti ki az űrt, megsokszorozva így önmagát.
    Jó ez nekünk?

  9. Szintén nem megyek szavazni, mert engem ne rángassanak minden blődséggel az urnák elé. Szokjanak le róla.
    Lehet, hogy a népet is ki kéne rúgni, de az alkotmánybírákat mindenképp, akik hagyták ránk szabadulni ezt az eszement népszavazást.

  10. Mindig gyanakvással fogadom azt, amikor sajtóban, tévéműsorokban arról kezdenek beszélni, már-már győzködni, hogy a politika mocskos dolog, és úriember nem megy a közelébe. Ilyenkor mindig az az érzésem támad, hogy ezt azért mondják, mert szeretnék, ha nem kezdenék el gondolkozni azon, amin – a politika sajnos rákényszerít – kénytelen vagyok.

    És arra gondolok, hogy azt szeretnék, ha a kontrollt nem én gyakorolnám, hanem ők, nélkülem.

    Sajnos így is a tudatlanságban tartott többség kezében az életünk, és biza nem lennék politikus, aki Coriolanusként kénytelen szavazatokat koldulni tájékozatlan tömegektől, sőt, versenyeznie kell, hogy ki manipulálja őket hatékonyabban, ő, vagy a politikai vetélytárs.

    Nem a politika mocskos, hanem az eszköztár, amivel működtetik.

    Na de ez nem elég ok arra, hogy ne foglalkozzak vele.

    Sőt!

  11. Tegnap O.V. is hozzászólt itt folyó beszélgetésünkhöz, csak nem ide írta a véleményét, hanem országértékelő beszéd címszó alatt vezette azt elő.
    Ebben kijelentette, hogy a “felelős értelmiség” aláírta az izét.
    Viszont tudjuk, hogy a másik “felelős értelmiség” pedig aláírta az antiizét!
    Tehát világos, hogy HÁROM felelős értelmiséget különböztethetünk meg:
    – az izét aláírók
    – az antiizét aláírók
    – és az izéléstől undorodók
    hármasát különböztethetjük meg.
    Erre a megfigyelésemre akár országértékelő beszédet is lehetne alapozni.
    Ha ilyen megtartására büntetne valaki, szépen kiöltöznék, korszakalkotóvá nyilvánítanám fellépésemet, és kijelenteném: a jövő a nemigen kimondásával kezdődik.
    Azt is szóba hoznám, hogy nemigen jó az a hazának, a nemzetnek és Európának – ha rossz. Viszont a jó relatív, de nemigen nélkülözheti az én zsenimet, amely rugalmasan hajlik nem-ből igen-be, ill. igen-ből nem-be, attól függően, hogy a hatalmat miként szerezhetem meg.
    Soraimba nemigen lehet belekötni, bár egy sor káka csomót keres, de nemigen találja meg! És ez korszakalkotó.

  12. Lobo, sajnos a politikát ugyanúgy el kell adni, mint a mosóport. És ahhoz, hogy megvegyék, már nem elég azt mondani, hogy kihozza a vörösbor foltot, hanem azt kell mondani, hogy ehhez eljátssza a katalán himnuszt is.

    Én már nem is azokra haragszom, akik egyre több zöldséget nyomnak a politikai marketingbe, hanem azokra, akik ezt hol az egyik, hol a másik oldalnak hiszik el.

    Tudod, nehéz közösséget vállalni azzal az emberrel, aki a tisztítószer reklám hatására – amelyben a kosz elrepül a súrolószerrel átitatott hófehér rongydarab elől – megveszi az adott vegyszert, használja 4 évig, majd amikor kiürül a flakon, szalad a Fogyasztóvédelemhez, hogy becsapták, mert a kosz nem is repült el magától.

    Oké, tudom, a politikai marketing is kiölte az emberek tekintélyes hányadából a józan gondolkodás képességét, de attól tartok, hogy ennél többről van szó.

    Az oroszok még mindig a spájzban vannak. Azaz, már nincsenek a spájzban, de annyit voltak ott, hogy az nem múlt el nyomtalanul.

    (Senki ne értsen félre, semmi bajom az orosz emberekkel, a költőikért pedig egyenesen rajongok.)

  13. Szia Attila!
    Az oroszok a spájzban (a befőttek között), a nyugati életforma a hálóban (a párna mélyén, hogy éjjel, álmodban előbújjék), a blues a füledben (hogy időnként átjárjon).
    Nemigen tudom másképp elképzelni.
    Időnként bemegyünk a spájzba, tegnap O.V. is ott járt (Kádár népével, azaz velünk, hogy a fene enne meg bennünket), aztán meg O.V. álmodott egyett odahaza, egyedül, de a párna mélyéről nehezen jött a nyugatias álom…
    NEMIGEN tudom másként elképzelni…

  14. Hát, tudod, Lobo, ebben is van valami.

    Nagyon szeretem Cseh Tamás és Csengey Dénes közösen szerzett lemezét, a Mélyrepülést.

    Abban van egy Novák nevű ember, aki olyan hangfekvésben tud énekelni, hogy attól elemelkedik az ország. Még sosem próbálta, de tudják róla, hogy mindenre képes.

    A titkosrendőrök időnként beviszik, de nem merik bántani, mert nem tudják eldönteni róla, hogy a hangja a vesztüket okozza, vagy nemzeti kincs. (Nem tudják, hova kellene állni.)

    Aztán ez a Novák egyszer engedélyt kap arra, hogy egyetlen házat a levegőbe emeljen – na de ez a bohóckodás meg őt nem érdekli. Ül abban a bizonyxos házban, és gondolkodik.

    Persze a házat aktivisták ledrótozzák a földre, de egyetemista fiatalok elkezdik elvágni a drótokat. Nyugdíjas nénikék viszont köveket cipelnek a pincébe. Szóval ki-ki meglátása szerint igyekszik segíteni vagy hátráltatni a dolgot.

    Aztán Novák, bár nem akar házat emelgetni, csak egy egész országot egyszerre, elővigyázatlanul mégis énekelni kezd, és el is szakad a ház a földtől, elemelkedik, piszok magasra.

    És amikor egyetlen telefonzsinór híján minden rögzítőkötél elszakad, akkor megszólalnak a hangok a házban, hogy:

    “Súlyos hiba ilyen tökéletes célpontot adni!” – kiabálja egy tábornok.

    Más meg: “Novák, ne sz@rozzál, nyomjad, menjünk feljebb, vissza ne essünk már!”

    Megint más: “Novák úr, én nem bánom, hogy így felrepültünk, de akkor váltsa is vissza az üres cseresznyés üvegeimet közért áron!”

    Végül: “Én nem tudom, Novák úr, de én ott lenn is nagyon szerettem élni.”

    – – –

    Még Ladányi Mihály egy verse jut eszembe:
    (Idézet fejből, biztos, hogy pontatlan.)

    “Nagy úr a kényszer, s Lucifer tévedett:
    az idő halad, nem mi változunk.”

    A bluesban egyetértünk.

  15. Cseh Tamástól nekem a Levél nővéremnek c. korong adatott, Másik Jánossal engedtek bepillantást egy másik világba, pedig az sem másik világ volt, hanem a miénk.
    Így aztán kérdésem volna: pálinkát mérnek-e már?
    Hej, mennyi fénykép készült Forte filmre, rajta te meg a pálinka kimérés, az NDK fülbevaló meg én meg mindannyian.
    Na, de akkor most merre? – Csak ne egymásnak fiúk! – mondja a pálinka, miközben tejért megy a KÖZÉRT-be János és Tamás.

    Hanem a blues!
    Blogom tetején a jobb sarokban: BLUES-BLOGGER felirat, és mindenféle pálinka nélkül mondom Attila, hogy szívesen meghallgatnám, amit elővezettek, sőt itt jó helyen be is mutatnám, mert lehet, hogy a bélyegzős-blogba nem klappol, de itt nagyon is itthon volna egy bemutatkozó számotok, itt jó hely volna – talán e blog korábbi szereplői sem méltatlanok, Clapton, Rory Gallagher, Jack Bruce …
    Na, de nehezen nyögöm ki – légyszí egy elérést zeneileg, hogy kipihenhessük a spájzban tett kirándulást! 🙂

  16. Lobo, sajnos mi nagyon kis zenekar vagyunk, még egy árva demo kazettánk sincsen. A tavaly márciusi koncertünkről készült egy amatőr videofelvétel, azt jómagam megvágtam, a hangja – nos, nevezzük tűrhetően jónak.
    Negyvenhez közel 6 barát úgy döntött, hogy összeáll újra zenélni. Játszunk mindenfélét, Hobótól Billy Idolon keresztül a Ladánybenéig (szóval nem csak blues). Nagyon szorgalmasan próbálunk, de egyikünk sem profi zenész – bár törekszünk rá.

    Ha március 15-én Pest környékén jársz – konkrétan Csömörön -, akkor szólj, és elküldöm pontosan, hol is játsszuk rendes évi 1 koncertünket kb. 100 barát között. Legalább személyesen is találkozhatunk!

    Ha pedig dobsz egy e-mailt, és adsz egy postacímet, másolok neked a mi kis amatőr dvd-nkből egy példányt.

Leave a Reply