Sokadjára is elmehetünk a p-be

Vendég bejegyzés. Írta: Balogh Zoltán

Szerencseszelvény

A legkevesebb, hogy megy a sutyi. Súlyosabb eset, hogy a sutyit sokszor a rangban fölötte álló rokona, a mutyi követi. Esetenként össze is ölelkeznek. Alapjában nem fertőzés, hiszen k után, szabadon: egy vérből vannak ők. Nem kell feltétlenül milliós-százmilliós-milliárdos sutyi-mutyira gondolni, rondítsa az össze a nagypolitika asztalát! De amikor nem a nagypolitika, hanem az úgynevezett kisember rondít, és a mi asztalunkra, az számomra vérlázítóbb, mint egy cuslágosság, vagy mint amikor a magyarországi benzinkutaknak, kötelezően, zsákos zúzalékkövet kell árusítaniuk.

Most azért háborgok, mert ilyen miasztalos valamibe szaladtam bele, a p-ben. A p, ezúttal, nem egy természetes valami, hanem egy élelmiszer-kereskedelmi láncnak nevezett, multipofájú mesterséges vírus. A p-ben már megint akcióznak. A lényeg az – ha nem zavarok az unalmas részletekkel -, hogy május tizennyolcig minden vevő, aki kétezer-ötszáz fölött vesz bármit, kap egy szerencseszelvényt,
azt kitölti és bedobja, nyerhet ötmillió, rosszabb esetben ötször egymillió forintot.
A köznép, ilyenkor, lihegve, párás szemmel tölt, dob és vizionál.

Ám, míg áll a sor, érkezik a kasszához, hátulról a köznép one, a biztonsági őr. (Némi kitérés: a jó hatvanas őrt egy közepes pofon a p-ből a pécsi 48-as téri közgáz-épületig, onnan pattanóan egy másik p-be röpítené. Egy íkúteszt még messzebb.)

Jön tehát az őr és vele Sutyi, hóna alatt két zsömlével. Fizetés és blokk hátul. És megjelenik Mutyi rokon is. Az őr nem kap: elvesz két, lihegésre késztetős szelvényt a pénztárgép mellől. Kér még egyet az unokaöccsének is, biztos, ami biztos alapon.
A kasszírnő mosolyog és ad.
Állítólag ez a p is be van kamerázva. Innentől gondoljon mindenki, amit akar.
Nekem az a következtetés jutott: elmehetek a p-be, mint már annyiszor.