F. Walter Mária vendég bejegyzése
R.E. emlékére
„Vissza a lenézett tanárok méltóságát!” – ezzel a címmel foglalta össze az MTI hírére alapozva a Pécs Ma a Nemzeti Tanévnyitóról szóló híradását, majd a hatás fokozása érdekében a leköpött, lenézett, kigúnyolt tanárokkal szemben, zavarodott diákok torzult csoportjairól beszél. (www.pecsma.hu/helyi/2012/09/02/a-lenezett-tanarok-meltosagat-kell-visszaadni/)
Ha a hír igaz, akkor a valóság torzít. Milyen iskolákban jártak/járnak, akik ezt a folytonosan felemlegetett durvaságot tapasztalták? Lehet-e, szabad-e általánosítani egy új tanév kezdetén- az erőszakot, a nyers egymásnak feszülést vízionálva, elfedve mindazt az értéket, amit az iskola valójában jelent?
Lehet-e, szabad-e
Lehet-e, szabad-e meg nem történtté tenni a jókedvet, a találkozás örömét, a szeretetteli ünneplést, amit nagyon sok iskolában a tanévkezdés jelent? ?Sajnos? megkezdődik a tanév- gondolják sokan, hogy a diákok zöme így vélekedik. Tessék talán őket is megkérdezni, bizony-bizony jó iskolai közösségben ez a sajnálkozást többnyire cáfolják a diákok, mert szeretnek együtt lenni, mi több, szeretnek a tanáraikkal is találkozni, sőt! szeretnek együtt dolgozni.
A méltóságot, a tiszteletet, az együttműködést nem a jogszabályok biztosítják az iskolákban, hanem azok az emberi kapcsolatok, amelyek nem elsősorban a tanár ? diák viszonyban formálódnak, hanem ott belül, az értelem és érzelem kibontakozásakor és fejlődésekor.
Ehhez azonban az iskolákban hozzá kell tenni mindazt, amit a tanári pálya magas színvonalú művelése megkövetel: tudást, emberséget, szeretetet, támogatást, odafigyelést? a gyermekek tanítása, nevelése iránti őszinte elkötelezettséget.
Ha ez így megtörténik, mégis miért újra és újra a ?lenézett tanárok? ?ról szóló sommás ítélkezés? Had higgyék, hogy majd valaki – az ő érdekükben – tekintélyt oszt és rendet teremt?
Méltósággal, önbizalommal, szakmai hittel és tudással kijelenthető, hogy ezen már túl vagyunk. Várjuk a rendhez a szabadságot.