Tudom amit nem tudok, de nem mindent tudok, amit tanultam

Tudom, ez a Big Ben képe
London: Big Ben

Az angol tanulása közben

A minap a Facebookon panaszoltam el, hogy éppen a nyolcas számra lett volna szükségem angolul, amikor egyszer csak az „eight” helyett az orosz „vószem” ugrott elő, éppen olyan hívatlanul, mint a tizenharmadik banya a gyerekkoromban hallott mesében.
Azóta tovább bonyolódott a helyzet, már a spanyol „ocho” is a tudatomban lábatlankodik.
Azt gondoltam, hogy már rég elfelejtettem a spanyol egytől-tízig számokat, de nem, azok is előbújnak az angol számok helyett hívatlanul.

Számomra meglepő, hogy nagyjából 50 év távlatából is előbukkannak belőlem orosz szavak, amelyeket akkor a kötelező nyelvtanulás keretében sulykoltak belém.
Napjainkban az angol az más, a többségnek terve van vele, mondhatnám motivált lett a nép. Így aztán könnyebben is lesz használható nyelv belőle.

Tudom, a papnak nem tetszett a forradalom

Ha jól belegondolok, akkor annak idején senki sem akart kimenni Moszkvába, hogy áruházi eladó legyen a Gum Áruházban, vagy sepregessen a friss levegőjű Krásznájá Plóságyon, esetleg tányért mosogasson a Kreml büféjében.
A Big Ben az más, ahhoz jobban illik a magyar sepregető, a tányérmosó tanár meg a kórházakban a magyar orvos.

A spanyolról – amely balszerencsémre szintén helyet követel magának az angol számsorban – szintén fiatalkori, közel ötven éves emlék villan fel. A nagyközségben, amelyet mára már várossá léptettek elő, nem tanítottak spanyolt, csak a katolikus pap tudott ezen a nyelven. Elmentem hozzá, mondván, számomra rettentően szimpatikusak a latin amerikai forradalmak, szimpatikus Kuba és Chile is, az olyan hősökről nem is beszélve, mint Che Guevara, szeretnék megtanulni spanyolul.

A pap nyugodt hangon közölte velem, hogy a forradalom csúnya dolog, hetednapra feltört tojás…
Az ideológiai különbségek lehetetlenné tették a tőle való nyelvtanulást, megpróbáltam egyedül átmenteni harmatos latin tudásomat, bőszen forgattam a Moszkvában nyomott Tempos Nuevos újságot.
Amikor Allendét megölték, amikor Victor Jaranak kezét törték, hogy soha többé ne tudjon gitározni és meggyilkolták, mert biztos ami biztos – akkor azért szívesen megkérdeztem volna a papot, hogy vajon szerinte mi is a tojások viszonya a reális világhoz.

Na, de most térjünk vissza az angolra, aminek elvileg jó hasznát veszem majd a munkámban, a Search Engine Optimization során és titokban az is megfordult a fejemben, hogy egyszer talán Chicagóban beülök egy blues kocsmába, ahol fekete hangon felsír majd a lassú blues.

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Tudom amit nem tudok, de nem mindent tudok, amit tanultam” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!