Vízitorna Sikondán – az élet szeretete a mozdulatokban

Sikonda

2011 július. Hőség, izzadság, na ebből elég – irány valamelyik baranyai strand. Ezúttal Sikonda.
Telt ház, nem baj, várunk az asszonnyal kicsit, amíg lead valaki egy öltözőszekrény kulcsot, női van, férfi nincs, miattam kell várnunk…
A fürdés gyönyörűségéről minek is írnék? Az ember bele nyakig, először hideg, de aztán ki nem jönnénk semmi pénzért. Bemenni viszont nem semmi pénz, 1100 a félnapos. A tágabb környéken a siklósi Spa viszi a pálmát, a drágaság pálmáját, 2500 Ft per kop a belépő, mert benne van az árukapcsolás díja, vagyis a kötelező szauna ára, de vizitorna nincs.

Persze nem tuszkolják be az embert a forró fülkébe, ha ellenáll, csak ki kell fizetni mindenképpen az árát.
De most nem Siklóson vagyunk, hanem Sikondán, barátságos, kicsiny, kulturált fürdő a Mecsek szívében, Komlóhoz közel.
Valaha a bányászok tüdejét tisztítgatták itt a friss hegyi levegővel, s Komló népe járt ide fürdőzni és bámulni a félmeztelen holland nőket, akik szívesen vertek sátrat e vadregényes tájon, Olcsóországban, s a lángos zsírjától csillogó szájukat eltátották a föld mélyén szénért robotolók, hogy ezek a hollandus nők mennyire merészek.

Szóval Sikonda.

Kezdődik a vízitorna

Kora este, hatkor, egy zeneládát toltak ki a medence széléhez, zene címén valamilyen internacionális marhaság dübörgött elő belőle, s egy lány a part szélén hívogatón körbe tekintett. A medence lassan elbillent a tornaruhás lány felé, aki látható örömmel, a mozdulatok élvezetével mutatta be, a vízitorna önkéntes résztvevői mit is csináljanak.
Megbabonázott a lány életöröme, mosolya, vidámsága, amely láthatóan magával ragadta az embereket, bent a vízben és végig a medence szélén is mindenki mosolygott s ringott a zene ütemére, és nézte a lányt, az örömöket az arcán, a derűt, az élet szeretetét a mozdulataiban, a ritmust, amelyet vele éreztünk valamennyien…

Vajon miért nem lehet így vezényelni egy országot? Miért kell ide saller meg lánc a kezekre – amikor pedig tele lehetnénk életörömmel, ahogy Sikondán a vízben és a parton is…
Hiánya van ennek a lánynak Magyarországon!
Késő este jöttünk el Sikondáról.

Élmény, fürdés, Sikonda, óra

Kelt 2006 július 18.

Hej, két év alatt mekkorát emelkedett a fürdőkultúra színvonala a Mecsek lankái között!
Sikonda a régi időkből úgy tapadt az emlékezetemhez, mint ahol ingatag fahíd visz át a zsúfolt országút fölött a frissebb vizű medencéhez, ahol gyermekpancsoló nyújtja a pöttöm népnek a nyári örömöt ? ámde a klór szaga is előmászik az agytekervényekből, meg a böglyök, a hangyák és a méhek rajai.

Ám mindennek ellenére gyakorta autóztunk oda, nem sajnálva a benzinpénzt az utazásra, mert a felkapott strandokhoz, fürdővárosokhoz viszonyítva ez a fapados hely őrzött valamit a meghittségből, mondhatnám, az emberek közötti viszony falusias jellegéből.
Magyarán, a népsűrűség okán nem tapostak lépten-nyomon az ember lábára, s nem a szánkból szívta ki a levegőt a szomszéd fürdőző, ha levegőt akart venni két karcsapás között!
Emlékszem, a medence mellett nagy óra mutogatta a gyorsan fogyó időt, ahhoz igazodhatott a jónép, mikor is induljon hazafelé.
Na, mára minden megváltozott. A vadonatúj szállodaépület, a modern medence számtalan újdonságot, egészségmegőrző programot kínál. Feszített víztükör, itt-ott feltörő, hátat-nyakat masszírozó, raffinált vízsugarak, csobolyó, köpülő vagy mittudoménmi 🙂

És a hely továbbra sem zsúfolt, s hogy ne is legyen az, eszem ágában sincs hírét vinni a nagyvilágba. 🙂
Csak az óra hiányzik! Mert most, hogy idő alapúvá tette a bölcs tőke a fürdőzés árát, naná, hogy az órát, a régi ketyegőt kihajították, nem dobták föl az új falakra.
Hadd lubickoljon csak önfeledten a polgár, aztán majd a pénztárnál idővel-fogyasztással szépen elszámolunk.

***
Sikondáról másutt:
Hogyan lehetne eladni Pécset és Baranyát?