Van aki Gesztinek adja a napját

A Viasat3 műsorszolgáltató, népszerűbben szólva televíziós csatorna gondolt egy nagyot és Adom a napom címmel egy celebekkel történő talkshowt indított útjára. A műsorvezető-riporter szerepkörét Geszti Péter sok műfajban ismert, régi szórakoztató ipari munkaerőre bízta.
Egy este, egy vendég, egy óra.

Geszti Péter ugyanolyan gesztipéteres mint tíz, húsz vagy akár harminc évvel ezelőtt.
Hadar.
Ha gyors lenne, azt értenénk, hiszen ez egy gyorsuló kor, de olykor a nyelvének pörgése már több a soknál.

A tudomány mai állása szerint a túlságosan gyors információ közlésnek lehetnek hátulütői. Íme:

A gyors beszéd negatív következményei a hallgatóság számára

  1. Kommunikációs nehézségek: Gyors beszéd esetén a hallgatók nehezebben követni a beszélő gondolatait, és könnyen elveszthetik a fonalat a mondanivalóról. Ez kelthet félreértéseket és zavarokat a kommunikációban.
  2. Feszültség és szorongás: A hallgatók szoronghatnak vagy frusztrálttá válhatnak, ha nem tudják követni a gyorsan beszélő személyt. Ez növelheti a kommunikációs nehézségeket és elősegítheti a konfliktusok kialakulását.
  3. Elveszett információk: A gyors beszéd miatt könnyen lehet, hogy a hallgatók elveszítik a fontos részleteket. Ez hátráltathatja az információ átadását és megértését.
  4. Alacsonyabb megértési szint: A hallgatók nehezebben tudják feldolgozni és megérteni a mondandót. Ennek hatására az üzenet hatása gyengülhet, és az információ nehezebben rögzülhet.
  5. Kommunikációs zavarok: A gyors beszéd növelheti a félreértéseket, az összekeveréseket és az információ elvesztésének kockázatát, ami zavarokat okozhat a kommunikációban.
  6. Stressz és fáradtság: A hallgatóság számára a gyors beszéd hallgatása fárasztó lehet, mivel nagyobb figyelmet és koncentrációt igényel. Ez hosszú távon stresszt okozhat.

Jómagam Pásztor Anna vendégeskedése közben figyeltem a fejleményeket és bizony Geszti nem tűnt pótolhatatlannak. Egyszerű szakmunka került a képernyőre.
Geszti egyszercsak megemlítette, hogy sajnos muszáj lesz most reklám miatt a műsort megszakítania. Kereskedelmi televízióban a reklámot „leszólni”, mégha árnyaltan is – meglehetősen visszatetsző.
Aztán amikor a műsorvezető az ezt a műsorát ért kritikákkal is előhozakodott, akkor elveszítettem a fonalat, mert eszembe jutott egy régebbi jegyzetem. Ez:

Geszti és a kultúrgettó

A közösségi videoklip és az online újságírás

Geszti nyilvánvaló sértettségében nevezi kultúrgettónak egy online lap hasábjain (!) az online újságírás olyan centrumait, mint az Index vagy a 444.
Emberileg érthető: aki alkot, az sikerre vágyik, magas nézettségre, teljesítményét elismerő kritikára.
Geszti Péter nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a Hungarian in Europe című – Sting zenéjére, a Gringo Sztár hangjaira és az utóbbi években külföldre „tántorgott” félmillió magyar video kockáira – elővezetett produkciója érdemes a közönség, a közösség elismerésére.

De Geszti hiába várta az online média elismerő szavait, mondjuk a témaválasztás aktualitása, a valós közéleti-társadalmi probléma felmutatása, a korszerű „közösségi videoklip” létrehozása okán a social, a közösségi jelző divatjának kellős közepén. Ehelyett fikázást kapott.

Persze, ezen nincs miért csodálkoznunk, hiszen az újságírást, s így az online újságírást is (főként a bulvár felé hajló klaviatúra ütögetést) erősen meghatározza a negativitás törvényszerűsége!
(Ilyen meghatározó „törvényszerűségek” pl. a közelség, az érintettség, a meglepetésszerűség stb.)

Mit várhatunk egy társadalmi témájú daltól?

Egy dal aligha oldhat meg bármit is, éppen ezért ne is akarjon „kivezető utat mutatni”, de ha az a dal jól fókuszált, erős és érvényes a szövege, szívbemarkoló a dallam és hatásos, a kornak megfelelő módon magával ragadó az előadás, akkor bárki is szerezte eredetileg azt a dalt, az valóban közösségivé és elgondolkoztatóvá lehet az egész világon. A legjobb példa erre Pete Segers-től a „hová tűntek a katonák” tartalmú dal.
Mérjük hozzá ezt a Geszti művet:

Az, hogy a klip nem saját szerzemény, hanem Sting dalának feldolgozása, önmagában aligha ok a fikázásra (ilyen szempontból a fikázó érdemel fikát.)

Hová fókuszálta a produkciót Geszti?

A baj inkább az, hogy a felmutatott jelenség puszta jelenség marad, sehová nincsen fókuszálva, az előadás semerre sem bontja ki a „témát”, csak belemarkol, de végül a kézben nagyon kevés marad!
Pedig mennyi felé kínálkozna fókuszálható, megragadható, kiemelhető részlet.
Vajon a szabad munkaerő áramlás magasztos szabadság eszménye mikor válik egyszerű „agyrablássá”, a képzett munkaerő olcsó megszerzésévé, s így egy szegény ország további elszegényítését elősegítővé? (Hogy profán módon visszanyúljak Pete Segershez: hova tűntek a katonák után az orvosok?) De ugyanennek a dolognak a másik oldala: hazatérve mekkora hasznot hoznak a most külföldön dolgozók?

Vagy egy másik elszalasztott lehetőség: a dalban a szegénység is szóba kerül. Ennyi volna csak?
Aztán: a tesók is szóba jönnek. 2050-ben hét és félmilliós lesz az ország, benne két és félmillió roma-tesó! Vajon mekkora kár a mostani kirekesztésük? Mi dolga volna a kormányzatnak? Mi a teendője az oktatásügynek?
Egyébként a Sting-dal zenéjében a krezmer, a magyar nóta és a cigányzene „felbukkanása” nagyon is helyén való zenei utalás a társadalom sokszínűségére. De csak utalás marad.

Bloggerként azt mondhatom Geszti és a kultúrgettó online vitájának szemlézése után – ha már irónia, akkor legyen vastag – újra meghallgatom Segers nótáját és elolvasom róla a kritikákat 🙂

Kapcsolódó témák:

Média: hazugság és őszinteség a tv-ben, rádióban

Média: tv
Televízió: a tv-ben bármi megtörténhet

Krug Emília és a durva műsorvég az ATV-ben

Az ATV média műsorvezetői skáláján − a tehetség tartományában mérve − Krug Emilia nagyjából a középmezőnyben foglal helyet. Nincs annyira mélyen, mint Kárász Róbert, s pláne nincs olyan magasan, mint Simon András vagy Rónai Egon.

Ám van valami, amiben utolérhetetlenül érzéketlen − népiesen szólva tapló − ez pedig az a frenetikus képessége, hogy a reklám okán, vagy a műsoridő lejárta miatt mondat közben belefojtsa a szót a vendégbe.

Ez annyira zavaró tulajdonsága, hogy simán tönkreteszi vele a nagy nehézségek árán középszinten lehozott műsorait.

Könyörgöm, hívja már föl valaki erre a figyelmét a csatornánál!

*****
Még egy kis ATV: Karcsika a televízióban

Média hazugságok

2007. június 10.

Mottó: „Ha valaki kitalálná, hogy az eszkimó műsorok nagyobb nézettségett érnek el és több reklámbevételhez vezetnek,… akkor a Vészhelyzet Alaszkában játszódna!”
Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK

És láss csudát, az Egyesült Államok piacán kezd kifizetődni „az afrikai és ázsiai származású amerikaiak” szerepeltetése, különben nem gyűrűzne be a magyar képernyőkre ennyi fekete és ázsiai arc az amerikai sorozatokkal, amelyek nyilvánvalóan alacsony árúknál fogva elfoglalják a kereskedelmi csatornáinkat!

De ez nem mindig volt így Amerikában!

1999-ben az USA közvélemény-kutatói azt tapasztalták, hogy a Vészhelyzet a 2. legnézetteb műsor a fehérek körében, míg a feketék csupán a 22. helyre sorolták.
/Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK, Focus, 2002.; 206. old./

Vége a médiában a fehér világnak?

Amióta figyelemmel kísérhetjük mi, magyarok is a sorozatot, láthatjuk, hogy az afrikai származású szereplők, kiegészülve pl. indiai és más származású szereplőkkel is, szépen megszaporodtak!

Vége a fehér világnak – AMERIKÁBAN! Amit nem tudtak elérni a faji egyenlőségért kűzdő mozgalmak, lám, azt elérte a fizetőképes kereslet alakulása.
De nem is tudom, miért a Média-hazugságok c. könyv és annak tartalma jut eszembe, amikor nálunk az őszinteség uralkodik a televíziókban!
A minap, a TV 2-őn, a Tények végén maga a műsorvezető hölgy, bizonyos Kriszta jelentette be: „Össze-vissza beszélek!”
És tényleg így van!

Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint a tv-k híradója ugyanolyan szórakoztató-műsor, mint a többi, és funkciója szerint a középosztálybeli fehér népesség csatornához-kötése a feladata (nem a híradás), akkor kihámozhatjuk a TV 2 (vagy bármelyik kereskedelmi csatorna) híradójából, hogy a magyar fehér középosztálybelit mivel lehet az adóhoz csábítani!

Bűnügy, baleset, katasztrófa, amennyi belefér, egy kis pártoskodás a botrányok felől, és UGYANAZON VÁGÓKÉP sokszori mutogatása! A magyar fehér középosztálybeli, mint „fizetőképes kereslet” imádja a zsanettes hírek alatt egy rendőrautó oldalát nézegetni, hetekig, hónapokig egyfolytában, minden este! Egyszóval a magyar fehér középosztálybeli egy kretén, hülye állatfajta – nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol!

Másfelől viszont nagyon jó, hogy ilyen a fehér magyar középosztálybeli, mert olcsón lehet számára műsort gyártani. Egyetlen snittel el lehet lenni hetekig!
Csak nehogy változzék a fizetőképes keresletet megvalósító közönség igényszintje, mert akkor nyújtani is kéne valamit! Márpedig akkor csökkenne a profit…

Marketing átverések: rádió

Kedves ügyfelem kért meg, tegyem fel a honlapjára az egyik rádiótól mp3-ban megkapott hirdetését. A 30 másodpercből éppen 10 megy el arra, hogy az amúgy hangulatos reklámban szereplő szolgáltatás telefonszámait „eldarálják”. Átverés ez a javából, mert a rádió szorgos dolgozói nyilván elfelejtették tájékoztatni az ügyfelüket, hogy nincs ember a földkerekségen, aki tollal-papírral hallgatna rádiót!

Na, és aztán a dilemma, hogy az egy megánál is több hanganyagot feltegyem-e a honlapra? A modemesek nyilvánvalóan elharapnák a gigámat az egy megáért, ha feltenném! Vagyis nem is rám zúdulna a harag, hanem a bővérű rádióreklámját honlapra tevő SZOLGÁLTATÓRA meg a szolgáltatására.
Nos, mindezt megírtam e-mailben az ügyfelemnek, s most azon rágódom – az őszinteségem miatt nem leszek-e rövid úton „kirúgva”. Ugyanis kedves népszokás a rossz hír vivőjének lecsapatni a kobakját, mert csak a rossz szájízt hagyja maga után, ha elmondjuk: amit erre a rádióreklámra költött, azt nyugodtan elihattuk volna!

Rádió és reklám

Idáig hallom a rádiót, ez a Sláger Rádió. A hírek után lelkes mitugrász közli: a következő egy órában majd tőle jön a zene, nagyon jó zene lesz, ráadásul reklámok nélkül. Micsoda óra lesz…
Aranyapám, egy olyan rádióban, amely reklámokból tartja el magát, meglehetősen fura reklámmentes órákat mutatni fel értékként. (Vagy jutalomként vagy díjként vagy mittudomén milyen jóként.)
Szóval egy órán át nem lesz reklám – a reklámok által eltartott rádióban. Malvina kedvéért írom most így, közérthetően, konkrétan és korszerűen: hát ez beszarás!

Botrány-média

2006-09-20

Napjainkban a hír nem születik, hanem gyártatik.
Ma már a hír motoros futárral robog a szerkesztőségekbe. Csak pár szót kell odalökni a kapott hír elé és kész. Az újságírók java elmehet…
Így működik a botrány-média, s már az maga botrány, hogy így is lehet.
Hogy ez szinte már fundamentuma lesz ma a magyar hírközlésnek – az csupán azt bizonyítja: ezt az egyet jól eltanultuk a nyugati újságírástól.
De azért mást is kellett volna…

Botrány és ellenbotrány – egyre magasabb az ingerküszöb, tehát a minimális határ a médiába-kerüléshez már minimum egy közszolgálati televízió felgyújtása lesz!
Illetve szeptember tizennyolcadika után már ez sem lesz elég!

Apropos elég! ELÉG!!!

Híradó a kereskedelmi televíziókban

Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük – a másikon sporteseményt adtak a beetetett időpontban – és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses novemberben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.

Ők, mármint a tere-fere koronázatlan királynői sem csinálhatnának szebb, csonttörésben-vérben gazdagabb híradót!

Tegnapelőtt a másik csatorna adott helyt a híradós kultúra legszebb napjait idézve a népi megfigyelések igazságának, teret adva az ország és a világ legfontosabb történéseit egybefogó hírműsorok esszenciájának, a bölcs ember, a népi hős megnyilatkozásának.
Egy volt ő közülünk, egy, akivel azonosulhattunk, egy, aki ki meri mondani e hazug országban az igazságot. Emigyen szólott:
„Eddig csak a tehenek szartak a Balatonba, ma már az emberek is!”

Ez már a felülmúlhatatlan csúcs polgárpajtások, ahogy a nagy kereskedelmi televíziókban megújítják a  híradó műfaját, tökélyre fejlesztve a történések bemutatását, a leglényegesebb események kiválasztása által. Ma már nincsenek titkok, minden este megtudhatjuk az egész országot érintő igazságot, hogy Náncsi néni hova szart.

Hírek, híradók – tv, rádió

Nem kell ahhoz pörzsölő vagy más műszer, hogy az ember arra az álláspontra jusson, hogy a kereskedelmi televíziók, nevezetesen az RTL Klub és a TV2 híradói, megalakulásuktól kezdődően, folyamatosan lecsorogtak a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe. Számos alkalommal tettem szóvá magam is, hogy a kereskedelmi híradók tartalmát, szerkezetét és megvalósításának módját a szegényesség fogalmával lehet a legjobban leírni. A nyakra-főre mutogatott, elunt vágóképek mögött „a falu szomszéd utcájában történt” kriminalizmusa váltotta fel az ország eseményeit értőn taglaló, valódi hírműsorokat.

Ilyen szempontból védhetetlen a televíziók mostani álláspontja az országgyűlés által elfogadott megszorítással szemben (csak 20% krimiidő a híradókban), mintahogy az országygűlési döntés maga is védhetetlen.

Megszületésének fejlődéstörténetét ugyanúgy írhatjuk le, mint a híradókét: a magyar politikát is egyre inkább jellemzi a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe csúszás, ahol most a kereskedelmi csatornákkal találkozott…

Szó nincs arról, hogy örülnék ennek a találkozásnak! A hírek se így, se úgy nem jutnak hozzám el hírként, mindenképpen csorbult és csorbul a nyilvánossághoz tapadó jogom (és a sajtószabadság is)!
A zárójelbe gyömöszölt szót viszont mielőbb ki kell a zárójelből szabadítanunk!

Karcsika a televízióban

Állati jó bejegyzés

Állati jó tv műsor

Sváby András műsora, az ATV csatornáján futó Heti Napló tulajdonképpen nem egy rossz műsor, csupán Karcsikából van a kelleténél kicsit több a képernyőn.
2018 december 30-án este többször is megmutatták Karcsikát előről és hátulról is, s így megnyugodva vehette tudomásul a több tízezer néző, hogy Karcsika feneke teljesen tiszta, nem kell attól tartanunk, hogy maszatos lesz az említett testrészétől a műsorvezető jegyzetfüzete, mikrofonja.

Karcsika, mint „első fecske”

Állatok fenekének premier plánban való mutogatása eddig jószerével hiányzott a magyar televíziózás, sőt a teljes média palettájáról, idáig még a közszolgálati csatornák sem jutottak el, pedig azok a csatornák élen járnak az érdekes tartalmi megoldások kifundálásában.

Na, de mi van a rénszarvasokkal?

Hazánkban a politikusok előszeretettel mutatkoznak gyermekek karéjában, különösen választások idején. Igaz, az állatbarátság is dívik körükben, egy-egy nagyszerű állat fölött védnökséget vállalnak, bizonyítva jószívűségüket. Ám eddig a facebook oldalakon ezeknek az állatkerti teremtményeknek még nem mutogatták a hátsóját, vélhetően azért nem, mert az nem egy biztos szavazatot garantáló fertály. Ha az volna, rénszarvas seggel lenne tele minden híradó, Semjén miniszterelnök-helyettes mosolygó orcájával a háttérben, miközben olykor azért áhitattal oldalra pillantana főnökére tekintve.

Sváby egyébként igaztalanul bánik az állatvilággal! A delfinek is igen szeretetre méltó állatok, még ha nem is olyan könnyű a hátsójukkal elbűvölni a televízió nézőket, mint Karcsikáéval.

***

Még ilyesmi: Gerillamarketing alapok: Csiszár-effektus
Sokan olvassák: Herevasalt vendég a TV2-nél