Mestereimtől

Az ember nem mindjárt úgy születik, hogy mestere volna valaminek. Először bizony csak csetlik-botlik, teszi-veszi magát (bár sokaknak éppen ilyenkor a legnagyobb a szája, s óriási ego takarja a kezdő lépések bizonytalanságait.)

1.) Engem a rádiózás rejtelmeibe, a glossza-borotva használatába (mivel mindig piszok szőrös a társadalom arca) Balogh Zoli vezetett be. Persze ezt ő nyugodtan letagadhatja, ha akarja, hiszen nincs is bosszantóbb, mint egy önjelölt tanítvány! Mindenesetre Zoli küldött most egy rövidke írást, amit nem a Mesterem iránti tiszteletből, hanem AMÚGY, közzéteszek:

Olvass tovább

Az én padom, az én tájam

Magyar táj - az én tájam mondja Boromisza Zsombor
A mi ismert és szeretett tájunk

Vendég bejegyzés dr. Boromisza Zsombor tájvédelmi szakértő, egyetemi oktató klaviatúrája alól

Mindenkinek van a szívében egy olyan táj, település, utca, park, tér, pad, amihez kötődik. Amihez emlékek kötik, és mindegy mennyire szép, mert a helyhez kapcsolódó érzelmeink a fontosak, amit senki nem vehet el tőlünk. Ha nem csak az emlékeket szeretnénk megőrizni, akkor a tájkaraktert, a tájkép harmóniáját, a tájhoz kötődő természeti és kultúrtörténeti értékeket is ténylegesen meg kell védeni.

Ezzel a speciális szemlélettel és értékvédelmi tevékenységgel lényegében a hagyományokat, egy helyi közösséget összetartó, összekovácsoló tényezőket, erőket, és a turisztikai használat alapjait is megvédjük.A tájban rejlő esztétikummal kapcsolatban így ír Konrad Lorenz, etológus 1973-ban (!), A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című művében:

„Figyelmesen hasonlítsunk össze egy régi német városközpontot a modern lakóteleppel, ahol lakunk vagy ezzel a már vidékre is terjedő kultúrszeméttel elárasztott területeket a még érintetlen helyekkel. Ezután hasonlítsuk össze egy normál testszövet hisztológiai képét egy rosszindulatú daganatéval: meglepő párhuzamokat fogunk találni. Objektíven végiggondolva és az esztétikumot kézzelfoghatóra lefordítva, ennek a különbségnek az oka az információvesztés.”

Tájvédelmi szakértő: a kihívás elfogadva!

A tájkép, tájkarakter kedvezőtlen változása tehát esztétikai probléma is, de sokkal több veszteség húzódik mögötte! Ma már van olyan szakember, aki tudatosan, kellő felkészültséggel és eszköztárral veszi fel a harcot ezekkel a kihívásokkal: a tájvédelmi szakértő.
Vége annak az időnek is, ahol „polihisztorok” készítettek komplex szakmai anyagokat. Ma már számos munkát specialisták végeznek, és egy új létesítmények tájba illesztése, egy tájesztétikai vizsgálat, beruházások tájra gyakorolt hatásának megítélése esetében tájvédelmi szakértő szükséges!

virág sárga porzóval
Virágom, virágom…

A 297/2009. Kormányrendelet szabályozza részletesen a kérdést: megfelelő végzettségre, szakmai gyakorlatban eltöltött időre, megfelelő referenciákra egyaránt szükség van, amelyeket egyedileg bírál el a megfelelő testület. Több jogszabály pontosan rögzíti, egy-egy tervezés során milyen tájvédelmi tartalmat kell áttekinteni, pl. a 314/2005. Kormányrendelet a környezeti hatástanulmányok kapcsán, amelynek „egyes részeit a tartalmi követelményeknek megfelelő rész szakterületeken – a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján – szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el”.

Cipőt a cipőboltból – tájvédelmi, tájba illesztési, tájesztétikai munkát tájvédelmi szakértőtől

Ha valakit lelkesít a munkája, akkor minden új lehetőségben izgalmas kihívást lát, és egy tájvédelmi szakértő a tevékenysége során beutazza az országot is. Minden munka új rétegeket ad a táj megértéséhez, helyi közösségek értékrendjének megismeréséhez, tájhasználati konfliktusok megtapasztalásához, táji értékek felfedezéshez.

Ezt nagyon lehet élvezni, ahogy ember a szaktudásával „adni tud” egy tájnak. Sajnos számos munka kapcsán az első benyomásom nem volt ilyen lelkesítő, hiszen sok esetben kontár munka után került hozzám egy ügy. Ilyenkor nem teljes az öröm, hogy új kihívások várnak, hiszen az előttem dolgozó „szakember” valójában elég sokat ártott, és nem volt alkalmas, felkészült arra, hogy a vázolt értékrendet képviselje, egy település fejlődéséhez szakszerűen hozzájáruljon.

Ilyenkor még motiváltabban dolgozom, mert meg tudom mutatni, milyen az, amikor egy „igazi” tájvédelmi szakértő minőségi munkát tesz le az asztalra! Örülök neki, ha a munkának nem csak egy dokumentum, egy szakvélemény az eredménye: a táji értékeket, a táj történetét el lehet mesélni, be lehet mutatni, illusztrálni, a benne rejlő lehetőségeket fel lehet tárni számos inspiráló formában (előadásokban, foglalkozásokban, közösségi programokban) helyi lakosoknak, tervezőknek – mindenkinek, aki a tájban, a tájból él.

***

A szerző honlapja: Tájépítészet, tájvédelem, környezetvédelem, ökoturizmus

dr. Boromisza Zsombor tevékenységéről másutt:

Gyönyörű mesterség a tájépítészé

Vendég bejegyzés
Írta: Boromisza Zsombor tájépítész mérnök, tájvédelmi szakértő, egyetemi oktató

A tájépítész és a táj

Hétfői nap volt, így a szokásosnál is kisebb esélye volt, hogy találkozom valakivel. Ahogy becsuktam a kocsiajtót, egyben bezárva maradt a zaj, bűz, tömeg, reklámplakátok, cigarettacsikkek, villamosok, és minden más, amitől a városban kényszerűségből kizárom magamtól a körülöttem lévő környezet ingerözönét.

A tájvizsgálat a természeti adottságok vizsgálata
A tájvizsgálat első lépése a természeti adottságok vizsgálata, amely kiterjed domborzatra, vízrajzra, növényborítottságra egyaránt

Kiléptem a rétre, és szinte rám zuhant a táj.


Itt minden új információra nyitott voltam, és szerettem volna begyűjteni, legyen az szín, illat, forma, hang. Ösvény nem volt előttem, bárhol átvághattam a térdig érő, harmatos fűben a réten.
Jobbra egy meredek domboldal emelkedett ki a patakvölgy lapos teréből. Nem csak meredek volt a domboldal, a sűrű cserjés ? akácos legkevésbé sem kínálta fel, hogy felkapaszkodjak rajta. Néhány percig még párhuzamosan tartott az utunk a domboldallal, aztán nem bírtam tovább. Vajon mit lehetne látni mégis, ha oda feljutnék? Látnom kell. Átvágtam a sűrű növényzeten, és felküzdöttem magam a domboldal legmagasabb pontjára.

A tájszerkezet
A magasabban fekvő nézőpontok felől feltárul a táj szerkezete, meghatározó látványelemei, és részben a karaktere is

A táj szerkezete

Fentről nem csak látni, hanem ?érteni? is lehetett a tájat. Mert mesélt! Volt az elején benne egy kis konfliktus, voltak jó és rosszfiúk, volt előzménye, és lehetett valamit sejteni a folytatásából. Voltak különböző fejezetei és rétegei, némelyik nem rögtön fedte fel magát, mint amikor csak órákkal később esik le egy filmben elrejtett utalás, poén. És voltak benne sorok, amelyek sok évről, évszázadról, és a helyi közösségről, emberekről, tájhoz kötődő érzelmekről közöltek tiszta információkat.

A kíváncsiság a tudásvágy egy formája, és nem csak gyermekek esetében természetes és vonzó tulajdonság: a kreatív emberek jellemző tulajdonsága. Egy tájépítész ilyen. Tájépítész mérnökként a munkám sokszor valóban olyan szerethető, lelkesítő és energiával feltöltő, mint egy új helyszínen tett kirándulás. Egy új táj felfedezése során egy tájépítésznek valóban olvasnia kell tudni a tájban, amit aztán számos helyen hasznosítani is lehet.

Hogyan változna meg a tájrészlet látványa, ha a völgy aljára kerülne egy új üzem épülete? Nincsenek-e az építésre kiszemelt helyen táji ? természeti értékek? Az építkezés közben nem kell-e elbontani azt a feszületet, ami a helyi közösség számára egy identitást, összetartozást szimbolizáló elem? Mit jelent az építés helyszíne a helyi közösség számára? Kitakarná-e azt az idő kőrist az út felől, ami tájékozódási pont a helyieknek és vonzó célpont a turistáknak? Illik-e az új épület stílusa a település karakteréhez? Mi lesz a vizes élőhellyel és a madárvilágával, ha megépülne? Nem zavarja-e majd az állatok vonulását? A környező települések fejlesztési szándékait nem korlátozza-e, ha megépül? Nem zavarja-e majd a tervezett üzem építése és működése a szomszédos mezőgazdasági területek művelését? Hol fog átmenni az üzem működésével megnövekvő forgalom? Mennyire hagyományos ez a hasznosítási forma az országnak ezen a részén? És egyáltalán: mire lehetne használni még ezt a helyszínt, ezt a tájat, ha nem épülne meg az üzem?

Érzékenység és elmélyülés
A tájvizsgálat nem csak táji-léptékben szükséges: a természeti értékek feltárása más pontosságot és érzékenységet kíván meg

Szerencsére nagyobb beruházásokra készülő környezeti hatástanulmányokban ilyen tájvédelmi kérdésekre is választ kell keresni.
A válaszokhoz pedig először ki kell menni, és minden érzékszervvel meg kell tapasztalni a tájat, és lefordítani a látható, érzékelhető üzeneteit.

***

A szerző, Dr. Boromisza Zsombor honlapja itt érhető el:
Tájépítészet, tájvédelem, környezetvédelem, ökoturizmus

Beszélgetés Dr. Boromisza Zsomborral:
A tájépítész mérnök a tájra tájol

> Természetvédelem

Dráva Rádió: hit és barátságok

Németh János

Németh János - színész és a Dráva Rádió műsorvezetője

Az egész elgondolás lényege az, hogy olyan emberek ültek össze, akik szerettek volna valamit csinálni. Megvalósult!
Hogy ez az életemet hogyan befolyásolta? (Mit ?befolyt?, ez egy cunami volt!) Magával ragadott.
Mit adott? Barátságot.
Ha nincs a DR, nem megyek fel a Tettyére az éjszaka kellős közepén Balogh Zoltán főmogullal világot váltani – taxival. Kinek a stúdiójában próbálkozhattunk volna, ha nem Sándor Péterében? Ki ő, akivel, a mai napig, ha találkozunk, ott tudjuk, értjük egymást, ahol hagytuk, Eszéken: Réka, Baranyai Zoltán. Ez volt a kezdet, aztán jött még sok-sok tehetséges, jó ember.

Egy légtérben működtünk (direkt nem azt írtam, hogy dolgoztunk) a horvát kollégákkal. Befogadtak minket. Látták, hogy komolyan gondoljuk. Ahogy vége volt a napi 10 órás műsorvezetésnek, elmentünk a Drávára sörözni. Kikapcsolódás.
Szintén a barátsághoz tartozik a határőrség. Az első számot minden reggel nekik küldtem, egy jó zúzós rockot: Led Zeppelint. Hitet.

Átéltük a háborús időszakot. Karcsika, az igazgató egy mobil stúdiót alakított ki, mondván, hogy vész esetén a pincében lehet majd tovább rádiózni.
Pár évvel később, már nem Eszéken volt a DR, mentem Horvátországba, állok a határon, mikor odajön hozzám a határőr, és megkér, hogy álljak félre az autóval és menjek be vele az épületbe. Ott várt a vámparancsnok, és azt mondta: látja, János, az egész épületet felújítottuk, de egy nosztalgiánk maradt, és ezt ki is ragasztottuk. Nézze meg. És akkor elkönnyeztem magam, mert az nem volt más, mint egy Dáva Rádiós plakát.
Mit érzek most? Hiányt.

Ps: Bognár Laci! Ez nagyrészt Neked köszönhető, hogy elvetemültem a hit és az alázat csapdájában. Köszönöm.

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Antal Ildikó Dráva Rádió

Antal Ildikó
Húsz évvel ezelőtt amolyan pályakezdő újságíróként kerültem a szerveződő Dráva Rádió csapatába. Mint afféle nyeretlen kétévest, magával ragadott a hév, a számomra már akkor is ismert és tisztelt kollégák, Balogh Zoli és Káplár Laci lelkesedése, a többiek bizakodása, elszántsága és hite – s nem utolsó sorban a kalandvágy.
Eszék, a közös élmény, s persze a szakmailag új terület vonzása magától értetődővé tette, hogy kipróbálom magam rádiósként is. S bár szinte pillanatok alatt kiderült, hogy nem a mikrofon az én világom, mégis örülök, hogy részese lehettem ennek a nemcsak sajtótörténeti, de történelmi pillanatnak is.

Olvass tovább

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Kijátszva a frekvencia moratóriumot – azt, hogy itthon nem lehetett új rádiót, televíziót indítani -, egy több évvel korábbi ötlet nyomán, 1993. augusztus 1-jén megkezdte a műsorsugárzást egy szomszéd, ráadásul háború sújtotta országból Magyarország első „legális kalózrádiója”, a pécsi kötődésű Dráva.

Egy szobában aludtunk Káplár Lacival az eszéki Hotel Osijek második emeletén, a déli oldalon. A Dráva Rádió első hírszerkesztőjének ?beszoktatási időszakát? éltük éppen: ismerkedjen, két nappal az indulás előtt, a körülményekkel.
A szállót a második emeletig lehetett lakni akkoriban, a Dráva-parti betontömböt, hála a folyótöltésnek, csak a harmadiktól lőhették be a szerbek.
Reggel ötkor megszólalt a géppuska. Laci derékszögbe pattant az ágyán:
– Mi ez?!
– Géppuska.
– Kik lőnek?
– A szerbek. Minket.
– Támadás?!
– Csak ébresztő.
– Már azt hittem, lemaradtam valamiről ? feküdt vissza a klasszikus hírügynökségi újságíró.

Olvass tovább

Oroszlecke kezdőknek

Sör = pivo

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:
E blog jegyzője finoman megrótt: nem érti, néha miket beszélek itt, oroszul.
Következzék tehát némi orosztan ? a múltból, természetesen, hiszen abból táplálkozunk, egyébiránt akad még néhány jó közhelyem.
Annak idején, bár bírtam a nyelvet ? Tak malagyec, haraso rugájetsza! (Ez a kitűnő/fasza srác milyen jól káromkodik!), – Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! (Légy óvatos, különben trippert kapsz!)  -, jó pár dologra magam is rácsodálkoztam, egy krasznodari, két hónapos egyetemi nyelvi kurzus résztvevőjeként.
Meglepett például az a lelkes fogadtatás – ez volt a moszkvai olimpia előtti évben -, amikor húszegynéhány fős csapatunk éppen csak betuszkolta magát a krasznodari egyetem finoman szólva is sivár szobáiba. Egyszerűen lerohant bennünket a Druzsba nevű bennszülött törzs, a társalgás akkor vett igazán baráti felhangokat, amikor a farmerdzsekimre alkudtak, aranyáron.

Olvass tovább

A külföldi diplomám története

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:

Manapság sokat foglalkozik az ilyen meg olyan sajtó, mindenféle diplomákkal.
Nem értem, mi kivetnivaló abban, hogy diplomát nagyon egyszerűen is lehet szerezni. Hozok egy – saját – példát rá!
Van egy 1987-es keltezésű szovjet diplomám. Nem loptam, nem fizettem érte, sőt: pénzt is adtak hozzá.
– Szombaton lesz műsorod? – kérdezte az akkori november elején a főnököm.
– Nem lesz.
– Akkor te utazol, Lvovba!

Olvass tovább

Megtaláltam Vlagyimirt

Moszkva, Kreml

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Moszkva kétszáz plusz pár ezer kilométeres körzetében, a moszkvai olimpia előtti évben ? hogy mikor, nézzenek utána! -, három dolgot lehetett kapni. Trippert, kis, közepes és még nagyobb Lenint, meg vodkát.
A trippert elkerültem, mert egy leendő képzőművész orosz barátom javallatára, aki, a kint megélt nyelvvizsga-tanonc születésnapomra, azt a kártyát adta, fonetikusan: Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen!
Megfogadtam.
De Lenint venni kellett, a vodka mellé, a Szojúzban majdnem annyi Lenin volt, mint vodka. Egy sor vodka, egy sor Iljics. Egy jó vodka: két rubel. Egy közepes Lenin: három.

Olvass tovább

Küszöbök

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak.
Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért.
Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma.
Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

Olvass tovább