Hangos blog: Nero ritkán sercint

Nero, a császár

Kétségtelen, hogy ez egy kísérleti blogbejegyzés, amelyben mp3 formátumban helyezkednek el a blog szövegei.

Reggeli marketing, csapjunk a lecsóba!

Megkérdeztem online különféle csatornákon barátaimat, ismerőseimet, mit szólnak hangos próbálkozásomhoz. Mivel nagyon erős “elmarasztalást” senkitől sem kaptam, készítettem több újabb hangfájlt, korábbi írásaim alapján.

Magyar kisbefektető

Nyári emlék – avagy amikor profi mondja a blog szövegét

Tíz évvel ezelőtt, 2010-ben, amikor Pécs viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet, védnökséget vállaltam a pécsi szerelmi sóhajok felett. Ezen ne lepődj meg, gerillamarketingben (is) utazótól az ilyesmi egyenesen elvárható, neoavantgárd lépés.
Az alapul szolgáló írásomat, akkor, kérésemre az egyik “legszebb hang”, Németh Kriszta – aki Cippo nick néven ma is vezet blogot – volt szíves hangjával, érzékenységével megajándékozni:

Nyári emlék – szerelem – Pécs

Az akkori blogger összefogás eredményeként – a blogoszféra hőskoráról beszélünk – számos nyelvre lefordították ismerős és ismeretlen barátaim és terjesztették szerte Európában. Vagyis védnökségem eredményeként széthordtuk Pécs hírnevét a világban.
Ennek nyoma még itt megtalálható: Virtuális védnökség: a szerelmi sóhajt vállalom.

Közmunka a forradalomban

Közmunka, ásás
Közmunka, ásás olcsó munkaerővel

2020 május elseje van, a munka ünnepe. Tehát abszolút releváns, hogy hangot adjak a munkáról, nevezetesen az oly sokféleképpen dicsért illetve átkozott közmunkáról írott bejegyzésemnek. Csiszolva rajta, rövidítve, nehogy elaludjon rajta a hallgató, a fülével internetező polgár.

Nero ritkán sercint

Egy régi, más formában írott blog szövegem rövidebb, átdolgozott kiadása volt ez a “hangoskodás”:

Őskeresés

Családi történelem

Régi sírok a mánfai temetőben.
A mánfai temetőben

Klára lányom a vállára vette a család történetét, levéltárakban kutakodik, régi anyakönyvekből kaparja ki a múltból azt, ami még nagy nehezen kikaparható.
Persze nem csak egyszemélyes program ez, “riportokra” bírja a hozzátartozóit és kirándulásokat teszünk elhagyatott temetők megdőlt keresztjei alatt, kullancsokat és tapasztalatokat szerezve az idők múlásáról.
Akár úgy is mondhatnám: összeköti a korábban elszakadt, elrongyolódott rokoni szálakat nem csak élők és holtak, hanem az élők között is! Talán ebben van a legnagyobb jelentősége a közös őskutatásnak…

Olvass továbbŐskeresés

Mindennapok – eszméletlen történetek a mindennapokból

Törlök-zúzok a Facebook fiókomban

Sőt, a fiókjaimban. Merthogy évek óta kísérletezem, mi van akkor ha így, mi történik ha úgy. Aztán az történt, hogy már magam se ismertem ki magam a profil meg az oldalak dzsungelében. Törlöm az egyik oldalt, amely csupa személyes megjegyzést tartalmaz a mindennapokról, mert ilyenből másmilyen is van. Minek ilyenből kettő.
De törlés előtt olvasok – s ráébredek, hogy egész príma keresztmetszetet kapok az elmúlt évek történéseiből. Magán történelem közügyi beütéssel? Szóval mentek is egyes szövegeket és most közreadom. Haladjunk is most már az időben visszafelé:

Olvass továbbMindennapok – eszméletlen történetek a mindennapokból

Rézkarc

Nyári Lóránt: Papszigeti fák; rézkarc
“Művészileg ellenőrzött”

Felújítás zajlik minálunk, annak minden keservével. Persze, lehet, valaki élvezi az ilyesmit, de jómagam a hátam közepére sem kívánom. Tucatnyi mesterember és kisinas, kosz, felfordulás, pakolás, üzletlátogatás, cipekedés és bukszanyitogatás rendesen.
Szekrény mélye nyílik, szekrénytető ontja titkait. És szapora “azt sem tudom mi ez, honnan van, mit csináljunk vele”.

Olvass továbbRézkarc

Dráva Rádió: vissza a városba!

Bognár László

Bognár László, PécsA hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.
Pedig elvileg tűzszünet van.
Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.
Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam.
Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.

Olvass továbbDráva Rádió: vissza a városba!

A külföldi diplomám története

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:

Manapság sokat foglalkozik az ilyen meg olyan sajtó, mindenféle diplomákkal.
Nem értem, mi kivetnivaló abban, hogy diplomát nagyon egyszerűen is lehet szerezni. Hozok egy – saját – példát rá!
Van egy 1987-es keltezésű szovjet diplomám. Nem loptam, nem fizettem érte, sőt: pénzt is adtak hozzá.
– Szombaton lesz műsorod? – kérdezte az akkori november elején a főnököm.
– Nem lesz.
– Akkor te utazol, Lvovba!

Olvass továbbA külföldi diplomám története

Horthy megint bevonul

Vendég bejegyzés, írta Balogh Zoltán

Horthy Miklósnak szobor járatott. Átadta a legfrissebb (dis)kurzus.
Horthy Miklós anno, bevonult fehér lován, darutollal, a Budai Várba, és magáévá tette ezzel majdnem az egész -Trianonig is terjedő – országot.
Horthy Miklóst, a Szegeden hatalmat szövő ellentengernagyot, azért, szeretem.

Olvass továbbHorthy megint bevonul

Cenzusos demokrácia a nép érdekében?

Újra és újra nekilódul a cenzusos demokrácia híveinek PR hadművelete, hogy kísértetként bejárja, ha nem is Európát, de Hunniát mindenképpen.
Eleve már a kifejezés is őrület, hiszen a demokrácia szűkítése aligha lehet demokratikus, épp ellenkezőleg. Vagyis sokkal helyesebb volna cenzusos antidemokráciáról beszélnünk, mintsem demokráciáról.

Olvass továbbCenzusos demokrácia a nép érdekében?

Cipőfűző és zokni – ám baj, nem látták az Ural tájait

Szép ppt jár körbe a neten, célja szerint a magyar nyelv hatalmas himnuszává akarna lenni. A ppt nagytotállal nyit majd a Nagymagyarszág térképpel zárja képeit, szövegeit.
Ezt a bemutatót afféle önkéntes hazafiságra nevelő lelkesedés szülhette, semmi okom a jó szándékát kétségbe vonni, viszont nagyon is alkalmas hamis illúziók keltésére.
Esszenciája a műnek, hogy a mi nyelvünk a legkifejezőbb, a legősibb, a mi nyelvünk az emberiség szellemi csúcsteljesítménye – vagyis mi vagyunk a legokosabb, a legderekabb fajta a földön. Ám ekkor jött a cipőfűző és zokni.

Olvass továbbCipőfűző és zokni – ám baj, nem látták az Ural tájait

A suszterpuccs elődei: Catilina összeesküvése

A napjainkban meghiúsult, Orbán Viktor által leleplezett háromlábú, vagyis suszterpuccs előzményei után kutatva a világtörténelem irodalmában akadtam rá Sallustius Crispus “Catilina összeesküvése” című törzsanyagára, amelyből bátran idézhetnék idézőjelek nélkül is, elvégre ez itt nem doktori disszertáció a felsőbb körökből, csupán egy könnyed eszmefuttatás egy rongy emberről, mármint Catilináról.

A jó Sallustius korában persze még nem üzemelt a CNN, így a nyájas olvasó kénytelen egy derék nemzetközi összeesküvést most a pun televízió nélkül elképzelni.

Olvass továbbA suszterpuccs elődei: Catilina összeesküvése