Hangos blog: Nero ritkán sercint

Nero, a császár

Kétségtelen, hogy ez egy kísérleti blogbejegyzés, amelyben mp3 formátumban helyezkednek el a blog szövegei.

Reggeli marketing, csapjunk a lecsóba!

Megkérdeztem online különféle csatornákon barátaimat, ismerőseimet, mit szólnak hangos próbálkozásomhoz. Mivel nagyon erős „elmarasztalást” senkitől sem kaptam, készítettem több újabb hangfájlt, korábbi írásaim alapján.

Magyar kisbefektető

Nyári emlék – avagy amikor profi mondja a blog szövegét

Tíz évvel ezelőtt, 2010-ben, amikor Pécs viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet, védnökséget vállaltam a pécsi szerelmi sóhajok felett. Ezen ne lepődj meg, gerillamarketingben (is) utazótól az ilyesmi egyenesen elvárható, neoavantgárd lépés.
Az alapul szolgáló írásomat, akkor, kérésemre az egyik „legszebb hang”, Németh Kriszta – aki Cippo nick néven ma is vezet blogot – volt szíves hangjával, érzékenységével megajándékozni:

Nyári emlék – szerelem – Pécs

Az akkori blogger összefogás eredményeként – a blogoszféra hőskoráról beszélünk – számos nyelvre lefordították ismerős és ismeretlen barátaim és terjesztették szerte Európában. Vagyis védnökségem eredményeként széthordtuk Pécs hírnevét a világban.
Ennek nyoma még itt megtalálható: Virtuális védnökség: a szerelmi sóhajt vállalom.

Közmunka a forradalomban

Közmunka, ásás
Közmunka, ásás olcsó munkaerővel

2020 május elseje van, a munka ünnepe. Tehát abszolút releváns, hogy hangot adjak a munkáról, nevezetesen az oly sokféleképpen dicsért illetve átkozott közmunkáról írott bejegyzésemnek. Csiszolva rajta, rövidítve, nehogy elaludjon rajta a hallgató, a fülével internetező polgár.

Nero ritkán sercint

Egy régi, más formában írott blog szövegem rövidebb, átdolgozott kiadása volt ez a „hangoskodás”:

Mindennapok – eszméletlen történetek a mindennapokból

Törlök-zúzok a Facebook fiókomban

Sőt, a fiókjaimban. Merthogy évek óta kísérletezem, mi van akkor ha így, mi történik ha úgy. Aztán az történt, hogy már magam se ismertem ki magam a profil meg az oldalak dzsungelében. Törlöm az egyik oldalt, amely csupa személyes megjegyzést tartalmaz a mindennapokról, mert ilyenből másmilyen is van. Minek ilyenből kettő.
De törlés előtt olvasok – s ráébredek, hogy egész príma keresztmetszetet kapok az elmúlt évek történéseiből. Magán történelem közügyi beütéssel? Szóval mentek is egyes szövegeket és most közreadom. Haladjunk is most már az időben visszafelé:

Olvass tovább

Rézkarc

Nyári Lóránt: Papszigeti fák; rézkarc
„Művészileg ellenőrzött”

Mit rejt a szekrény mélye?

Felújítás zajlik minálunk, annak minden keservével. Persze, lehet, valaki élvezi az ilyesmit, de jómagam a hátam közepére sem kívánom. Tucatnyi mesterember és kisinas, kosz, felfordulás, pakolás, üzletlátogatás, cipekedés és bukszanyitogatás rendesen.
Szekrény mélye nyílik, szekrénytető ontja titkait. És szapora „azt sem tudom mi ez, honnan van, mit csináljunk vele”.

Olvass tovább

Dráva Rádió: vissza a városba!

Bognár László

Bognár László, Pécs

A hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.
Pedig elvileg tűzszünet van.
Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.
Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam.

Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.

Kezelésbe vesznek a horvát rádiós lányok

Mutatom a lábam.
Szörnyülködés és megértés buggyan föl a női torkokból, előkerül valahonnan egy tépett ruhadarab, leültetnek (benyomnak egy székbe) és ők teszik a borogatást a lábamra.
Elégedetten nézik, az egyikük odatol egy másik széket is, mutatja, tegyem föl a lábam. Érdeklődő arcok között, fölpolcolt lábbal ülök, mint a filmekben egy háborús amerikai hős, pedig csak a szúnyogok csíptek össze a Dráva parton.

Másnap nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban: én, hogy a szétlőtt tűzfalak alatt egy asszony virágot árul egy csendes, még pontosabban egy hangtalanságba burkolózott városban, vagy ő, hogy akadt egy bolond, aki vásárolt is tőle!
A baranjás lányokra gondoltam, nekik vittem a virágot.
Nem tudom, miért kellett könnyezniük emiatt?

Hanem az elvek

Akkor Magyarországon a hatalom a „nagy szabadságeszmék” jegyében moratóriummal akadályozta, hogy „ellenőrizetlen” hangvételű rádiók vagy televíziók működhessenek.
De akkor még voltak mutatóban rádiósok, tévések, személyiségek – egyéni hanggal, egyéni látásmóddal.
Mára már eltűntek az egyéni hangok. Egy a zászló, egy a hang?
Sőt, körzeti rádióstúdiók sincsenek már, nehogy valaki véletlenül is mást mondjon, mint amit „muszáj”.
Kellene megint egy új Dráva Rádió? Nyomás, vissza a városba!

Más rádiós vallomások:

Rádió – amikor még mikrofon volt a kezemben

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Dráva Rádió: hit és barátságok

A külföldi diplomám története

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:

Manapság sokat foglalkozik az ilyen meg olyan sajtó, mindenféle diplomákkal.
Nem értem, mi kivetnivaló abban, hogy diplomát nagyon egyszerűen is lehet szerezni. Hozok egy – saját – példát rá!
Van egy 1987-es keltezésű szovjet diplomám. Nem loptam, nem fizettem érte, sőt: pénzt is adtak hozzá.
– Szombaton lesz műsorod? – kérdezte az akkori november elején a főnököm.
– Nem lesz.
– Akkor te utazol, Lvovba!

Olvass tovább

Horthy megint bevonul

Vendég bejegyzés, írta Balogh Zoltán

Horthy Miklósnak szobor járatott. Átadta a legfrissebb (dis)kurzus.
Horthy Miklós anno, bevonult fehér lován, darutollal, a Budai Várba, és magáévá tette ezzel majdnem az egész -Trianonig is terjedő – országot.
Horthy Miklóst, a Szegeden hatalmat szövő ellentengernagyot, azért, szeretem.

Olvass tovább

Cenzusos demokrácia a nép érdekében?

Újra és újra nekilódul a cenzusos demokrácia híveinek PR hadművelete, hogy kísértetként bejárja, ha nem is Európát, de Hunniát mindenképpen.
Eleve már a kifejezés is őrület, hiszen a demokrácia szűkítése aligha lehet demokratikus, épp ellenkezőleg. Vagyis sokkal helyesebb volna cenzusos antidemokráciáról beszélnünk, mintsem demokráciáról.

Olvass tovább

Cipőfűző és zokni – ám baj, nem látták az Ural tájait

Szép ppt jár körbe a neten, célja szerint a magyar nyelv hatalmas himnuszává akarna lenni. A ppt nagytotállal nyit majd a Nagymagyarszág térképpel zárja képeit, szövegeit.
Ezt a bemutatót afféle önkéntes hazafiságra nevelő lelkesedés szülhette, semmi okom a jó szándékát kétségbe vonni, viszont nagyon is alkalmas hamis illúziók keltésére.
Esszenciája a műnek, hogy a mi nyelvünk a legkifejezőbb, a legősibb, a mi nyelvünk az emberiség szellemi csúcsteljesítménye – vagyis mi vagyunk a legokosabb, a legderekabb fajta a földön. Ám ekkor jött a cipőfűző és zokni.

Olvass tovább

A suszterpuccs elődei: Catilina összeesküvése

A napjainkban meghiúsult, Orbán Viktor által leleplezett háromlábú, vagyis suszterpuccs előzményei után kutatva a világtörténelem irodalmában akadtam rá Sallustius Crispus „Catilina összeesküvése” című törzsanyagára, amelyből bátran idézhetnék idézőjelek nélkül is, elvégre ez itt nem doktori disszertáció a felsőbb körökből, csupán egy könnyed eszmefuttatás egy rongy emberről, mármint Catilináról.

A jó Sallustius korában persze még nem üzemelt a CNN, így a nyájas olvasó kénytelen egy derék nemzetközi összeesküvést most a pun televízió nélkül elképzelni.

Olvass tovább

Apám milliói – komoly örökség ütötte a markom

Apám egy szép nyári napon bement a bankba, betétkönyvet váltott és betette, vagyis biztonságba helyezte a nála lévő pénzt. Mind a százharminckétmilliót. Nos, ezt a betétkönyvet ma nekem adta. Így most jó kezekből jó kezekbe került a bankbetét vagyis apám milliói.
Ennyi pénznek persze már kalandos története van, de minek is bonyolódnék bele egy ilyen összetett históriába, hogy jöjjön az APEH vagy hogy is hívják most, meg a terrorelhárítás, meg a nemzeti mittudoménmi, garasról garasra elszámoltatni, hogy hogyan került ez hozzám, mit akarok vele, leperkáztam-e már én vagy az apám az adót és így tovább. Nem hiányzik ez nekem, hiszen tudom: a milliárdok felett olyan gyakran elsiklanak, de ez a százharminckétmillió már kevesebb annál, hogy csak úgy elsikkadjon!

Most úgy alakult, hogy cefetül kéne egy kis pénz, nem nagyon van hova nyúlnom, ebből a pénzből viszont megoldhatnám a család korántsem kevéske gondját.
A kiváltásával aligha lehet baj, hiszen a betétkönyv hátoldalán ezt olvasom:

„A magyar postatakarékpénztár állami kezelés és jótállás mellett Budapesten, gr. Klebesberg-u. 4. sz. alatt működő pénzintézet.

Az állam szavatolja a kifizetést

Vagyis azért a pénzért a magyar állam szavatol, jótáll meg minden, annak híja fillér sem lesz, sőt a becsületes kamatot is nyilván rászámítják!
Szép summa lesz az a kamatokkal, annyiból akár egy új sallert is kikézbesíthetünk a pimaszoknak, kokiból meg akár kettőre is futja.

Nézem az internetet, s rádöbbenek, a Google Map teljesen elavult, fogalma sincs, hogy hol találom a gr. Klebesberg utcát, azon belül is a Postatakarékpénztár budapesti fiókját. Nyilván ezt az utcát is átnevezték, mint a Moszkva teret, most nyilván valami herceg nevét viseli vagy királyét talán… Ha budapesti volnék, könnyebben megtalálnám, de így vidékről ez eléggé nehéz.

Azt gondolod, hogy csak úgy dumálok össze-vissza? Hát nézd csak, itt a betét:

Apám milliói. Így néz ki egy százharminckétmilliós betét 1946-ból.
Apámtól örökölt milliók

Látható, hogy a betét elhelyezése 1946. július 26-án, tehát 65 éve történt. De vajon – tekintettel az állami garanciára – hol az a pénzintézet, ahol beváltható?

Igaz, azt is ráírták a „Kivonat az üzleti határozmányokból” oldalra, hogy a „betétek és azok kamatai 30 év alatt évülnek el”. De remélem, ez a passzus már nem érvényes, ez csak afféle banki manőver, hogy a tisztességben megőszült embert megfosszák az apja millióitól!
***
Még egy kevés a családi történelemből:

> Nagyrécsei temetés

> Százéves marketing – háborúba megy a nagyapám