Alföldi és a cenzúra avagy kőfaragók és balett-táncosok

Lehet-e egy alkalmatlan ember intézményvezető?

Gerillamarketing akció: buborékokkal az önkény ellen a pécsi Kodály Központnál
Gerillamarketing: buborékokkal az önkény ellen a pécsi Kodály Központnál

Hiszi a piszi! – mondhatnám olvasva a 24.hu-n a Vincze Balázs direktorral készült interjúban az eredetileg balett-táncos cenzor szövegét.
Az előzmény közismert: a pécsi Kodály Központba meghirdetett Igenis, miniszterelnök úr! c. darabra már megkezdődött a jegyek árusítása, amikor is Vincze, mint egy Rejtő-hős, vagyis kőfaragó és balett-táncos, ezúttal a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője, színi direktor, indoklás nélkül letiltotta a darabot.
Ember nem volt, aki ne tudta volna, hogy ez Alföldi Róbert miatt történt, aki egyik szereplője a darabnak.

Vincze, ahogy az egy kőfaragó és balett-táncoshoz illik is, kijelenti, hogy az nem cenzúra volt, és azért nem indokolt, mert “bármit mondok, ebben a hisztérikus politikai közegben mindig lesz, aki beleköt.”
A mi kőfaragónk és balett-táncosunk nem látja át, hogy éppen az ilyen döntések teszik hisztérikussá a politikai, sőt a teljes társadalmi közeget, a művészeti életet is beleértve.
Tulajdonképpen nincs is igazán kedvem tételenként rávilágítani arra, hogy ez az ember sajnálatos módon hülyeségeket beszél és teljességgel alkalmatlan egy kulturális intézmény vezetésére, egész egyszerűen annyi idióta ellentmondás van a szövegében.

Olvass továbbAlföldi és a cenzúra avagy kőfaragók és balett-táncosok

A bennünk szunnyadó rajztehetség tanfolyamért kiált

Jobb agyféltekés rajzolás

„Rajzolni könnyű, azt mindenki tud!” – állítottuk gyerekként, nem véletlenül, mivel ebben az életkorban a rajzolás az elsődleges nem szóbeli kifejezésforma. A rajz fejleszti a motorikus képességeket, a képzeletet és annak ábrázolását, az önkifejezést, a kreativitást miközben örömöt is okoz a papíron való nyomhagyás. Öntudatlanul is érzéseket fejezhetünk ki világ felé. Az óvodában és az általános iskola alsó tagozataiban még önfeledt örömmel, gátlások nélkül készítettük alkotásainkat ceruzával, vízfestékkel, zsírkrétával, próbálgatva a különböző anyagok tapadását (legtöbb esetben) a papíron.

Olvass továbbA bennünk szunnyadó rajztehetség tanfolyamért kiált

RB – régi bejegyzés. Rövidítve megrövidítlek :-)

Ezt találtam 2006-ból származó “elektronikus füzetemben”,  vagyis régi bejegyzés, hozzászólásokkal (amelyekből ide is csippentek egyet-kettőt):

A SOE megvan? (Sajnálatos Októberi Események)

Ma levelet kaptam az Internet Marketing Klubtól, hogy a “sűrű őszi közéleti események” miatt az “Év honlapja 2006” marketingkommunikációs pályázat határidejét kitolták november 8-ra!

Mit ne mondjak, nekem nagyon tetszik a “sűrű őszi közéleti események”-re való hivatkozás, amit tüstént le is fordítottam “magyarra” = SŐKE.

Olvass továbbRB – régi bejegyzés. Rövidítve megrövidítlek 🙂

Ciki van

Visszapillantás az EKF gyökereire

A Nolblog megszűnése miatt évtizednyi anyagot nézek át, s az egeret két marokra fogva törlöm az érdektelen, idejét múlt vagy csak egyszerűen vacak bejegyzéseimet. Olykor-olykor egyet-kettőt kimentek és archíválok, mint ezt a Ciki van címűt is. Ennek oka, hogy emlékeztessem magam, hogy a 2010-ben lezajlott Európa Kulturális Fővárosa program már a gyökereinél, vagyis az előkészítés szakaszában, 2006-ban felmutatta, mire készülhetünk: botrányra!
Íme, a 2006 november 8-án indult, majd tovább görgetett bejegyzésem, néhány hozzászólással:

Olvass továbbCiki van

Je – avagy a vírusmarketing világa

Igazán Nagy Duett

Új nép, másfajta raj – mondhatjuk Iszak Eszter és SP minapi Nagy Duett-beli produkciójának apropóján, amelyet a friss hang, az üdeség jellemzett, az erőtől duzzadó, mégis játékos szexualitás, friss, mondom, pedig minden pillanatot a profizmus hatott át, a kiszámítottság, és mégis egy új világgal lettünk gazdagabbak, s biztosak lehetünk abban, hogy Iszak Eszter és SP még évekig nem fog lopni élelmiszert áruházban és piacon sem, mert nem lesznek egy darabig rászorulva, s kölcsön sem fognak kérni, amit majd nem adnak vissza, hanem leülik inkább, mint Cini, aki Giannival bukott ki a megfáradt öreg tyúk kategóriából – lám, nincs bocsánat, a kiürült tehetséget nem díjazza a jónép, nem költ megbocsátásra, amikor JE van, JE, és sexy mozgás, nem kellenek már a színpadra a nagy dudák, amikor az a hullámzó mozgás is megteszi, ahogyan SP Iszak Eszter hátához simul és együtt imitálják a “nagyon kellesz”-t, egyszóval kurva jó volt, nézzük is meg még egyszer a video-slágert, amíg a jogtulajdonos csatorna megengedi, amíg vírusmarketinget lehet játszani vele, aztán ha már nem lesz érdekükben, akkor letiltják a YouTube-ról, lószart nektek, nem HD minőségben az Iszak Eszter meg az SP, aztán majd néhány év után azt is megmondják nekik, hogy mehettek az áruházba lopni, s ha leülitek, akkor egyszer még szerencsét próbálunk, de ha nem megy, akkor soha többé nem lesz belőletek senki a mi csatornáknál, még csatorna patkány sem, de most hagyjuk a francba az egészet, nézzük-hallgassuk inkább, JE

És még, még marketing:

Horgász vizeken

A horgász és a hal

A horgász és a hal viszonya bonyolultabbá vált az elmúlt évtizedekben!
Régen egyenes út vezetett az első képtől a másodikig, mindenfajta cizellált megfontolás nélkül.

Hal a horgász pontypárnáján
Ponty pontypárnán
Fől a halászlé
Halétel – halászlé

A Duna partján szegedi halászlé fő. Finom ellentmondás 🙂

A figyelmes szemlélődő azonban számos változást fedezhet fel az eljárásmódokban!

Először is azt láthatja, hogy a halat nem a parton vonszolja az ügyes kezű horgász, vagyis szerény személyem 🙂 , nem hagyja, hogy a 9,10 kg-os ponty sérülésig verdesse magát az apró köveken, hanem pontypárnán helyezi el és a súlyát mérőhálóban ellenőrzi.
De még ennél is többet mond az első kép!

Számtalan fotót láthatunk, amelyen a parton álló büszke horgász a nagy súlyú halat felemeli, mintegy bemutatva a világnak a zsákmányt. Ilyenkor aztán a szerencsétlen uszonyosnak olykor a szeme sérül vagy belenyúlnak a kopoltyújába és az lesz majdani halálának oka. Sőt, a ficánkoló síkos hal könnyen kiugorhat a horgász kezéből és földre huppanhat.

Nem olyan látványos ugyan, de emberibb megoldás a zsákmányt pontypárnán megmutatni! Így is láthatóak a méretei, így is elkönyvelhetjük a nagy diadalt.
Korántsem mellesleg a visszaengedett halak horgász okozta sebét illik fertőtleníteni is.
Természetesen ez a lépés a kondérlátogatásra ítélt halaknál elmaradhat.
Amúgy pedig görbüljön a bot és jó étvágyat kívánok  a halételekhez!

***

Halakról, horgászokról még:

Horgászat

Lenin botja

> Új: turista horgászjegy

—-

Ez a bejegyzés eredetileg a 2016 január 31-én megszűnő Nolblogban jelent meg, s blogger társaim hozzászólásokkal is megtiszteltek, íme:

Ejmiakő:
Elképesztö dolog sportnak nevezni a halak kínzását.
Halat fogni azért, hogy megegyük, legitim dolog.
De kifogni, megmérni, aztán visszadobni, az állatkínzás.
Csak ugye a hal nem visít, így aztán ez nem tünik fel.
Tenné ezt valaki a kapujába piszkító kutyával, mindjárt lenne nagy felháborodás.
Egyszer egy ismerösöm megakasztott egy vízipatkányt. Na, az nem türte csendben a “sportot”.

Válaszom (B.L.):
Na, és akkor mit szóljunk a vadászathoz? Ott aztán végképp nincs kegyelem.Történjen az a vadászat akár állatra, akár emberre. A vágóhidak kedves világát már nem is említem…
Az ember ősi ösztöne a vad elejtése, a hal megfogása. Az embernek ama képessége, hogy meg tudja szerezni a betevőt, a létezéshez fűződő alapvető viszonya, a fajfenntartás és önfenntartás záloga.
A vadászatot és a halászatot (horgászatot) alapvetően az minősíti, hogy az adott kor és társadalom mit vár el az abban résztvevő emberektől.
A horgászoktól ma például a hallal szembeni kíméletes bánásmódot, a pontypárnát és a fertőtlenítőszert.

KapitányG:
Fogtad vagy vetted?

Bundi-Bandi:
Legyező horgászás, amit milliók kifinomult tevékenységnek neveznek. Az is, mert kell hozzá ismeret. Megfogni a halat és elengedni, ugyan mi az ördög benne állatkínzás?

Válaszom (B.L.):
Kedves KapitanyG!
Micsoda sértés a kérdés! 🙂 Méghogy vettem…

Kedves Bundi-Bandi!
Elismerem a legyező horgászat ügyességi faktorát.

Kelemen János:
“Amíg” méricskélem, no meg megágyazok Neki, megfullad!
Na ez az állatkínzás, igazándibul!

Válaszom (B.L.):
A méricskélés-megágyazás-fotózás valójában rövid idő.
Amellett, hogy megértem az ellenérzéseket is, megjegyzem: altatásban mégsem lehet halat fogni!

Mozi: Mentőexpedíció

Mozi: Mentőexpedíció
Elvesztett űrhajós

Kasszasiker mozi pattogatott kukoricával

Óriási kasszasiker az új amerikai sci-fi, a Mentőexpedíció.
3D-ben forgatták, kitűnő a színészgárda – gondoltam, nem hagyom ki.
Így is történt, jegyet váltottam a pécsi Urániába és persze pattogatott kukirácával és vérnarancs üdítővel felfegyverkezve adtam át magam a Marson zajló eseményeknek.
A jegyet interneten tetettem félre, a moziban digitális a technika, az ülőhelyem akár egy űrhajósnak is megfelelne, orromon 3D-és szemüveg – vagyis minden korszerű eszköz bevetve – irány a Mars!

Íme, a film hivatalos előzetese:

Amit még tudhatunk a Ridley Scott rendezte filmről: egyes jeleneteit Budapesten forgatták, de a lényeget tekintve ez most mindegy.

Kellemes kikapcsolódás

Szóval megnéztem és végül is kellemes kikapcsolódásként könyveltem el a látottakat.
A film gondolatisága pontosan addig tartott, ameddig a pattogatott kukorica és a vérnarancs.
A sztori a Robinson Crusoe, Az öreg halász és a tenger valamint a Brian közlegény megmentése történetekből van egybegyúrva és feldobva a csillagos égre.
Matt Damon aranyos, meg a többi szereplő is.
A Mars kopár, de három dében szép.

Az űrtörténet földi szereplői között egy halvány konfliktus is körvonalazódik, a szervezet vagy egyetlen ember élete fontosabb kérdés körül homályosodik.

Egyszer jó volt, még egyszer aligha megyek ugyanerre el.

***

Mozi még: Régi idők mozija

Városmarketing Hévízről

Város ingyen szolgáltatással

Hévíz: a fürdő.
A hévízi fürdő a jellegzetes torony-formával

Bizonyára nem csak nekem ismerős tapasztalat: megérkezik egy városba a turista és máris megvámolják. Alighogy megáll valahol az autójával, máris a pénzét szivattyúzzák.
Hévíz nem ilyen város, elegendő néhány napot eltölteni a gyógyvizéről híres városban és meggyőződhetünk arról: itt másmilyen a városmarketing!
Sőt, engem arra csábított, hogy egyenesen az ingyen szót állítsam középpontba, és ezen szó köré építsem megszerzett tapasztalataimat.
Szóval a parkolás: itt nem kell azonnal egy automatát jól megtömnünk apróval.
Körbenézhetünk kicsit, vajon elég közel-e a városközpont, a fürdő, a szállás? Szóval a város az érkező vendégnek nem a markát nyújtja először a pénzéért, hanem a tenyerét – négy nyelven tudatva: csapj pajtás a tenyerembe, itt egy óra parkolás ingyen jár neked, s még arra is rászámolunk öt perc türelmi időt.


Szimpatikus fogadtatás!
(Hévízen az idehaza megszokott angol, német és magyar nyelv mellett az orosz is létfontosságú, számos orosz anyanyelvű polgár telepedett itt le és csábítja ide Oroszországból egy kis pihenőre ismerőseit, ügyfeleit, barátait. És persze orosz utazási irodát is találunk itt, amely hozza a gyógyulni vágyó keleti turistákat.)

Olvass továbbVárosmarketing Hévízről

Kritika: Fishing & Hunting TV, Mesterkurzus

Kormoránok
Hal – és fapusztító kormoránok

Erős kritika: lekapcsolom a Fishing & Hunting TV egyik filmjét

Lekapcsoltam.
Lehet-e kritikát mondani egy olyan tv műsorról, amelyet két mondat után lekapcsolunk?
Lehet – és ezt most pár mondattal be is bizonyítom!
Kezdjük ott, hogy egyik kedvenc csatornám – horgászszenvedélyem miatt – a Fishing & Hunting televízió. Abba a sokak által kedvelt, a hagyományos csatornákat egyre inkább háttérbe szorító “szabadidős”, ismeretterjesztő, rétegcsatorna sorba illeszkedik, amelyet például a Paprika TV, a Discovery, a History vagy a Spektrum televízió képvisel.

A Fishing & Hunting a horgászok és a vadászok műsorcsatornája. Általában színvonalas, zömmel fél órás filmbetétekből áll össze a napi műsor, halat, vadat s mi jó falat mutatva be.
Ennek a műsorfolyamnak jeles darabja a Mesterkurzus című horgászműsor. Felépítése szerint egy kezdő horgászt visz magával egy mester, valamelyik országos hírű horgász, zömmel hazai és nemzetközi díjakkal a neve mögött.

Ezek a filmecskék a horgászat mesterfogásain túl a humanizmusról és a természet szeretetéről szólnak.
(Egyik kedvencem Az első márna című darab, amelyben az Európa-bajnok Szilvási Szilárd segíti első márnájához a mellé rendelt fiatalembert.
A bajnok a horgászat iránti alázattal tiszteli meg tanítványát és nézőit, és persze tréfa is elő-előbukkan a fogások elsajátíttatása közben. Szilvási a műsorban egy közülünk, akinek a tanácsait éppen ezért szívesen fogadjuk. )

Mindennek előrebocsátásával jelzem, hogy a ma délelőtti (2015.05.30) adásban, a csatorna saját műsorújsága szerint a Mesterkurzus 27. rész címmel közreadott filmben, amikor bekapcsoltam, az  általam ismeretlen mester épp azzal fordult tanítványához, hogy rámutatott egy folyó fölé benyúló faágra és az azon ülő fekete madárra, majd azt mondta: ez itt egy kormorán.
Ezt követően a kamera egy partról horgászó emberalakot vett célba, miközben a mester megjegyezte: ez is egy kormorán, csak nyugdíjasnak hívják!

Ekkor lekapcsoltam a televíziót, mert nem akarok tettestárs lenni egy minden humánumot nélkülöző, igaztalan, vandál, nyilvános és felháborító megjegyzéshez és szemlélethez!

Mesterfogás és szégyen

Mivel dolgoztam korábban televíziónál, tudom, hogy ez a mondat hány szűrőn keresztül jutott át sértetlenül: felvette az operatőr, majd a szalag átvándorolt a vágószobán, ahol a vágó és rendező is esetleg egy jót nevetett a pimasz megjegyzésen, majd a televízió részéről is átvette valaki a késznek gondolt “alkotást”. Nem éppen szakmai mesterfogás.

A kormorán valósággal pusztítja a halállományt és a nyugdíjasok is ilyenek – jön át sértetlenül a hasonlat és kerül adásba.

Pedig a vizek partján mást tapasztalok. A nemzedékek egymás mellett élnek, a nagyapák és apák horgászbotot adnak unokáik és fiaik kezébe és életkortól függetlenül segítenek zsákmányt szákolni egymásnak a horgászok.

Ez a mai filmecske a Fishing & Hunting szégyene volt!

***

A horgászat témájához:

Horgász show

Rézkarc

Nyári Lóránt: Papszigeti fák; rézkarc
“Művészileg ellenőrzött”

Felújítás zajlik minálunk, annak minden keservével. Persze, lehet, valaki élvezi az ilyesmit, de jómagam a hátam közepére sem kívánom. Tucatnyi mesterember és kisinas, kosz, felfordulás, pakolás, üzletlátogatás, cipekedés és bukszanyitogatás rendesen.
Szekrény mélye nyílik, szekrénytető ontja titkait. És szapora “azt sem tudom mi ez, honnan van, mit csináljunk vele”.

Olvass továbbRézkarc