A sérvem az érvem: éljen a sajtószabadság!

Szerintem rendes betegnek számítottam az „egy napos” műtéti eljárás során, hacsak az altatás öntudatlan perceiben nem okoztam megrökönyödést vagy felfordulást. Ha volt is ilyen, mélyen hallgattak róla  az elhanyagolt sérvek gyógyító orvosai és a szakápolók.

Fegyelmezett beteg a sérvével

Naná, hogy fegyelmezett beteg vagyok, hiszen az ötvenes évek sűrűjében kezdtem betegként a kórházi pályafutásom.
Akkor még nem volt ez a liberális lezserség, ambuláns implantátum beültetésekkel, egynapos műtétekkel, széltoló betegekkel, akik fittyet hánynak az orvosi tekintélyre is, s pláne nem voltak tömegével külföldre távozó orvosok.
Viszont volt egy ágyban két gyerek – fejtől lábig retúr kihasználva a gyér számú kórházi fekhelyet, ha valamilyen ragály végigsöpört az imperialisták által fenyegetett országon.

A feleségem szerint az altatásból felemelt kézzel és felmutatott középsőujjal érkeztem vissza és a sajtószabadságért folytatott küzdelmet éltettem. Tényleg remélem, hogy a műtőben, kiütve nem ezekkel a kunsztokkal szórakoztattam a személyzetet.

Nem tudom, mások hogyan jönnek ki a kórházból egy nappal a műtétjük után, de nekem eléggé betojt öregember formám lehetett, ahogy az asszony vállára nehezedve botorkáltam az autónk felé.

De végtére is ez mindegy, mert itthon lenni jó, az e-maileken végigpásztázni jó, a hírekre pillantani jó, a klaviatúrát megkopogtatni jó, az asszony levese pedig rettenetesen finom!

Hja, el ne felejtsem: éljen a sajtószabadság!

***

A sérvemről már 2006-ban is írtam:
A sérvem, mint árucikk

GYIK:

Milyen tapasztalatokat oszt meg a szerző a műtét utáni állapotáról?
A szerző egy napos műtéti eljárás után tapasztaltakat oszt meg, hangsúlyozva, hogy a kórházból való távozás nem volt zökkenőmentes. Az altatás után fáradtan és bizonytalanul távozott, ami a korábbi betegségekből adódóan érthető. A műtét utáni állapotban a felesége is észrevette a fáradtságát és a nehézkes mozgását.
Milyen különbségeket említ a szerző a régi és a modern orvosi gyakorlat között?
A szerző a régi orvosi gyakorlat szigorúságát és a mai liberális megközelítést állítja szembe. Az ötvenes években a betegek fegyelmezettebbek voltak, míg ma már elterjedtek az egynapos műtétek és a külföldre távozó orvosok. Ez a változás a betegellátásban és a betegek hozzáállásában is megfigyelhető.
Milyen érzelmeket váltott ki a műtét a szerzőből?
A műtét utáni időszak vegyes érzelmeket keltett a szerzőben. Egyrészt a fáradtság és a gyengeség érzése, másrészt a hazatérés öröme és az otthoni kényelem iránti vágy. A sajtószabadság iránti szenvedélye is megjelenik, ami humoros színben tünteti fel a helyzetét.
Milyen módon reflektál a szerző a sajtószabadságra a műtét kapcsán?
A szerző a műtét utáni állapotában is kifejezi a sajtószabadság iránti elköteleződését. A humoros megjegyzések és a felesége reakciója révén mutatja be, hogy a műtét nem csökkentette a társadalmi kérdések iránti érzékenységét, sőt, talán még inkább felerősítette azt.
Milyen élményekkel gazdagodott a szerző a kórházi tartózkodása alatt?
A kórházi tartózkodás során a szerző számos élményt gyűjtött, beleértve a műtét utáni fáradtságot és a kórházi környezet sajátos hangulatát. Az otthonról hozott emlékek és a felesége által készített finom ételek segítettek neki a gyógyulásban, és a hazatérés öröme kiemelkedő élmény volt számára.
Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. A vezérfonal: a szolgáltatás.
De újabban itt is nyújtok szolgáltatást: Turisztikai régió

“A sérvem az érvem: éljen a sajtószabadság!” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. No hallod?! Úgy megörültem, hogy gyorsan felhörpintettem egy zacsis levest! 🙂 Az egészségedre! Nekem most itt csak ilyen van az irodában.
    De tudod, – elismerésem nejed figyelmének! Ő már tud valamit! A Te középső ujjad olyan a sajtószabdságért „vívott” harcban, mint Sztálin elvtárs újja a Csinibabában! – És jó olvasni, hogy az újjad (is) a régi! 🙂

    Mielőbbi felépülést!

Szólj hozzá!