Ezt a blogbejegyzést Horváth Attilának ajánlom, Pécsre érkezése alkalmából.
Jézus és a Sátán a marketingben
Napjaink legnagyobb hirdetője nyilvánvalóan Jézus Krisztus volna – állítja Bruce Barton, akit Manipulátorok c. könyvében Jeffrey Robinson idéz. Amúgy a könyvet a Vásárló leszel, ha tetszik, ha nem alcímmel is ellátta az író, mintegy két kézzel szórva a könyvből a bölcsességet.
Ha Jézusról, a szegények szószólójáról azt feltételezzük, hogy korunk legnagyobb hirdetője volna, akkor vajon mit gondolhatunk a Sátánról? Erről szava sincs a könyvnek. Pedig ez volna ám az igazi marketingháború!
Egyfelől a szeretetet és az egyenességet, a megértést és a bölcsességet, a jó érzelmeket és a tudást, azaz egy tiszta eszmét árusító Jézus (zsebében Rubik-kockával), másfelől pedig az anyagi javakat kínáló Sátán, (zsebében Maslow piramisával) aki a fogkrémtől a magán repülőgépig, a műpénisztől az eleven örömlányig kínálná a valódi világ kézzel fogható gyönyöreit.
Melyiküktől vásárolnánk?
Ám azt gondolom, indokolatlan a feltételes mód, ez a marketingháború bizony itt zajlik a szemünk előtt, sőt részesei vagyunk, vásárlóként és eladóként egyaránt.
Eladóként igyekszünk ellesni mindkét fenti szereplő módszereit, tehát nem az árura, hanem az áru eladásának módszereire figyelve, hol csettintve, hogy ejha, hol hányingertől gyötörten, hogy na, nemár…
S a magunk gyakorlatában ötvözzük is kicsit ezeket a módszereket, s kedden, a PTE Marketing Tanszékén * módunk lesz megvédeni magunkat mindezek miatt, ha tudjuk.
Vajon el merjük-e mondani ott, hogy szerintünk Jézus és a Sátán is csak áru?!
Isten hozott Pécsett, Attila!
Kapcsolódó blogbejegyzések:
- Blog és online marketing: az egototális marketing koncepciója (áru és személyesség – elméleti felvetés, gondolatkísérlet)
- Pszichológia és Internet (elméleti háttér)
- A céges és a magánblog különbségeiről
* Részlet a meghívó, Dr. Fojtik János emlékeztető leveléből: „A lényeg továbbra is az, amit már korábban is említettem, hogy ez az utolsó összejövetel az internetes marketing című tárgyban a hallgatók számára, és azt szeretném, hogy főleg az internetes marketingkommunikáció különféle módjairól és területeiről essék szó (kisvállalatok, közszféra, B2B kapcsolatok), és különösen essék szó a blognak a marketingben (beleértve a pr-t is) játszott vagy játszható szerepéről.”
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Kedves Laci!
Ma pont azon törtem a fejem, hogy a pécsi találkozásunk során, amikor beszámolunk az általunk hatékonynak tartott marketing technikákról, vajon lesz-e merszünk elmondani, hogy a hatékonyság és a jóízlés viszonya mennyire sajátos a merketing világában.
Látom, Te is hasonlón töröd a fejed. Azt hiszem, nem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el, milyen dilemmákkal kénytelen szembenézni egy cégvezető – gazdagabb cégeknél a külön erre a célra felvett marketinges -, ha hatékony és lelkiismeretes is akar lenni egyszerre.
Annak idején, amikor elkezdtem beleásni magam a marketing tanulmányaimba, elhatároztam – és mindeddig sikeresen be is tartottam -, hogy ha egy marketing technika nem felel meg az ízlésemnek, akkor keresek helyette egy másikat, vagy megpróbálom az ízlésemnek megfelelően átalakítani úgy, hogy a hatékonyságán ne essen csorba.
A jó hír az, hogy a feladat nem kivitelezhetetlen. A rossz az, hogy aránytalanul nagyobb kreativitást kíván, mint az, ha a hatékony marketing sémákra építve ízlés- és erkölcsbéli nézeteinket zárójelbe téve akarunk haladni.
De mivel a pénzt nem arra gyűjtjük a marketinggel, hogy egyetlen valamire való emberi kapcsolat nélkül töltsük életünk hátralévő részét egy luxusingatlanban a senki földjén, célszerű megőrizni ízlésünket és elveinket. A sémák szolgai követése azoknak való, akik nem elég kreatívak.
Laci, Lobo, köszönöm a szívélyes fogadtatást!
Nagy örömmel várom a találkozást!
Utóirat:
Elég sajátos videó. Az eszközöket is beleértve némi túlzással mintha mondana valamit – inkább csak mintha – arról a kizökkent világról, amelyben a célok és az eszközök keverednek, olykor felcserélődnek, és ahol bármiből képesek mosóporreklámot csinálni, ha rentábilisnak ígérkezik.
Gondolom, nem a művészi értékéért tetted fel, inkább az abszurditásáért.
Szia Attila!
1) Vajon el merjük-e mondani ott, hogy szerintünk Jézus és a Sátán is csak áru?!
A videó ennek a gondolatnak a tükörképe. Mondhatnám, a megzenésített gondolat 🙂
(Egyébként részlet – Reefer Madness: The Movie Musical)
2) Pótlólag betettem a bejegyzésbe egy tag-et, amely legalább ennyire szörnyű videóhoz vezet – ott éppen Che Guevara az eladandó árucikk. Az antikapitalista, mint árucikk. A forradalmár, mint pénzautomata. A latinamerikai analfabetizmus ellen küzdő doktor, mint a tömegkultúra megzenésített, megtáncosított szereplője.
Jézus alakja, mint „élhetetlen” figuráé, régebb óta érdekel, a belinkelt írás is ennek lenyomata (Internet-blues). Azt gondolom, hogy egy kemény üzleti és hatalmi világban az ilyen ember törvényszerűen elbukik. Én mégis neki drukkolok mindig, minden korban 🙂 Egyszer el kell jönnie annak az időnek, amikor…
Másként közelítve: vajon milyen esélyei vannak az újkálvinizmusnak ma, a huszonegyedik századi piacon? A kemény értékeknek: a becsületességnek, a megbízhatóságnak, a méltányosságnak, a hozzáértésnek?
Milyen áru fogy …? Kik ma a sikeres piaci szereplők? Milyen módszerekkel zajlik a termelés, a tervezés, az eladás?
Mire képes a blogot író ember? Mit lehet blogban eladni? Konkrét árut, szolgáltatást, politikát, krisztusi eszmét? Milyen hatásfokkal?
Amint látod, én is gondolkozom… Sok a dillemám…
Pótlólag cselekedtem, de ez nem pótcselekvés! 🙂
Jézus zsebébe is elhelyeztem egy tárgyat, ha már a Sátán nevű fickóéba korábban beleraktam a Maslow-piramist. Így Jézus zsebe sem üres már, Rubik-kocka dagasztja.
Ha jellemzik az embert a használati tárgyai, márpedig igen, akkor ezek a tárgyak jól jellemzik a két figurát.
Szervusztok !
Hadd ajánljak egy + egy írást az Ambassador oldaláról:
A szeretetről és a szegénységről nálam
Nyugtassatok meg, hogy egyik sem áru, de kell(ene) érte/ellen marketing.
Kedves FYGureout!
Én átmentem a linkek hídján, de csupán a bejegyzések címét látom, a bejegyzéseket meg nem. Valami technikai zűr van nálad?
Szia, Lobo!
Jól tetted, hogy ezt a kiegészítést hozzáfűzted, így világosabb az álláspontod, és – mint általában – megint azt kell mondanom, hogy a legrosszabb esetben is minimum 99%-ban egyetértünk. A maradék 1%-ot meg valószínűleg könnyebben megközelítjük majd személyes találkozásunk során!
Holnap nem sok lehetőségem lesz írogatni, egész délutánig feszes napom lesz, így a legizgalmasabb pontotn kell azt mondanom – sajnos -, hogy innen folytatjuk a reklám után!
Üdv a találkozásig (kávé ügyben még hívlak előtte)!
Egy aprócska észrevétel:
A Rubik-kocka NEM Rubick. Mert ugye, a feltalálója, Rubik Ernő, magyar, magyarhonban készítette is el eme csodás eszközt. Akármennyie marketing, azért ennyire ne sznobizmus (angolszász-izmus:) hasson át …
Kedves Zajc!
Nagyon igazad van!
A történeti hűség kedvéért próbáltam áthúzni a fölös c-t – ilyen jellel, de akkor meg e-nek tűnik, így töröltem a c-t.
A melléütésemre vizont emlékeztetni fog a hozzászólásod és ítt a válaszom is.
Ez legalább akkora hiba, mint amikor egyszer IV. Béláról állítottam, hogy vak volt, azóta is rühellem a „két bélányi” tévedésem.
Sajna nem vagyok tévedhetetlen, de ami még nagyobb baj, nem is mindig ellenőrzöm magam – viszont ezért jó az, hogy jó bloggerek szóvá teszik a pontatlanságokat.
Tehát köszönet érte!