Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária
Friss az élmény. Az olimpia megnyitó ünnepsége az éjszaka csodájaként hatott ránk, színek, fények, hangok kavalkádja? a ceremónia nyitó témájában Shakespeare soraival méltón kifejezve:
?Ne félj: e sziget telis teli hanggal,
Mézes dallal mulattat és nem árt.?
Az olimpia eszméje magasztos érzéssel tölti el a sportolókat, a szurkolókat, a versenyektől, az eredményektől azonban ez az esemény távolabbra mutat. Az óriási harang megszólalása a stadionban minden hangszer hangszínét felülmúlva a sokszínűséget szimbolizálta, kiragadni ebből bármit is leegyszerűsítés lenne, két jelenséget azonban jó lenne emlékezetünkbe vésni.
A kisgyermekek szerepeltetése hiteles érzést kelthet mindazokban, akik hisznek a gyermeki tisztaságban, a játék erejében, a vidámság, az öröm értékében, az álmok megvalósulásában. A történet, a mese ?ha árnyakkal van is tele- a gyermeki gondolkodás erejétől különleges értelmet kap, szinte valósággá válik. A gyermeki hangok fényessége- legyen szó gyermekdalokról vagy himnuszról -, képes arra, hogy elfedje a fájdalmakat, nehézségeket.
Angliában 2003-ban készült el az a nemzeti stratégia, amely útmutatást jelentett az iskolákban és a klubokban folyó magas színvonalú testnevelés és sport jelentőségének felismeréséhez és megvalósításához.
A kiváló minőség alapelveiként a következőket határozták meg:
- lehetőség legyen minden fiatal számára bármilyen körülmények és adottságok között sportolni és élvezni a sportot
- a sportolás segítse megőrizni a fiatalok egészségét, testi épségét, jó életminőségét
- biztosítson lehetőséget a fiatalok számára a hosszabb életkor eléréséhez, életerejük növelésének megvalósításához. /forrás: High Quality PE and Sport for Young People, 2004/
Közel tíz év után a mindennapos testnevelés ? törvénybe iktatva ? Magyarországon is megjelenik.
Vajon minden kisgyermek, minden fiatal életében? Élményekkel, örömökkel, vagy a kötelezőség nyűgével?? Bízzunk az előzőekben.
Akkor talán azt is megérhetjük, hogy egy következő olimpiai láng fellobbanásakor a tudósítók sem hiányolják a ?nagy nevet?: a klasszist, a sportoló világnagyságot, hanem pontosan érteni fogják, miért a fiatalokra bízzák a szervezők, hogy a lángot őrizzék és továbbadják.
A megnyitó programjában többször feltűnt – igaz, a közvetítésben sajnos név nélkül – a virtuóz ütőművész, világnagyság, Evelyn Glennie, aki súlyosan hallássérült – 12 éves korában megsüketült. A teljes élet megélésére mutat példát a fiataloknak: érintsd meg a hangot! – hangzik a róla készült filmben az az intelme, amely azzal egészül ki egy másik összeállításban:
„Csupán emberek vagyunk, de mindannyiunknak saját kis hangszínünk van, amikből összeállnak ezek a rendkívüli személyiségek és karakterek, érdeklődési területek és egyebek.”
Akikért az olimpiai harang szól, akikért az olimpiai láng lobog.
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Ha meg akarjuk érteni egymást, le kell állítanunk az ítélkezésünket és teljes testünkkel rezonálnunk kell a másik ember „zenéjére”, hogy megértsük őt.- mondja Evelyn Glennie a videón.
Evelyn Glennie-nek biztos súlyos csapás volt az életében, hogy megsérült a hallása, ugyanakkor nagy szerencséje, hogy Angliában él. Próbálná a hallgatás művészetét nálunk tanítani!
Siralmas, hogy a tolerancia milyen fokon áll minálunk. (És tolerancia alatt nem azt értem, hogy a fejes fiának beírják a jegyet, ha nem volna az meg elegendő számban a diplomához.)
Állandó szöveg pl. az akadálymentesítés is – csak éppen nem működik. Legfeljebb kirakatként.
Szóval igazad van Sándor, Evelyn jobban járt Angliával.