Angol órán – amikor beindul a szópóker

Angol szópóker

Tegnap angol órán a szópókeren hivatkoztam a Yardbirds együttesre és a jelentős életkori különbségek miatt természetesen enyhe kétkedés övezte kijelentésemet – na ne már, létezik ilyen?
Pláne, hogy egy szóként említettem a két különböző jelentést tartalmazó szót.
Persze a mi osztályunk olyan, hogy azért simán elfogadták tőlem ezt így, itt még van bizalom nevű csoda.
A yard szó igen érdekes, jelent sok mindent: kertet, mértékegységet sőt, ezt pironkodva jelzem – hímvesszőt is. Ezek szerint a Scotland Yard nem csak a londoni rendőrség központjaként, hanem skót hímvesszőként is értelmezhető? 🙂


A bird már egyszerűbb, madarat jelent.

Olvass tovább

Dráva Rádió: vissza a városba!

Bognár László

Bognár László, Pécs

A hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.
Pedig elvileg tűzszünet van.
Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.
Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam.

Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.

Kezelésbe vesznek a horvát rádiós lányok

Mutatom a lábam.
Szörnyülködés és megértés buggyan föl a női torkokból, előkerül valahonnan egy tépett ruhadarab, leültetnek (benyomnak egy székbe) és ők teszik a borogatást a lábamra.
Elégedetten nézik, az egyikük odatol egy másik széket is, mutatja, tegyem föl a lábam. Érdeklődő arcok között, fölpolcolt lábbal ülök, mint a filmekben egy háborús amerikai hős, pedig csak a szúnyogok csíptek össze a Dráva parton.

Másnap nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban: én, hogy a szétlőtt tűzfalak alatt egy asszony virágot árul egy csendes, még pontosabban egy hangtalanságba burkolózott városban, vagy ő, hogy akadt egy bolond, aki vásárolt is tőle!
A baranjás lányokra gondoltam, nekik vittem a virágot.
Nem tudom, miért kellett könnyezniük emiatt?

Hanem az elvek

Akkor Magyarországon a hatalom a „nagy szabadságeszmék” jegyében moratóriummal akadályozta, hogy „ellenőrizetlen” hangvételű rádiók vagy televíziók működhessenek.
De akkor még voltak mutatóban rádiósok, tévések, személyiségek – egyéni hanggal, egyéni látásmóddal.
Mára már eltűntek az egyéni hangok. Egy a zászló, egy a hang?
Sőt, körzeti rádióstúdiók sincsenek már, nehogy valaki véletlenül is mást mondjon, mint amit „muszáj”.
Kellene megint egy új Dráva Rádió? Nyomás, vissza a városba!

Más rádiós vallomások:

Rádió – amikor még mikrofon volt a kezemben

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Dráva Rádió: hit és barátságok

Dráva Rádió: hit és barátságok

Németh János

Németh János - színész és a Dráva Rádió műsorvezetője

Az egész elgondolás lényege az, hogy olyan emberek ültek össze, akik szerettek volna valamit csinálni. Megvalósult!
Hogy ez az életemet hogyan befolyásolta? (Mit ?befolyt?, ez egy cunami volt!) Magával ragadott.
Mit adott? Barátságot.
Ha nincs a DR, nem megyek fel a Tettyére az éjszaka kellős közepén Balogh Zoltán főmogullal világot váltani – taxival. Kinek a stúdiójában próbálkozhattunk volna, ha nem Sándor Péterében? Ki ő, akivel, a mai napig, ha találkozunk, ott tudjuk, értjük egymást, ahol hagytuk, Eszéken: Réka, Baranyai Zoltán. Ez volt a kezdet, aztán jött még sok-sok tehetséges, jó ember.

Egy légtérben működtünk (direkt nem azt írtam, hogy dolgoztunk) a horvát kollégákkal. Befogadtak minket. Látták, hogy komolyan gondoljuk. Ahogy vége volt a napi 10 órás műsorvezetésnek, elmentünk a Drávára sörözni. Kikapcsolódás.
Szintén a barátsághoz tartozik a határőrség. Az első számot minden reggel nekik küldtem, egy jó zúzós rockot: Led Zeppelint. Hitet.

Átéltük a háborús időszakot. Karcsika, az igazgató egy mobil stúdiót alakított ki, mondván, hogy vész esetén a pincében lehet majd tovább rádiózni.
Pár évvel később, már nem Eszéken volt a DR, mentem Horvátországba, állok a határon, mikor odajön hozzám a határőr, és megkér, hogy álljak félre az autóval és menjek be vele az épületbe. Ott várt a vámparancsnok, és azt mondta: látja, János, az egész épületet felújítottuk, de egy nosztalgiánk maradt, és ezt ki is ragasztottuk. Nézze meg. És akkor elkönnyeztem magam, mert az nem volt más, mint egy Dáva Rádiós plakát.
Mit érzek most? Hiányt.

Ps: Bognár Laci! Ez nagyrészt Neked köszönhető, hogy elvetemültem a hit és az alázat csapdájában. Köszönöm.

Hiromi álmomban is zongorázott

Hiromi Uehara

Éjjelre fordult már, ki-ki nyugalomban, amikor a Mezzo csatornán Hiromi koncertjét közvetítették, valami jó szándékú szerkesztő úgy gondolhatta, megérdemeljük, hogy átéljünk valamennyit a létezés gyönyöréből, s fogta a 2010-es kazettát és benyomta a digitális akármibe és így ámulva nézhettük a lányt, Hiromit a zongoránál, ha másért nem, hát ezekért a pillanatokért érdemes volt Yamaha zongorát gyártani Japánban, Hokkaidón, Honsun, Kiosu vagy Sioko szigetén, mert azért az már valami, ahogy a teljes élet kibomlik egy hangszer húrjain, meg egy emberi testen, a tornacipős lábtól a feje búbjáig…

Olykor az élmény követi az embert az ágyba, miképpen most is,

Olvass tovább

Gyermekálmoktól az olimpiai lángig

Evelyn Glennie - a zenéről

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária

Friss az élmény. Az olimpia megnyitó ünnepsége az éjszaka csodájaként hatott ránk, színek, fények, hangok kavalkádja? a ceremónia nyitó témájában Shakespeare soraival méltón kifejezve:
?Ne félj: e sziget telis teli hanggal,
Mézes dallal mulattat és nem árt.?
Az olimpia eszméje magasztos érzéssel tölti el a sportolókat, a szurkolókat, a versenyektől, az eredményektől azonban ez az esemény távolabbra mutat.  Az óriási harang megszólalása a stadionban minden hangszer hangszínét felülmúlva a sokszínűséget szimbolizálta, kiragadni ebből bármit is leegyszerűsítés lenne, két jelenséget azonban jó lenne emlékezetünkbe vésni.

Olvass tovább

Szófelhő versek * Így írtó! Ti! 2. A szó játék élvezete kell

Szófelhő versek - Biedermann Izabella

(A szófelhő vers receptje: kiszemeljük a blogger-áldozatot, majd a blogjáról szófelhőt készítünk, hogy megismerhessük az áldozat jellemző szóhasználatát, szavait. Ezekből verset faragunk, majd ha eléggé megátalkodottak vagyunk, még elemezni is fogjuk blogger-áldozatunk versét. Ilyesmit persze csakis olyan bloggertárssal művelünk, akit kedvelünk, hiszen lükékre ki a fene pazarolná a drága bájtot!)

Biedermann Izabella

Őrület

Rajtad vadász pitbull szórakozik
Isten unicum fényeket – karácsony
Együtt nyugodni kicsivel

Sikerült csajozni József?
Modern fotonok kimennek – elsétálsz
Percet félsz emlékezetes világban
Pszichodrámaiskola

Biztosra nyugdíjasok!
Száraz nyál
Vadkan engedi hozzám

Gyorsan nyugodni rád – érezd
Utat adj!

*****

Olvass tovább

GOSPEL: nem vittek Istenhez, pedig fizettem érte

Este a Kodály Központ a Harlem Gospel Choir-t kínálta a pécsi közönségnek, amely 25 éves jubileumának koncertturnéja alkalmából állt meg a Mecsek alján.
A kórus torka ugyan gyémántokkal volt tele, de keveset köptek közénk a drágakövekből.

A Gospel dolga volna amúgy, hogy megtaláljam az Istent és az élet örömét, és az Istennel való találkozásban aligha akadályozna meg a stabil materializmusom, ha a maga természetes módján, a zene, a dal és a ritmus segítségével vinnének a közelébe.

Harlem Gospel Choir

Ám ez a gospel kórus, a büszke Harlem név birtokosaként többet adott az üzleti külsőségekre, az erőltetett közös mozgásra-karlengetésre, mint a dalra, pedig a műsor vége felé kiderült: az orgonista és a dobos is ismeri a hangszerét, az énekesek pedig tényleg az egekbe is vihettek volna, ha az elejétől a végéig énekelnek.

Mondhatnánk: tiszta Amerika, vagyis külsőségek, show-elemek gagyi forgataga lett a célállomás, holott Istenhez tartó utazásra fizettünk be a pénztárnál.
Az előadás végén azt mondtam az asszonynak, hogy Budy Guy-t nem a pöttyös gitárja miatt szeretjük, hanem mert piszkosul jól játszik rajta! De jószerével itt csak a „pöttyös gitárt” mutatták föl nekünk!

És a gospel kedvelőinek kedvéért legyen itt egy másik Harlem-csapat videója:

Egy másik gospel élményemről: Gospel