Ha ellopják a mobilod és az irataid

Sajnálatos módon saját tapasztalatom alapján írom e sorokat.

Történt egy közeli napon, hogy az autómból, amelytől kb. 15 méter és két perc választott el, továbbá a becsukott, de nem bezárt ajtók, a táskámból kiemelték a tárcám – pénzzel, bankkártyával, iratokkal – és a mobiltelefonomnak is lába kélt.

Nem a lopás körülményeiről akarnék beszélni – vagy őrült bátor volt a tolvaj vagy szakavatott, gyakorlott gazember – ez tulajdonképpen mindegy is.
Hanem nézzük a teendőket, ha már hűlt helyét találjuk a dolgainknak.

Az első lépések lopás után

Jómagam a bankkártya azonnali letiltásával kezdtem a szolgáltató pénzintézetnél.
A második lépésben a mobiltársaságot hívtam, akik letiltották úgymond a telefont. Ez jószerével csupán a SIM-kártyát jelenti, de erre majd még visszatérek.
A harmadik teendőm a rendőrség hívása volt.

A szerv tényleg szolgált és védett, méghozzá udvariasan. Kijöttek, megnézték a terepet és javasolták, menjek be a városi rendőrkapitányságra és tegyek feljelentést, mert ezzel sok költségtől kímélem meg magam. Sőt, legalább egy halvány esélyt is adok a dolgaim visszaszerzésének. Így tettem.

A fontosabb papírok pótlása, beszerzése

Másnap a rendőrségtől kapott jegyzőkönyvvel a kormányablakhoz mentem, ahol a személyi igazolvány, a lakcímkártya és a jogosítvány pótlásának procedúrája kezdődött meg.
Amúgy mind a rendőrségen, mind a kormányirodánál igen érdekes volt, hogy papírok nélkül jelentem meg, akárki is lehetnék tulajdonképpen, Nemecsek Ernő vagy akár Borkai Győrből. Egyedül a horgászigazolványom maradt meg, de az sem volt nálam 🙂
Ennek ellenére mindkét helyen prímán beazonosítottak. Hogy miként és hogyan, ez legyen az ő titkuk.
A rendőrségi jegyzőkönyv tényleg sokat ért, nem kellett fizetnem árva fityinget sem, se az igényléskor, se annak kézhezvételekor.

Szerencsére közel van a bank, ahol ügyfél vagyok, itt a bankkártyám pótlásának eseménysora indult.
Mellesleg jegyzem meg, hogy az új bankkártyám még nem érkezett meg, anyagi értelemben teljesen a feleségem jóindulatának vagyok kitéve, igyekszem jól viselkedni, mert mindenhol a tőle kapott készpénzzel tudok csak fizetni.

A bankhoz közel a NAV következett, hogy az adóigazolványom is meglegyen, s innen már csak egy ugrás volt a TB a TAJ-kártyámat pótlandó.

Számos egyéb papíromat üzletekben és weben át intézem. Ilyen például a MOL Multipont kártya, a Spár táskártya és hasonlók.

A mobil SIM-kártya letiltás nem elég

Az rendben van, hogy letiltás után a k. tolvaj nem tud telefonálni a t. tulajdonos telefonján, de egyes tulajdonosok telefonja össze van kötve a Google fiókkal, ahonnan internetes kapcsolat esetén némi szakértelem felvonultatásával lehet jelszavakhoz jutni, be lehet lépni ide-oda, például az illető blogjaihoz, emailjeihez is lehet „kulcsot” kapni.
Tehát ajánlott a Google fiókról az adott mobilt a Googlen át lecsatlakoztatni.

Ha nem tudnánk a telefonunk IMEI számát, a Google a lecsatlakoztatás után is képes a telefonunk főbb adatait, köztük az IMEI számot megadni. A rendőrség számára ez aranyat érhet, a t. tulajdonosnak pedig gyémántot.

Mivel nem vagyok a testiségre sokat adó celebnő, így a mobilomban lévő külön adatkártyán nincsenek rólam kompromittáló meztelen vagy akció közbeni felvételek. Viszont családi képek és nagy, kifogott halak sorjáznak benne, és az előbbiek elveszítését nagyon sajnálom. Vesztemre elég régen mentettem képeket a mobilomról a gépemre.

Érzékelve a vészhelyzetet, nem mulaszthattam el a különböző webes hozzáféréseim – több tucat – jelszócseréjét.

Szintén nehezen pótolható veszteség a telefonban lévő telefonszámok eltűnése.
(Ez egyébként hozzáértő kezekben szintén kincs lehet kapcsolati háló feltérképezésére – de ennyire talán mégsem érdemes elmélyednem a lehetőségekben…)

Tehát lopás után van teendő rendesen.
Jó lesz vigyáznunk, mert bármikor, bárminek lába kelhet!