Az orvosi várók világa
Ez a világ pontosan tükrözi a magyar valóságot – állítottam az egészségügyi vizsgálataim során szerzett tapasztalataimat közreadó korábbi bejegyzésben. Ez a meggyőződésem tovább erősödött.
Íme, egy általam fotózott kép a magyar orvosi váró világából. (Pécs, uránvárosi rendelőintézet, harmadik emelet.)
Mintha csak Csepeli György és Prazsák Gergő Örök visszatérés című könyvét illusztrálná, amelyben arról is szó van, hogy a magyar társadalomban csupán 10% a cselekvő emberek aránya, szemben a lázadók (20%) és a szenvedők (70%) tömegével. Ezekkel az értékekkel Európa utolsó helyét uraljuk.
Szóval nézzünk a képre!
Amit észrevennünk érdemes: a kilincs magasságában lévő nyílás, amely fölött a belátást megakadályozó tejüveg foglal helyet, otthont adva a korántsem esztétikus tacepaóknak.
Ez a nyílás, amely egy ülő ember fejmagasságában látható, célja szerint a fogadó rendelő egészségügyi dolgozója és a beteg közötti kommunikáció korszerű és betegpárti lebonyolítását szolgálja.
Kilincs a magyar valósághoz
Önnek persze igaza van, amikor a fotót szemlélve arra jut, hogy ilyen alacsony termetű ember nincs is, vagyis a betegnek a kommunikáció megvalósítása érdekében meg kell hajolnia, mint tizedre-huszadra kényszerített jobbágynak a földesura előtt. Sőt röpke egy óra alatt olyan asszonyt is láttam, akinek nem hajolt a dereka és letérdelt az ablak előtt, hogy a fülkeforradalom negyedik évében, a huszonegyedik század magyar egészségügyi intézményében előadhassa panaszát, remélve, hogy nem kergetik el, ha nincs hetekkel korábban lefoglalt időpontja.
De itt nincs emberfia, aki az elmúlt években észrevette volna vagy szóba hozta volna a nyilvánvaló őrületet. Nálunk ez rendjén van, nem számít, se az intézmény gondnokának, felügyelőjének, üzemeltetőjének, se betegnek nincs gondja vele.
Korántsem mellesleg jegyzem meg – ha már hivatkoztam a Csepeli-Prazsák szociológus szerzőpárosra -, hogy az interneten kézről-kézre adott 2003 májusi pécsi előadásuk prezentációjában szerepel egy ábra, amely arról vall, hogy az egészség milyen szerepet játszik az európai emberek értékrendjében:
Önnek is van még vagy már európai értékrendje?
*****
Témába (és elevenbe) vág:
Információs jobbágyfelszabadítás
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Elég jól bennünk van a tanult tehetetlenség. Meghajolunk derékig az tejüveges ablak előtt, elfogadjuk a rendreutasítást, több órás várakozás után is hálásak vagyunk, ha az orvoshoz kerülünk. Az én megfigyeléseim szerint a legnagyobb hőbörgök is meghunyászkodnak a tejüveg előtt. Igaza van Viktornak. Magyarország nem Skandinávia, így nem is kell úgy bánni az emberekkel mintha Skandináviában lennénk.
Ez már a „harmadik jobbágyság” az Elbától keletre. Vagy a negyedik?
Az Új Dunántúli Napló (a pécs-baranyai axel, mint napilap), 2013.06.17-én két terjedelmes írásban is foglalkozott az egészségüggyel.
Az egyik írásból megtudhatjuk, hogy Pécsett a klinikákon majdnem minden rendben van, ugyanannyi az orvos, mint öt évvel ezelőtt, a zsúfoltságérzet pozitív tendenciát takar, mert korábban ismerik fel a betegségeket és több beteget kezelnek az orvosok.
( http://www.bama.hu/baranya/kozelet/latszatra-kevesebb-az-orvos-a-pecsi-klinikakon-502581 ).
A napilap egy másik cikket is közöl az onkológiai klinika helyzetéről, azzal a végkicsengéssel, hogy Magyarország tíz éve késik az uniós pályázatok leadásával, így a daganatos betegségek felismerése és gyógyítása olyan késedelmet szenved, amely miatt évente több ezer daganatos beteg kezelése késve kezdődik meg, korántsem ideális és ideálisan elhelyezett eszközparkkal.
Magyarán a saját országunk hibájából – próbálom lefordítani közérthetőre a dolgot – évente ezrek halnak meg késve elkezdett gyógyítás miatt daganatos betegségekben.
(Sajnos ennek a cikknek nem lelem a napilap online változatában a belinkelhető változatát.)
Szóval nyugi, Pécsett minden rendben van! Ha volna valamivel gond, az nyilván más városokban jelentkezik…