Munkaerő kölcsönzés: lehetőségek itthon

Munkában a kölcsönzött vietnámi munkaerő.
Munkában a kölcsönzött munkaerő

Atipikus megoldások a munkaerő piacon

A régi mondás, mely szerint „Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön!” a munka világában is egyre nagyobb teret hódít magának. Formáját tekintve egy atipikus megoldásban ölt testet, a munkaerő kölcsönzés, köztük a külföldi munkások kölcsönzése során.

A jelenség napjainkra jellemző kiindulópontja, vagyis az ok közismert. Munkaerő hiány jellemzi hazánkat. (Persze tágíthatnánk is a kört Kelet-Európára, sőt Angliából is a termőföldek munkáskezek utáni sóhajáról érkeznek riasztó hírek…)

Kezemben a Dél-Dunántúli Gazdaság elnevezésű lap XXIV. évfolyam 5. száma , benne olvasom az Atipikus megoldásokkal a munkaerőhiány ellen című írást.
A HR Festről nyilatkozó pécsi formáció így számol be az ottani tapasztalatáról:

„Egyre nő az igény a valódi employer branding megoldások iránt, amelyek köré sorolhatók az atipikus foglalkoztatási formák is. A munkaerőpiac perifériájára szorult csoportok, mint a megváltozott munkaképességűek, a nyugdíjasok vagy akár a kisgyermekesek alkalmazása értékteremtő és hatékonyságnövelő döntés…”

Ez az idézet jól mutatja a munkaerő iránti óriási éhség jelenlétét, az eddig munkaerő tartaléknak nem tekintett csoportok felé megnyilvánuló keresletet. Ám ez a kör sem pótolhatja a hiányt!
Akkor nézzünk vendégmunkások után! És a ne sokat költsünk intelemnek is tegyünk eleget.

A kölcsönzés előnyei a munkaerő közvetítéssel szemben

A munkaerő kölcsönzés vitathatatlan előnye az alábbiakból kiolvasható:

  • munkaerő közvetítés számos átfogó adminisztrációt igénylő teendőt indukál, mindennek a klasszikus eljárásokban igen hosszú az átfutási ideje. A közvetítés nyomán munkaadó és munkavállaló alkalmazotti jogviszonyt hoz létre.
  • munkaerő kölcsönzés eredményeként a foglalkoztató utasítási jogkörrel bír, anélkül, hogy a kölcsönzött munkaerő és közte alkalmazotti jogviszony létesülne. Ráadásul az adminisztráció egyszerűsödik, mennyisége csökken, így az átfutási idő is rövidül.

A média felkapta a témát

Az online és az offline médiumok nem a divat kedvéért foglalkoznak kiemelt mennyiségben a munkaerő helyzetével, a vendégmunkások alkalmazásával, az ázsiai, köztük a vietnámi betanított és szakmunkások hazánkba csábításával. Szóval nem a divat, hanem a valóság dobja bájtokra a témát például a Napi hu, a HVG, a G7, a HR magazin online oldalain.

Ám eme információdömpinggel együtt is élnek rémképek az „idegen”, más nyelvet, más kulturális szokásokat képviselő, más vallás útmutatásait követő munkásokkal szemben. A hazafiasság kérdése velük kapcsolatban pedig nem az „idegenség”, hanem erőteljes megfogalmazásban az: termeljünk-e velük, vagy zárjanak be nagy számban a termelő egységeink.

A KKV-k körében az a rémképzet él, hogy csak százas, ezres nagyságrendben lehetséges a kölcsönzés, tehát ez a nagyvállalatok „bulija”.
Pedig ez nem így van, 10 főtől nyitott a lehetőség!
Vélelmezik azt is, gond lesz a nyelvvel, a szállásolással, az étkeztetéssel. Ám a legjobb cégek, amelyek hivatalosan munkaerő kölcsönzést végezhetnek, mindehhez segítséget nyújtanak, ehhez működő kapcsolatrendszert építettek ki.
Továbbá szó sincs állami gáncsoskodásról, a magyar állam lehetővé tette kilenc EU-n kívüli ország polgárainak alkalmazását, kölcsönzését a hazai munkaerőpiacon. Ennek persze vannak jogi feltételei, csakis engedéllyel rendelkező cégek intézhetik a toborzást.

A weben ezt látjuk

Az internet rákeresésünkre megmutatja, hogy hány weboldal foglalkozik egy-egy témával. Ezzel tulajdonképpen a téma kínálati oldalát mérhetjük fel. Íme, a 2022 nyarán tapasztalható állapot:

KeresőkifejezésHonlapoldalak száma
munkaerő kölcsönzés104.000
ázsiai munkaerő kölcsönzés 24.100
vietnámi munkaerő kölcsönzés 6.510
Keresőkifejezések és a Google válasza a mennyiségre

A tábla azért tanulságos, mert az ázsiai munkaerő kategóriát jóval több oldalon prezentálják a kölcsönzés hivatalos képviselői, mint a nagy számban leggazdaságosabban „importálható” vietnámi munkaerőt.
Ennek az állításnak a valóságtartalmáról ebben a cikkben olvashatunk:

> Az ázsiai munkaerő kölcsönzés igaz története Magyarországon


A munkaerő témájában elolvasásra ajánlom!

A kölcsönzés részletei egy szakmai cégnél (Aarenson Consulting) és további információk, érdekességek a témában: :

Önmagam főnöke voltam – de a valóságban is az vagyok

Egy nagyszerű TED-előadás a munka világáról

Nézem Jason Fried interneten elérhető TED-előadását, amely azt a meghökkentő címet viseli: Miért nem folyik munka a munkahelyeken?!
Fried szemléletesen írja le, mi is történik voltaképpen. Az embereket egy helyre terelik, íróasztalt tolnak eléjük és széket a fenekük alá, megmondják nekik, hogy hány órától hány óráig kell az adott helyen maradniok. Továbbá megmondják nekik, mit nem csinálhatnak. Sőt menedzserek tördelik szét – hol értekezletre, hol továbbképzésre, hol másra hivatkozva – a munkanapjukat.

Ha megkérdezzük, kinek, hol jutott eszébe valamilyen érdemleges dolog, aligha csoda, hogy nincs ember a bolygón, aki azt felelné: az irodában!
Íme, az előadás teljessége magyar felirattal:

A home office

Gyors próbát is tettem, kineveztem magam önmagam főnökévé, szokványos irodává nevezve ki a saját (home office) munkakörnyezetemet.
Máris elmarasztaltam önmagam, hiszen nem csak hogy nem írtam be magam a jelenléti ívre, hanem ki sem találtam azt.
Így aztán most honnan tudhatom, hogy itt vagyok-e egyáltalán, vagy valahol kint a városban ügyfelet zavargatok tervezett ügyfélkontaktus címén.

Na és akkor ez a netezés is, előadás nézéssel és blog írással – munkaidőben. Egyre jobban felemeltem a hangom, ahogy leszúrtam magam, mint alkalmatlan, trehány, felelőtlen figurát!
Néztem közben a főnökömet (önmagamat), ezt az idiótát, aki itt borong, teszi-veszi magát, s talán az az egyetlen megnyugtató dolog, hogy az arca már vöröslik, s talán megérjük végre, hogy megüsse a guta!

Jason Friednek alighanem igaza van.

A tágabb összefüggések

A home office sokmillió ember számára a pandémia idején vált valósággá, megszokandó mindennapi munkahellyé. Párosítva persze a kényszert egy másik kényszerrel, a személyes, fizikai kontaktusok online kapcsolatokra cserélésével.
Sokaknál ez egy felszabadító élménnyé vált, mások nehezen viselték a munkatársaktól való elzárást, elkülönülést.

Önmagam kárán a home office-ról

Jómagam a hibrid megoldás híve lettem.
Immár két évtizede dolgozom online, home office-ban, és sajnos ennyi idő már negatív lenyomatokat is hagyott rajtam önmegfigyelésem szerint. A szóbeli kommunikációs képességek lanyhulása, a személyközi kapcsolatokban jelentkező bizonytalanságok bizony, hogy előfordulnak…

***

Témába vág:

Távmunka helyzet egy munkaerő közvetítő szemszögéből

Kelet-európai álmok

Hangos blog: Nero ritkán sercint

Nero, a császár

Kétségtelen, hogy ez egy kísérleti blogbejegyzés, amelyben mp3 formátumban helyezkednek el a blog szövegei.

Reggeli marketing, csapjunk a lecsóba!

Megkérdeztem online különféle csatornákon barátaimat, ismerőseimet, mit szólnak hangos próbálkozásomhoz. Mivel nagyon erős „elmarasztalást” senkitől sem kaptam, készítettem több újabb hangfájlt, korábbi írásaim alapján.

Magyar kisbefektető

Nyári emlék – avagy amikor profi mondja a blog szövegét

Tíz évvel ezelőtt, 2010-ben, amikor Pécs viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet, védnökséget vállaltam a pécsi szerelmi sóhajok felett. Ezen ne lepődj meg, gerillamarketingben (is) utazótól az ilyesmi egyenesen elvárható, neoavantgárd lépés.
Az alapul szolgáló írásomat, akkor, kérésemre az egyik „legszebb hang”, Németh Kriszta – aki Cippo nick néven ma is vezet blogot – volt szíves hangjával, érzékenységével megajándékozni:

Nyári emlék – szerelem – Pécs

Az akkori blogger összefogás eredményeként – a blogoszféra hőskoráról beszélünk – számos nyelvre lefordították ismerős és ismeretlen barátaim és terjesztették szerte Európában. Vagyis védnökségem eredményeként széthordtuk Pécs hírnevét a világban.
Ennek nyoma még itt megtalálható: Virtuális védnökség: a szerelmi sóhajt vállalom.

Közmunka a forradalomban

Közmunka, ásás
Közmunka, ásás olcsó munkaerővel

2020 május elseje van, a munka ünnepe. Tehát abszolút releváns, hogy hangot adjak a munkáról, nevezetesen az oly sokféleképpen dicsért illetve átkozott közmunkáról írott bejegyzésemnek. Csiszolva rajta, rövidítve, nehogy elaludjon rajta a hallgató, a fülével internetező polgár.

Nero ritkán sercint

Egy régi, más formában írott blog szövegem rövidebb, átdolgozott kiadása volt ez a „hangoskodás”:

Az elrugaszkodás éve

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájából:
A Magyarok Miniszterelnöke mindig magabiztos és mosolygós szóvivője tavaly október elején azt mondta, hogy ?az átszervezések következtében 2012 az elrugaszkodás éve lesz?.
Szijjártó Úr jóslata bejött, nézzünk csak két friss példát!

A munkaerő jön és megy

Pártunk és kormányunk már korábban beharangozta például a munkahely teremtési és -megőrzési szándékát. Pécsett örömmel üdvözölték, hogy a korábban ezreket foglalkoztató, de kibukott Elcoteq helyére, kisebb nagyságrendben ugyan, de bejön egy másik multi, a Flectronics, 2011 december végéig száz, majd idén újabb hétszáz munkahelyet teremtve.
Tegnap kapok egy fülest, egy ott dolgozótól, hogy a cég zalaegerszegi központjából kétezer embert küldenek el. Hogy ez milyen hatással lesz a kihelyezett pécsi tagozatra? Megjósolható.
Ugyancsak lenyomták a torkunkon a minimálbér-emelést. Ma kapom a fülest a szigetvári kórházból: ahhoz, hogy végre tudják hajtani, a takarítók, az írnokok, a tmk-sok munkaidejét nem nyolc, hanem hét órában határozták meg. Magyarán ugyanannyit kapnak, mint eddig. Továbbá megszüntették az ápolók délutáni műszakpótlékját, az éjszakai ötven százalékost húszra vették vissza. Tehát eztán legjobb esetben is ugyanannyit visznek haza, mint eddig.
Ez csak két példa volt, kiemelve a hazai makro ?és mikrokatyvaszból. De mindkettő igazolja, hogy 2012 valóban az elrugaszkodás éve.
A valóságtól való elrugaszkodásé.

Kelet-európai álmok – másmilyenek, mint az amerikaiaké

Kelet-európai álmok

Vendég bejegyzés. Írta: Bogdanovits Péter
Nem kell ahhoz fejvadász cégnél dolgozni, hogy tudjuk, van jó néhány nagyon markáns különbség az Egyesült Államok és Kelet-Európa munkaerő piaca között. Más jövedelmek, más oktatási rendszer, más demográfiai helyzet, más mobilitás, más munkaerő közvetítés, és még sorolhatnánk, miben vagyunk mások! Az álmok is mások.

Olvass tovább