Krug Emília és a durva műsorvég az ATV-ben
Az ATV média műsorvezetői skáláján − a tehetség tartományában mérve − Krug Emilia nagyjából a középmezőnyben foglal helyet. Nincs annyira mélyen, mint Kárász Róbert, s pláne nincs olyan magasan, mint Simon András vagy Rónai Egon.
Ám van valami, amiben utolérhetetlenül érzéketlen − népiesen szólva tapló − ez pedig az a frenetikus képessége, hogy a reklám okán, vagy a műsoridő lejárta miatt mondat közben belefojtsa a szót a vendégbe.
Ez annyira zavaró tulajdonsága, hogy simán tönkreteszi vele a nagy nehézségek árán középszinten lehozott műsorait.
Könyörgöm, hívja már föl valaki erre a figyelmét a csatornánál!
*****
Még egy kis ATV: Karcsika a televízióban
Média hazugságok
2007. június 10.
Mottó: „Ha valaki kitalálná, hogy az eszkimó műsorok nagyobb nézettségett érnek el és több reklámbevételhez vezetnek,… akkor a Vészhelyzet Alaszkában játszódna!”
Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK
És láss csudát, az Egyesült Államok piacán kezd kifizetődni „az afrikai és ázsiai származású amerikaiak” szerepeltetése, különben nem gyűrűzne be a magyar képernyőkre ennyi fekete és ázsiai arc az amerikai sorozatokkal, amelyek nyilvánvalóan alacsony árúknál fogva elfoglalják a kereskedelmi csatornáinkat!
De ez nem mindig volt így Amerikában!
1999-ben az USA közvélemény-kutatói azt tapasztalták, hogy a Vészhelyzet a 2. legnézetteb műsor a fehérek körében, míg a feketék csupán a 22. helyre sorolták.
/Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK, Focus, 2002.; 206. old./
Vége a médiában a fehér világnak?
Amióta figyelemmel kísérhetjük mi, magyarok is a sorozatot, láthatjuk, hogy az afrikai származású szereplők, kiegészülve pl. indiai és más származású szereplőkkel is, szépen megszaporodtak!
Vége a fehér világnak – AMERIKÁBAN! Amit nem tudtak elérni a faji egyenlőségért kűzdő mozgalmak, lám, azt elérte a fizetőképes kereslet alakulása.
De nem is tudom, miért a Média-hazugságok c. könyv és annak tartalma jut eszembe, amikor nálunk az őszinteség uralkodik a televíziókban!
A minap, a TV 2-őn, a Tények végén maga a műsorvezető hölgy, bizonyos Kriszta jelentette be: „Össze-vissza beszélek!”
És tényleg így van!
Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint a tv-k híradója ugyanolyan szórakoztató-műsor, mint a többi, és funkciója szerint a középosztálybeli fehér népesség csatornához-kötése a feladata (nem a híradás), akkor kihámozhatjuk a TV 2 (vagy bármelyik kereskedelmi csatorna) híradójából, hogy a magyar fehér középosztálybelit mivel lehet az adóhoz csábítani!
Bűnügy, baleset, katasztrófa, amennyi belefér, egy kis pártoskodás a botrányok felől, és UGYANAZON VÁGÓKÉP sokszori mutogatása! A magyar fehér középosztálybeli, mint „fizetőképes kereslet” imádja a zsanettes hírek alatt egy rendőrautó oldalát nézegetni, hetekig, hónapokig egyfolytában, minden este! Egyszóval a magyar fehér középosztálybeli egy kretén, hülye állatfajta – nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol!
Másfelől viszont nagyon jó, hogy ilyen a fehér magyar középosztálybeli, mert olcsón lehet számára műsort gyártani. Egyetlen snittel el lehet lenni hetekig!
Csak nehogy változzék a fizetőképes keresletet megvalósító közönség igényszintje, mert akkor nyújtani is kéne valamit! Márpedig akkor csökkenne a profit…
Marketing átverések: rádió
Kedves ügyfelem kért meg, tegyem fel a honlapjára az egyik rádiótól mp3-ban megkapott hirdetését. A 30 másodpercből éppen 10 megy el arra, hogy az amúgy hangulatos reklámban szereplő szolgáltatás telefonszámait „eldarálják”. Átverés ez a javából, mert a rádió szorgos dolgozói nyilván elfelejtették tájékoztatni az ügyfelüket, hogy nincs ember a földkerekségen, aki tollal-papírral hallgatna rádiót!
Na, és aztán a dilemma, hogy az egy megánál is több hanganyagot feltegyem-e a honlapra? A modemesek nyilvánvalóan elharapnák a gigámat az egy megáért, ha feltenném! Vagyis nem is rám zúdulna a harag, hanem a bővérű rádióreklámját honlapra tevő SZOLGÁLTATÓRA meg a szolgáltatására.
Nos, mindezt megírtam e-mailben az ügyfelemnek, s most azon rágódom – az őszinteségem miatt nem leszek-e rövid úton „kirúgva”. Ugyanis kedves népszokás a rossz hír vivőjének lecsapatni a kobakját, mert csak a rossz szájízt hagyja maga után, ha elmondjuk: amit erre a rádióreklámra költött, azt nyugodtan elihattuk volna!
Rádió és reklám
Idáig hallom a rádiót, ez a Sláger Rádió. A hírek után lelkes mitugrász közli: a következő egy órában majd tőle jön a zene, nagyon jó zene lesz, ráadásul reklámok nélkül. Micsoda óra lesz…
Aranyapám, egy olyan rádióban, amely reklámokból tartja el magát, meglehetősen fura reklámmentes órákat mutatni fel értékként. (Vagy jutalomként vagy díjként vagy mittudomén milyen jóként.)
Szóval egy órán át nem lesz reklám – a reklámok által eltartott rádióban. Malvina kedvéért írom most így, közérthetően, konkrétan és korszerűen: hát ez beszarás!
Botrány-média
2006-09-20
Napjainkban a hír nem születik, hanem gyártatik.
Ma már a hír motoros futárral robog a szerkesztőségekbe. Csak pár szót kell odalökni a kapott hír elé és kész. Az újságírók java elmehet…
Így működik a botrány-média, s már az maga botrány, hogy így is lehet.
Hogy ez szinte már fundamentuma lesz ma a magyar hírközlésnek – az csupán azt bizonyítja: ezt az egyet jól eltanultuk a nyugati újságírástól.
De azért mást is kellett volna…
Botrány és ellenbotrány – egyre magasabb az ingerküszöb, tehát a minimális határ a médiába-kerüléshez már minimum egy közszolgálati televízió felgyújtása lesz!
Illetve szeptember tizennyolcadika után már ez sem lesz elég!
Apropos elég! ELÉG!!!
Híradó a kereskedelmi televíziókban
Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük – a másikon sporteseményt adtak a beetetett időpontban – és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses novemberben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.
Ők, mármint a tere-fere koronázatlan királynői sem csinálhatnának szebb, csonttörésben-vérben gazdagabb híradót!
Tegnapelőtt a másik csatorna adott helyt a híradós kultúra legszebb napjait idézve a népi megfigyelések igazságának, teret adva az ország és a világ legfontosabb történéseit egybefogó hírműsorok esszenciájának, a bölcs ember, a népi hős megnyilatkozásának.
Egy volt ő közülünk, egy, akivel azonosulhattunk, egy, aki ki meri mondani e hazug országban az igazságot. Emigyen szólott:
„Eddig csak a tehenek szartak a Balatonba, ma már az emberek is!”
Ez már a felülmúlhatatlan csúcs polgárpajtások, ahogy a nagy kereskedelmi televíziókban megújítják a híradó műfaját, tökélyre fejlesztve a történések bemutatását, a leglényegesebb események kiválasztása által. Ma már nincsenek titkok, minden este megtudhatjuk az egész országot érintő igazságot, hogy Náncsi néni hova szart.
Hírek, híradók – tv, rádió
Nem kell ahhoz pörzsölő vagy más műszer, hogy az ember arra az álláspontra jusson, hogy a kereskedelmi televíziók, nevezetesen az RTL Klub és a TV2 híradói, megalakulásuktól kezdődően, folyamatosan lecsorogtak a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe. Számos alkalommal tettem szóvá magam is, hogy a kereskedelmi híradók tartalmát, szerkezetét és megvalósításának módját a szegényesség fogalmával lehet a legjobban leírni. A nyakra-főre mutogatott, elunt vágóképek mögött „a falu szomszéd utcájában történt” kriminalizmusa váltotta fel az ország eseményeit értőn taglaló, valódi hírműsorokat.
Ilyen szempontból védhetetlen a televíziók mostani álláspontja az országgyűlés által elfogadott megszorítással szemben (csak 20% krimiidő a híradókban), mintahogy az országygűlési döntés maga is védhetetlen.
Megszületésének fejlődéstörténetét ugyanúgy írhatjuk le, mint a híradókét: a magyar politikát is egyre inkább jellemzi a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe csúszás, ahol most a kereskedelmi csatornákkal találkozott…
Szó nincs arról, hogy örülnék ennek a találkozásnak! A hírek se így, se úgy nem jutnak hozzám el hírként, mindenképpen csorbult és csorbul a nyilvánossághoz tapadó jogom (és a sajtószabadság is)!
A zárójelbe gyömöszölt szót viszont mielőbb ki kell a zárójelből szabadítanunk!
