Baloghügynök 2.

Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 2.)

Hál? Isten, sokan ismernek, bő harminc év a szakmámban ? rádió, tévé, hírlapírás, ezek vegyítése ? rengeteg kapcsolatot szül.
Az egyik, ügynökmúltamból származó élményem is régi ismerőshöz köt.
Akkortájt, közkeletű nevén, a Pécsi Rádiónál tengettem napjaimat; egy szombati magazin színház- és mozibolond szerkesztője rám bízott egy ötperces melót: sztereó technikát szereltek az Urániába, nagy szó ez a nyolcvanas évek derekán!
Nem vagyok kapkodós fajta, így az utolsó utáni időre hagytam a munkát ? így is rátartással. Csütörtökön déltájban felhívtam az akkori moziüzemi vállalat igazgatóját, hogy pénteken reggel, kedves M., mennék hozzád egy laza ötpercesre!

Nem jön össze, laktanyában vagyok a hétvégén, válaszolt.
Miután ?56 elején leszerelt hivatásos katonatiszt fia lennék, úgy-ahogy tisztában voltam a szabályokkal. Kit hívjak föl? A hadkieget, az ápert, vagy a másik laktanya parancsnokát? Az őrszobán el tudunk dumcsizni?
Kis csönd a vonal túlsó végén, majd a szentencia: senkit ne hívjak, sétáljak be pénteken kilencre a pécsi Légszeszgyár utcába, mondjam a portán, hogy iksz alezredes elvtárshoz jöttem, és minden rendben lesz.
És lőn. Igaz, furcsa volt, hogy a portás rendőr egyenruhában igazít, nyílegyenesen, útba, abba az épületbe, ahol ma a nemzetbiztonsági szakszolgálat tevékenykedik.
A szobában kávé, konyak, iksz alezredes és M. várt. Kimegyek kicsit, mondta iksz alezredes, beszélgessetek nyugodtan, őrnagy elvtárs!
Egészen nyugodtan elbeszélgettünk a látvány és a sztereó hang összhangjáról, miután jött még egy konyak, többet is, mint öt percet. Aztán búcsú: holnap, adásban, ugyebár stb. stb.
A folyosón, a többi szobából éppen kiömlők tömege kopogott szembe. Lassan eszméltem, ahogy néztem az ismeretlenek és a régi ismerősök mind kerekebbre nyíló szemét: ez nem laktanya, és nem hétvégi babazsúr, és ezek itt azt hiszik, hogy?
Az ötperces lement a szombati magazinban.
A következő héten, a kiemelt ábécében, olyan disznóhúst kaptam, amiről az utolsó mócsingot is leszedte a hentessegéd.

***

Az első rész:
Baloghügynök

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

Szólj hozzá!