Foci EB nélkülünk?
A 2016-os Európa Bajnokság, melyet Franciaországban rendeznek, könnyen lehet, hogy a magyar válogatott részvétele nélkül fog lezajlani. De reménykedjünk a pótselejtező sikerességébe, amely eltörölheti az évtizedekig hallott szólamokat, amelyek újraéledésére is van komoly esély.
A fű túl zöld volt, a szél mindig rossz irányba fújt – na meg a bíró is -, a partjelző rosszul lengetett, sérülés és igaztalanul kapott sárgák és pirosak miatt a legjobbjaink hiányoztak, miközben az ellenfélnél beérett egy új generáció, megmérgezték a csapatot, ennyivel a tengerszint fölött vagy alatt nem is lehet futballozni, egy centin múlott, ha befelé pattant volna, egyszóval a török gyerek mindig elvágja…
Mint ahogy most is elvágta.
Örökös Mohács van.
Törökország – Izland 1:0.
Így a magyaroknak – a legjobb harmadik várományosának – pótselejtező.
Végre, bejött a pótselejtező
Aki már eléggé sokat élt, az most igenis örömmel fogadja a pótselejtező tényét, mert egyszer és mindenkorra el lehetne törölni a múltat!
Aki eléggé sokat élt, az emlékszik az utolsó velünk rendezett világbajnokság előtti eseményekre. (1986, Mexikó). Engem már a gutaütés kerülgetett, mert minden vb-ről szóló hír, beszámoló arról szólt, hogy a vb, amelyre elsőként jutott ki a magyar válogatott… Mindenhol ez az üres marketing szöveg dübörgött: elsőként jutott ki a magyar válogatott. Ennek persze semmi értékelhető tartalma nem volt, csak korbácsolta a hiú reményt, hogy akár világbajnokok is lehetünk.
És akkor az első meccsünkön kaptunk egy hatost az oroszoktól.
Mit jelent a legjobb harmadik?
Ha a törökök nem nyernek, akkor most ugyanezt élhettük volna át! Mi lettünk volna minden nap, minden órában, minden híradásban a legjobb harmadik. Ezt süvöltözné jövő nyárig minden újság, minden tv, minden rádió: a legjobb harmadikként, egyenes ágon.
Ezt annyit sulykolták volna, hogy újra azt gondolnánk, hogy a legjobb szó azt jelenti, hogy akár meg is nyerhetjük az EB-t. De legalább a harmadik hely, az tuti. Legjobb harmadik, legjobb harmadik…
És most itt a lehetőség, hogy a válogatott a maga tehetségével, a maga erejéből – és nem mások eredményére hagyatkozva – kivívja a továbbjutást. Ehhez rettenetesen fogok szurkolni!
Persze lenne még mit faragni a csapaton, hogy ez az egész foci-dolog jobban igazodjék a valósághoz.
Az új német trénernek, Bernd Storcknak valakik nagyon „elmagyarázták”, hogy a foci Magyarországon több, mint foci! Minden megnyilatkozásából árad, hogy ő ezt érti, hogy ebben az országban, ennek a népnek a foci, az nagyon fontos, és ő mindent megtett, megtesz és meg fog tenni, hogy a magyar nép meg a foci, amely oly fontos meg minden.
Lehet, hogy egyszer lesz még Európában elismert magyar futball, de az profik által művelt szórakoztatásként értelmezendő csak, nem másképp. Na, inkább ezt kéne mondani Storcknak!
P.S.
Az utolsó sor leütése és a bejegyzés közzététele után percekkel hallom a hírekben: kiemelt lett a magyar válogatott!
Ez praktikusan annyit jelent, hogy a pótselejtező nyolc csapatát az UEFA rangsora alapján első négyre (kiemeltek) és második négyre osztják. Magyarország az első négyesben helyezkedik el.
Ezt lehet így, tárgyilagosan elővezetni, meg lehet diadalként is, mint a hírekben.
Vagyis nincs az a mélység, ahonnan ne tudná a politika szolgálólányává tett média diadalként közvetíteni a labdarúgás történéseit!
Még labdarúgás Puskás Ferenc országában: Magyar foci: a rongylabdától a rongyrázásig
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
