Áru

Áru – a marketing fogalom a lentebb látható bejegyzésekben olvasható az Insight blogban..

Mehet a kukába a NOKIA headset

Szerző:

A süket ember jelenség jól hallók köréből

NOKIA headset HS-21W
Nuku akku

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem lelkesítenek a fülre akasztott headsetek, a „levegőbe beszélő” nagyon jelentős figurákkal, akiknek aligha jelentéktelen része a saját fontosságát kiemelendő virít a headsetjével utcán, munkahelyen, bárhol, és utasításokat oszt, „főnökösködik”, teszi-veszi magát.

Számomra nevetséges, amikor valaki úgy fest, mintha magában beszélne, márpedig számosan keltik magukról azt a benyomást, hogy picit tökkelütöttek, legyenek bár motyogósok vagy harsányak, ahogy önmagukkal trécselnek.

A „süket ember” jelenség is ismerős lehet bárki számára. Őkelme zenét hallgat, mindkét fülébe füldugó díszeleg, a teljes világot kizárja a hallószervéből – csak a zene van!

Én azért szerettem a NOKIA HS-21W headsetemet, mert nem kellett folyamatosan a fülemen tartanom, s ha használatba vettem a „kézibeszélőjét”, csak az egyik fülemet zárta ki a világ hangfolyamából!
Ez az okos szerkezet megkímélt a drága autós kihangosító megvásárlásától és beszereltetésétől is.

Márkahűség is van a világon

Ám nem véletlenül használom a múlt időt. Az akkuja feldobta a tappancsát, vagyis ellenáll a feltöltési kísérleteimnek.
Mint kiderült, a NOKIA befejezte a hozzá való kis akku gyártását. Kész, kampec-doloresz, mehet a kukába az egész.

Ám a baj sosem jár egyedül. Ma meglepetésemre repedést fedeztem fel – a NOKIA márkahűségemen!

100% magyar baromfi avagy a tökéletes kereskedelem

Szerző:
100% magyar baromfi hűtőpultban

Nagyon magyar baromfi = nagyon magyar csirkehús

100% magyar baromfi – hirdeti a pult. Ettől tüstént meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll!
Hát persze, hogy ezt teszi, hiszen nincs is más baromfi a pult hűtőterében, csak magyar. Vagyis a 100% magyar baromfi felirat nem segít valamilyen választásban (ezt vidd, a magyart, az idegen húst meg hagyd a nyakunkon, hadd rohadjon ránk), vagyis ennek a feliratnak nincsen semmilyen mozgósító ereje.

Ugyanis, ha nem akarok csibehúst enni, akkor ha magyar, ha olasz, ha szerb az a csibehús, nem fogok csibecombbal nyargalászni a pénztárhoz. Vagyis ha azzal a szándékkal tértem be az üzletbe, hogy svéd húsgolyót vagy orosz kaviárt vásároljak (bár ez utóbbi meglehetősen valószínűtlen), akkor hiába írják ki a káposztára, hogy az magyar, attól – bár meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart -, szóval attól még nem fogok káposztát vásárolni.

Csibészkedés

Persze, értem én, hiszen piszok nagy divat az árura kiírni, hogy magyar, pláne a TESCO és barátai bizonyítják így, hogy ők bizony a híresztelések ellenére lám, mégiscsak magyar termékekben utaznak.
Csak hát értelmetlen így ez az egész. Hülye hajcihő. Parasztvakítás. Marhaság, sőt stílszerűbben: csibészség.

Szóval állok a pult előtt, nézem a feliratot és váratlanul elönt a büszkeség. Hibátlan csibe ez mind, amit a pult mélye kínál, hibátlan, 100% magyar baromfi.
Eltűnődöm: vajon milyen is lehet a 80%-os magyar baromfi. Huh, szinte látom, ahogy biceg, ahogy egyensúlyát tévesztve kalimpál a szárnyaival, ahogy kopott csőrével csipegeti a gusztustalan magokat. Egy, csak 50%-ban magyar baromfi nyilván még hülyébben nézne ki, a beleit is húzná maga mögött talán, esetleg harmadik szeme is lenne a csőre fölött. Brrr, nem 100%-os magyar baromfit a büdös életben nem veszek, ez most már bizonyos.
És ekkor meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll.

***

Más hasonló csodás megoldások, 100%-os garanciámmal:

Szolgáltatásmarketing

Marketing múzeum

Marketing nyál

Express marketing Jézussal – és a Sátánnal is talán

Szerző:

Ezt a blogbejegyzést Horváth Attilának ajánlom, Pécsre érkezése alkalmából.

Jézus és a Sátán a marketingben

Napjaink legnagyobb hirdetője nyilvánvalóan Jézus Krisztus volna – állítja Bruce Barton, akit Manipulátorok c. könyvében Jeffrey Robinson idéz. Amúgy a könyvet a Vásárló leszel, ha tetszik, ha nem alcímmel is ellátta az író, mintegy két kézzel szórva a könyvből a bölcsességet.

Ha Jézusról, a szegények szószólójáról azt feltételezzük, hogy korunk legnagyobb hirdetője volna, akkor vajon mit gondolhatunk a Sátánról? Erről szava sincs a könyvnek. Pedig ez volna ám az igazi marketingháború!
Egyfelől a szeretetet és az egyenességet, a megértést és a bölcsességet, a jó érzelmeket és a tudást, azaz egy tiszta eszmét árusító Jézus (zsebében Rubik-kockával), másfelől pedig az anyagi javakat kínáló Sátán, (zsebében Maslow piramisával) aki a fogkrémtől a magán repülőgépig, a műpénisztől az eleven örömlányig kínálná a valódi világ kézzel fogható gyönyöreit.

Melyiküktől vásárolnánk?

Ám azt gondolom, indokolatlan a feltételes mód, ez a marketingháború bizony itt zajlik a szemünk előtt, sőt részesei vagyunk, vásárlóként és eladóként egyaránt.
Eladóként igyekszünk ellesni mindkét fenti szereplő módszereit, tehát nem az árura, hanem az áru eladásának módszereire figyelve, hol csettintve, hogy ejha, hol hányingertől gyötörten, hogy na, nemár…

S a magunk gyakorlatában ötvözzük is kicsit ezeket a módszereket, s kedden, a PTE Marketing Tanszékén * módunk lesz megvédeni magunkat mindezek miatt, ha tudjuk.
Vajon el merjük-e mondani ott, hogy szerintünk Jézus és a Sátán is csak áru?!

Isten hozott Pécsett, Attila!

Kapcsolódó blogbejegyzések:

* Részlet a meghívó, Dr. Fojtik János emlékeztető leveléből: „A lényeg továbbra is az, amit már korábban is említettem, hogy ez az utolsó összejövetel az internetes marketing című tárgyban a hallgatók számára, és azt szeretném, hogy főleg az internetes marketingkommunikáció különféle módjairól és területeiről essék szó (kisvállalatok, közszféra, B2B kapcsolatok), és különösen essék szó a blognak a marketingben (beleértve a pr-t is) játszott vagy játszható szerepéről.”