Marketing nyál – kaland a TESCO-ban

A marketing nyál a TESCO-ban csorog

Nézem a siklósi TESCO áruházból kifelé igyekezve a kiadandó üzlethelyiségét takaró óriási plakátot, amely szerint itt hamarosan új üzlet nyílik.
A hatalmas plakáton egy fejhallgatós nő is látszik, boldogan mosolyog, szája, úgy egy méterre tőlem a szemem magasságban helyezkedik el. Életnagyságúnál kicsit nagyobb, nyitott száj ez, és a lány hófehér alsó és felső fogsora között tömör nyálcsíkok húzódnak. Hm, ez marketing nyál.

Fénykép készül Forte filmre…

Arra gondolok, hogy érdemes volna lefotóznom és megmutatnom a blogomban. Lám, mekkora marketing hibát lehet elkövetni, amikor a nagyítás előtt nem ellenőriznek egy fotót, nem készítenek helyette másikat vagy nem nyúlnak bele digitális javító programmal.

A gondolatot tett követi, előveszem a telefonomat és képeket készítek.

Ekkor határozott léptekkel egy úr közelít felém s így fordul hozzám:
– Megkérdezhetem mit fotóz, amikor nálunk tilos fotózni?
– Uram, szívesen megmutatom, hogy ezt a marketing hibát örökítem meg! – lépek a plakáthoz, s mutatom a nyálcsíkokat. Hadd tanuljanak ebből mások is – folytatom -, ilyet nem lehet csinálni, mert ez taszító, gusztustalan!
– Mivel a TESCO-ban tilos fotókat készíteni, felszólítom, hogy a jelenlétemben törölje a fotókat a készülékéről.
– Nem törlöm! – felelem határozottan, majd így folytatom. Ha a fotót tenném közzé, az egy egyszerű marketing témájú bejegyzés volna, és éle nem a TESCO-ra, hanem egy reklám szakmai hibára mutatna. Viszont, ha nem a képet teszem közzé, hanem „csupán” leírom, hogy a TESCO ragaszkodik a nyálához, arról felvétel nem készíthető, akkor már messzire jutunk az eredeti célkitűzésemtől.
Hiszen a TESCO nyála engem nem érdekel, viszont a marketing igen.
– Felszólítom, hogy törölje a felvételeket! – makacskodik az úr.
– Nem törlöm! – felelem.
Az úr köszönés nélkül elindul az üzlet vevőszolgálati pultja felé, mire én is – otthagyva a nyáladzó plakátot – elindulok a parkoló felé.

***

És egy kis archív TESCO-zás blogokban:

100% magyar baromfi

Szolgáltatás, marketing, insight

Mennyi az annyi PICK?

Ma, nem lévén vasárnap, vásárolni mentünk a feleségemmel, sőt mi több, a TESCO-ban tettük tiszteletünket, ahol egy meglehetősen komoly feladvánnyal találtuk szembe magunkat. Íme:

A csomagolás felirata szerint ezek a kenőmájasok egyformák. Mennyi?
Ha mindkét kenőmájas 150 g, akkor hány éves a kapitány?

Tisztán látható, hogy a két termék gyártója ugyanaz a cég, mindkét pakkon Pick felirat virít. További azonosság, hogy mindkettőn a 150 g súlymeghatározás szerepel.

Akkor most mennyi?

Viszont zavarba ejtett minket a választás során, hogy nagyon nem egyforma hosszúságúak a termékek, miközben a szélességük (átmérőjük) nem tér el egymástól.
Vajon mi lehet a megfejtés a Pick szisztémáját illetően?
Más fajsúlyúak a termékek, ha más napon gyártják őket? Ez megmagyarázná a különbséget, a kisebb hosszúságúnak a fajsúlya nagyobb. De akkor nem változna meg a minőség is?
Na és ekkor előjöttek az előítéletek, naná, multikról van szó, a hosszabb nyilván 15 dekás, a rövidebb meg a vásárló átverését célozza, jó, ha nyom az 100 grammot talán.

Néha jó, ha az ember ellenőrzi méréssel az előítéleteit, így oldva fel a rejtélyeket, mint amilyen rejtélyes most a Pick kenőmájasának fajsúlyos kérdése: mi mennyi?

A TESCO felvágottakat kínáló pultjához mentünk és kértük az eladót, hogy legyen szíves az utolsó lapon felütni a Pick kenőmájas krimijének könyvét, vagyis legyen szíves mérje meg külön-külön a két kenőmájas rudat.
A rejtély megoldódott: a kisebbik kenőmájas 150 g-t, a nagyobbik 190 g-t nyomott.

Így ma 40 gramm kenőmájas többlethez, vagyis nyereséghez jutottunk!
Ne menjünk vissza teherautóval?

100% magyar baromfi avagy a tökéletes kereskedelem

100% magyar baromfi hűtőpultban

Nagyon magyar baromfi = nagyon magyar csirkehús

100% magyar baromfi – hirdeti a pult. Ettől tüstént meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll!
Hát persze, hogy ezt teszi, hiszen nincs is más baromfi a pult hűtőterében, csak magyar. Vagyis a 100% magyar baromfi felirat nem segít valamilyen választásban (ezt vidd, a magyart, az idegen húst meg hagyd a nyakunkon, hadd rohadjon ránk), vagyis ennek a feliratnak nincsen semmilyen mozgósító ereje.

Ugyanis, ha nem akarok csibehúst enni, akkor ha magyar, ha olasz, ha szerb az a csibehús, nem fogok csibecombbal nyargalászni a pénztárhoz. Vagyis ha azzal a szándékkal tértem be az üzletbe, hogy svéd húsgolyót vagy orosz kaviárt vásároljak (bár ez utóbbi meglehetősen valószínűtlen), akkor hiába írják ki a káposztára, hogy az magyar, attól – bár meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart -, szóval attól még nem fogok káposztát vásárolni.

Csibészkedés

Persze, értem én, hiszen piszok nagy divat az árura kiírni, hogy magyar, pláne a TESCO és barátai bizonyítják így, hogy ők bizony a híresztelések ellenére lám, mégiscsak magyar termékekben utaznak.
Csak hát értelmetlen így ez az egész. Hülye hajcihő. Parasztvakítás. Marhaság, sőt stílszerűbben: csibészség.

Szóval állok a pult előtt, nézem a feliratot és váratlanul elönt a büszkeség. Hibátlan csibe ez mind, amit a pult mélye kínál, hibátlan, 100% magyar baromfi.
Eltűnődöm: vajon milyen is lehet a 80%-os magyar baromfi. Huh, szinte látom, ahogy biceg, ahogy egyensúlyát tévesztve kalimpál a szárnyaival, ahogy kopott csőrével csipegeti a gusztustalan magokat. Egy, csak 50%-ban magyar baromfi nyilván még hülyébben nézne ki, a beleit is húzná maga mögött talán, esetleg harmadik szeme is lenne a csőre fölött. Brrr, nem 100%-os magyar baromfit a büdös életben nem veszek, ez most már bizonyos.
És ekkor meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll.

***

Más hasonló csodás megoldások, 100%-os garanciámmal: