A bejegyzés eredetileg 2011-ben íródott, ám most, az Unió által visszatartott euró-milliárdok és az Erasmus+ befagyasztása idején újra aktuálissá vált a kérdés. Célszerű-e magyarnak mondanunk árut, szolgáltatást a piacokon?
***
Amikor már odáig jutunk, hogy az európai lapok „büdös kis ország” megjelöléssel illetik Magyarországot, amikor ősemberként rajzolják le (az EU-palotába asszonyát hajánál fogva cibáló) magyart, akkor vajon célszerű-e magyarnak mondanunk egy árut Európában?
Jelentéstartalom változások – példánk az offshore
Egy-egy szó, kifejezés jelentéstartalma soha nem változott olyan hamar, amennyire ez napjainkban megtörténik. Nemrég az offshore szón bizonyítottam, hogy az eredetileg az ötletes, merész adómegtakarítás, a körültekintő tőkekezelés, a gondos gazdától elvárt gyarapodás jelentéstartalmait hordozta, s az offshore szó hallatán a pálmafát borzoló tengeri szél zaját hallottuk, s egy homokpad hívogató képét láttuk magunk előtt egy napsütötte karibi szigeten.
Aztán hirtelen a politikai szándékok nyomán a szó az elvtelen adókerülés szinonimájává vált, a gaz kapitalisták gyűlölt búvóhelyévé, s az idilli karibi sziget helyét a bilincs és a rablánc váltotta fel a retinánkon.
A magyar szó alighanem ugyanilyen sebesen veszíti most el jelentéstartalmait szerte a világon!
Bárki is veszi szájára a világ médiumaiban a szót, az most nem mutat pozitív hangulatot. A Guardian-tól a Spiegelen és New York Times-on át az Al Dzsazíráig így van ez. (Édes Istenem, hadd ne kelljen ezt részleteznem!)
Szinergia hatás
A szinergia, a különböző dolgok egymásra hatása szerint, most minden olyan jelenségnek romlik a megítélése, ami magyar!
Nemrég írtam e blogban, hogy az év (hja, az az év 2010 volt) legszebb mondatának egy, az angol piacon olvasható magyar portálon található szöveget találtam:
Az egy főre eső Nobel-díjasok száma Magyarországon a legmagasabb, akar Ön munkaerőnek egy magyart?
Aarenson Consulting
Most egy magyar termék külföldi honlapján dolgozom. Nem merem az áru mellé odaírni, amire pedig büszke vagyok, hogy a találmány, amelyre épül: magyar. Mert az árut szeretnénk eladni!!!
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Pedig, ha nem írod oda, akkor előbb-utóbb csak az új, negatív jelentés társul ahhoz, hogy magyar.
Persze ez annak, aki most akar eladni nem biztos, hogy vigasztaló…
Sajnos idáig jutottunk, de én azt mondom írd csak oda, hogy magyar és legyél rá büszke!
Nem érdemes tovább halogatnunk, hogy szembenézzünk magyarságunkkal, annak jó és rossz oldalával. Szerencse pl Kopp Mária, Csepeli György, Mérő László munkái jó alapot adnak hozzá, hogy ezt tudományos igényességgel megtegyük.
Persze az is lehet, hogy megint túl optimista vagyok.
Mai magyarságunkról Hunyady Györgynek A társadalmi közérzet hullámverése c. könyve is sokat elmond!
Amúgy megint éppen azok vernek éket itthoni és külhoni magyarok közé, akik a leghangosabban verik a szót a nemzetről, újra árukapcsolást dörgölve az orrunk alá: egyesítjük a nemzetet – mondják és mellé csapnak húsz év Fidesz-hatalmat Orbánviktorostul – kéritek?
Ugyanez volt a népszavazáskor is, kijátszva magyar magyar ellen (gondolj a szavazati jogra) – és látjuk az eredményt, amit a Fidesz learathat, a tápos magyar elnevezést Erdélyben és a Partiumban, hogy a legkevesebbet mondjam…
Úgyhogy Sanyi, nem lesz itt semmiféle szembenézés, a hatalom egyik szeme sír, a másik meg nevet, csak magára gondol és nyilván az az ellenség, aki kikéri magának az árukapcsolást!