Eredetileg mindkét alább olvasható karcolatot a Blog.hu-n olvasható Gerillamarketing.blog.hu blogomban helyeztem el. Az ott történt tulajdonosváltást követően megváltozott szerkesztési elvek – bennük az Index blogketrecét illetően 2019. szeptember 09-től – ezek az írásaim ott most már idegen testnek számítanak, ezért onnan töröltem őket és áthoztam a saját magam szerkesztette blogba.
Itt az ilyen éles karcolat is belefér abba a blog funkcióba, amit társadalom kontrollnak nevez a tudomány!
*****
Pozitív kép 35 millióért
Amikor a szűk zakókról is ismert férfiú marketing tanácsadói azt javasolták főnöküknek, hogy tegyen valami jót, amivel ellensúlyozni tudja a hírnevét beárnyékoló sötét felhőket, Pityu nagyon elgondolkozott!
– Miért, most pár hülye miatt verjem magam kiadásokba?
A vasárnapi ebéd mellett szóvá is tette apósának, mekkora kretén tanácsadókat küldött neki, pénzszórásra bíztatnák, de ő nem hülye.
Az após is inkább szerette, ha a pénz jött, jóval inkább, mintha ment, de ez alkalommal maga is úgy vélte, hogy ezt a családban szokatlan lépést most meg kellene Pityunak tennie.
– Gyerekekre vagy kiskutyákra költs, az mindig jól veszi ki magát. A meztelen nők is igen hatásosak általában, de ez a megoldás most nem nyerő!
Mélyen a pincében
Ebéd után a két férfi lement a vidéki kúria pincéjébe, becsavartak a foglalatba egy régi százas égőt, hogy eléggé világos legyen a pálinka vételezéséhez és férfias beszélgetésbe fogtak.
Az Adria, nagyszerű jachtok, Lőrinc, a régi barát, meg falábú focisták emlegetése töltötte ki a teret két hörpintés között.
Mire a szalonspicc rájuk tehénkedett volna, már a terv is készen állt: mennyi pénzt írjanak le egy hírnév mentési akció keretében, egy gyerekkórház számára.
A hölgykoszorúhoz csatlakozva aztán Pityu odaszólt az asszonyához: nem is hinnéd, mennyire gáláns, fasza gyerek vagyok!
Aztán néhány nap múlva, tulajdonképpen 35 millióért, számos lapban és portálon megjelent a pozitív image kép.
2019. augusztus 19.
*****
Csatajelenet avagy a történelem átalakítása
Saller csillogó szeme elárulta, most élete nagy tervét, a dédelgetett művészi és kulturális forradalmat, a történelem átalakításának nagyszabású eszméjét ismerteti.
Koki Ede, Saller régi iskolatársa, aki most a csatorna pénzügyeit vitte, félénken reagált Sallernek, a rögvaló anyagi javait figyelmen kívül hagyó szárnyalására.
– Jenőkém, tudhatod, én mindig melletted állok, ott álltam a nehéz időkben is, a nyolc év meg a húsz év, sőt előtte az elmúlt negyven év, vagyis a teljes hatvannyolc év minden pillanatában.
Soha nem volt könnyű, de talán most a legnehezebb.
Ugyanis nincs pénz csatajelenetekre.
– Igazad van folytatta Koki, mert tényleg, kik is azok a törökök, hogy jönnek ezek ahhoz, hogy magyart verjenek a mohácsi síkon! Nyilvánvaló történelmi félreértés, belemagyarázás az ilyen, de a valódi csatát most nem tudjuk televíziós filmsorozatra vinni.
Talán majd később, esetleg kínai pénzből. Ennyit megér, hogy a magyarok oldalán egy kínai különítményt is beleírjunk a forgatókönyvbe. Ezek majd kelet felől csatlakoznak a magyar hadakhoz, amelyekről már messziről lerí az egyetértés, a kemény vezetés, egyszóval a szociális izé meg a nemzeti micsoda, na, tudjátok mi!
Saller arca elvörösödött – semmit sem utált jobban a kishitűségnél –, és felordított:
– Nem érdekelnek a szaros forintok, amikor a hazáról van szó! Majd társadalmi munkában forgatnak a színészek.
Dakota Levente, a csatorna műsor-igazgatója, a kollégiumi évek vezéregyénisége türelemre intette a heveskedőt:
– Barátom! Ha nem futja filmre, akkor nem a nép szemének, hanem a nép fülének mondjuk el. Majd beszélgetős sorozatot csinálunk.
Felkutatunk néhány túlélőt, akik hitelesítik az eseményeket! Spontán elmondják, hogy a magyar király nem menekült, hanem a hadak élén kardélre hányta a janicsárokat. Valami félszemű törököt is behívunk, olvastam is valamit egy Jumur Dzsák nevű fickóról, talán a Magyaros Nemzetben. Na, ez a Dzsák is elmondja majd – ennyi pénzünk csak maradt a kasszában -, hogy a magyarok milyen vitézül követték a vezérüket, nem pofáztak vissza meg ilyesmi, hanem kard ki kard, aztán uccu a kontyos nyomába!
– De a filmbejátszásokról nem mondok le – harsogta Saller, a csatorna igazgató. Elvégre ez tv, nem rádió.
2011. július 09.
