Komplex szolgáltató blog: szolgáltatás, marketing, insight
Igazán nagyszerű, hogy blogger vagyok és nem az újságírók közé tartozom már, mint ahogy voltam eleget. Így most nagyon könnyed leadben mondhatom el, hogy a Direkt36 a Szabad Pécs meghívására és vele együtt ma fórumot tartott Pécs belvárosa egyik kávézójában a tényfeltáró újságírásról.
Roham van a lappiacon. A CHIP magazin a régebbi előfizetőknek hat hónapra 50%-os kedvezménnyel ígér és teljesít 6 lapszámot. A Pécsett szerkesztett napilap, az Új Dunántúli Napló (egykori Axel-Springeres kiadás, mára már a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc lapja) két hétig ingyen szórta a postaládákba lapszámait.
Mintha csak azt kiáltanák a média, a lapok tulajdonosai: – Gyertek vissza régi előfizetők, mert az eladások csökkenése miatt nagyon hiányzik a pénz!
A minap a sikondai élményfürdőben vettem kézbe az új egyenlítő című lapot, (betű híven, csupa kis betűvel írva a lap nevét, ahogyan az a címlapon szerepel).
Balogh Zoli szociografikus ihletettséggel megírt cikkét olvastam az Ormánságról, A létig érő császárfa címűt.
Erről egy korábbi hétvége jut eszembe, hiszen két újságíróval, Ildikóval és Zolival, valamint a nejemmel együtt töltöttük az időt az Ormánság fővárosában, Sellyén és környékén.
Persze fürödtünk is a sellyei termálfürdő zsebkendőnyi, ámde híres és felettébb forró vizes medencéjében, remélve, hogy a kopott ízületek sajgása a kúra után alábbhagy, mint ahogy most Sikondán is ugyanez a cél.
(És ezt reméltem a nyáron Hévízen és Szigetváron is. Bár tudom, ezek a hosszú és rövid hétvégék, vagy az egy napos kiruccanások aligha pótolják egy hosszabb kúra hatását, ám mégiscsak nyújtanak valamiféle feltöltődést, ellazulást.)
Na, de térjünk picit vissza az Ormánságba, térjünk be a drávasztárai kocsmába és beszélgessünk kicsit az újságírásról.
Ildikó lazán megjegyzi (mindig is tudósítónak tartotta magát) Zolinak címezve:
– A tudósító tényszerűen beszámol az eseményekről. a riportert viszont a tények nem zavarják!
Na, erre riposzt riposztot követett, majd eljutottunk a print és az elektronikus újságírás különbségeihez is.
Odáig (majdnem) minden rendben van, hogy felcím, főcím, alcím, de a közcímnél ketté válnak a dolgok. Az elektronikus megjelenést képviselő a közcím helyett h1-h6 terminológiát használ, hiszen a közcím nem hordoz hierarchiát, a Heading viszont igen. És erre bizony pl. a keresőoptimalizálás (SEO) során szükség is van, hiszen az elektronikus újságírásban nem csak tartalmi verseny van, hanem megtalálási, elérhetőségi verseny is!
És akkor még a reklám szövegírók és az újságírók eltérő szemléletéről még nem is beszéltünk, hiszen annyi Szalon sör nincs a világon, amely el ne fogyna ennyi téma tárgyalása alatt.
Egyébként a reklámírók és a politikusok még a vert helyzetekből is győztesként kerülnek ki!
Zolival (újságíró) meg én (akkor éppen reklámszöveg író minőségben) a Dráván horgásztunk Révfalu alatt, ő négy soványka keszeggel dicsekedhetett a végén, jómagam viszont egyetlen csoda halat fogtam. Az uszonyos volt vagy három centi hosszú. Azért nevezem csoda halnak, mert csoda volt, hogy 6-os méretű horoggal meg tudtam fogni.
És ekkor így szóltam Zolihoz:
– Nem szívesen lennék a helyedben, ilyen durván elveszíteni a kishalfogó versenyt!
***
Kapcsolódó bejegyzések:
Olykor hullámokban tör elő a blogoszférából a panasz, hogy egy elektronikus (tv, rádió, online újság) vagy valamely print műhely (vagyis napi- vagy hetilap) újságírója szemrebbenés nélkül “lenyúlta” egy blogból az abban lelt érdekes és értékes anyagot.
Egyes bloggerek ilyenkor azzal is megelégednének, ha a forrást megneveznék az adott médiumnál, mert persze, legtöbbször még erre sem kerül sor.
Az újságíró szakma általában nem tekinti lopásnak az ilyesmit, témakeresés címszóval illeti az eseményeket.
Régen, az antivilágban, amikor még nem volt internet, az újságírók telefonon és élőszóban (jellemzően kávéházban-presszóban-kocsmában) tartották a társadalommal a témakereséshez szükséges kapcsolatot.