Pécs: BLUES kocsma, nem kacsa – Aranykacsa

Pécs, Blues, Aranykacsa Étterem
Lassú blues az Aranykacsa Étteremben

Bezár a híres pécsi Aranykacsa Étterem

Most, 2022. szeptember végén nézem a tv-híradót (nem közszolgálati), olvasom a helyi online magazinokat és ezek beszámolnak az elképzelhetetlenről. Az Aranykacsa Étterem a hihetetlenül megemelkedett energia árak miatt bezár.
Nem vagyok-voltam a hely törzsvendége, de blues rajongóként és ritka más alkalmakkor megfordultam a színvonalat képviselő helyen.
Így aztán nem is az ételek ízéről, a kínált borok erejéről, hanem az egy időben a pécsi bluesnak otthont adó intézményről emlékezem meg egy visszaemlékezés erejéig.

2007. október 13. Rendhagyó sajtótájékoztató: bluest nyomnak a fiúk!

Blues volt és lesz is. Húsz évvel ezelőtti filmfelvételek peregnek, rajta pécsi fiatalok, az imperialisták kólájának mámora helyett az első pécsi blueskocsma helyszínén a zenét meg a sört élvezték.
Zenészek, zeneszeretők – az akkori “fapados” Aranykacsában – amely így, visszamenőleg csupán bronz volt, bár az örök kísérletezőkre húlló fényben aranyos a sztori, s a mai, korszerű vendéglátó egységben, a ma már tényleg arannyal jellemezhető Aranykacsában a ma már nem is fiatal zenészek, s nem is fiatal rajongók stb.

Fekete Kálmán

Fekete Kálmán, a lemeríthetetlen elemű billentyűs, fúvós, könyvetírós stb. menedzser – mond ezt-azt, példának okáért, hogy ki játszik Münchenben, hogy az ifjabb Katona Tamás az Államokban löki a bluest a feketéknek, hogy a hatvanas években Pécsett 32 zenés szórakozóhely volt most pedig egy sincs… – de végül oda fut ki minden dallam, akár gitáron lökik a fiúk, akár Kálmán a torkából: október 26-án Pécsett, hosszú szünet után egy emlék-jamsession keretében újjáéled Pécsett valami.
A helyszín – és ez nem kacsa – éppúgy, mint húsz éve: az Aranykacsa!

Korábbi írásaim tartalma továbbra is érvényes:

Tudományos fantasztikus 2.

Mettől meddig ember az ember?

A bejegyzés, vagyis a dilemma születése 2008 szeptemberére vezethető vissza. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és sok titán is beépült az emberi testekbe világszerte. Tehát a frissítésnek éppen itt az ideje. De először nézzük a régi felvetést:

Visszatérek TITÁNNÁ válásom történetéhez, vagyis ahhoz a tényhez, hogy az állkapcsomba – az előző posztban leírtak szerint – titánium ötvözetből csavarokat helyeztek föl.
A pépes táplálék vagy bloggerképességeim csökkenése-e az ok, nem tudom, de végülis nem tudom kibontani azt, amit szerettem volna.
Arról a dilemmáról van szó: vajon meddig toldozható-foltozható egy ember. A gyógyítás meddig “természetes” folyamat?

Olvass továbbTudományos fantasztikus 2.

Tudom amit nem tudok, de nem mindent tudok, amit tanultam

Tudom, ez a Big Ben képe
London: Big Ben

Az angol tanulása közben

A minap a Facebookon panaszoltam el, hogy éppen a nyolcas számra lett volna szükségem angolul, amikor egyszer csak az “eight” helyett az orosz “vószem” ugrott elő, éppen olyan hívatlanul, mint a tizenharmadik banya a gyerekkoromban hallott mesében.
Azóta tovább bonyolódott a helyzet, már a spanyol “ocho” is a tudatomban lábatlankodik.
Azt gondoltam, hogy már rég elfelejtettem a spanyol egytől-tízig számokat, de nem, azok is előbújnak az angol számok helyett hívatlanul.

Olvass továbbTudom amit nem tudok, de nem mindent tudok, amit tanultam

Zajos hely: Paks, blues, Jethro Tull

Mottó:
“sms-eznek, tévéznek, interneteznek, zajos helyekre járnak, nem olvasnak, és így elvesznek a szép szavak”.
Schmitt Pál

Ahogy az lenni szokott: Hámori Gábor polgárpajtás már hetekkel ezelőtt elkért az asszonytól, merthogy vár minket egy zajos hely, Paks, Gastroblues, Jethro Tull.
Akkor még nem tudtam, hogy a hangos helyek betesznek a magyar nyelvnek, így aztán szeretném, ha Schmitt Pál köztárs. elnök úrnak senki nem mondaná el, hogy “zajos helyen” jártam – ráadásul internetezés után! -vasárnap éjjelén – és rettenetesen csíptem a zenét, azt a dübörgős fajtát, amely a keménységével, máskor a lágyságával,  a szokatlan, modulált dallamaival magával ragadott.

Wazze, kurva nagy zene volt! – mondanám, ha a köztárs. elnök úr intelmeit falra hányt borsónak tekinteném. De nem tekintem annak, amikor is az eseményről, egy bluesfesztivál záróakkordjáról beszámolok, vagyis nem mondom.

Írek, kelták, sumérok, magyarok meg a rock

Apropos írek-kelták. Nem lehetne-e kedves köztárs. elnök úr a sumér ősöket keltákra cserélni? Ugyanis meglátásom szerint nincs olyan sumér, aki úgy fújná a fuvolát, mint ez az kelta keltezésű, Anderson nevű. Komolyan.

Amikor legutóbb – három éve –  jártunk Pakson, akkor a Yardbirds hangoskodott, itt olvasható:
Gerillamarketing helyett: blues, Paks, Yardbirds

Hámori Gábor polgárpajtásról:
Blog-portré: Hámori Gábor, Mecseki Fotóklub

Hámori Gábor: Pécs madártávlatból (könyv, fotó)

Dohányzásról leszokás – neked milyen recepted van?

Dohányzol? Tudjuk a történetben ki lesz az áldozat, ki lesz a gyilkos

Eszem ágában sincs krimiként elővezetni a cigarettáról történő leszokásom eseményeit (hiszen úgyis tudjuk, ki a gyilkos), s keresztes vitéz sem akarnék lenni, aki már a harmadik “tiszta napon” gyűlöli a dohányzást és a dohányosok füsttel mérgező undok társaságát.

És üzletet sem akarnék nyitni “Az egyetlen helyes leszokási módszer” árusításával (dünnyögj blogban!), s tanfolyamot sem árulok a “Szokjunk le együtt mosolyogva, kellemesen” hazugságaival, de a világfájdalmat sem akarnám felmutatni, mert például egy gyökérkezelés a spirálos idegöléssel kicsit fájdalmasabb. Bár nem könnyű, na.

Olvass továbbDohányzásról leszokás – neked milyen recepted van?

20 éves a blues-kocsma Pécsett

BLUES-KOCSMA PÉCS | archív fotó
Blues

Húsz évvel ezelőtt

Fekete Kálmán bluesman levelét megírta, s esze ágában sem volt postára adni, hanem egy laza mozdulattal elektronikusan tovaküldte mindenféle blues-szeretettel vádolható embernek! Íme:
“Sándor Péter ?Teve? 1987. október 23-án indította útjára Pécsett a blues-kocsmát, amelyből ?mozgalom? lett. 20 év telt el, amit jubileumi bulival szeretnénk megünnepelni 2007. október 26-án, pénteken este, 20 órától az eredeti helyszínen, az Aranykacsa Étteremben.

Olvass tovább20 éves a blues-kocsma Pécsett

Blues, Paks, Clapton nélkül

A blues, az a valami, s most, hogy Pakson a Yardbirds is fellépett, elmentünk – látszólag néhány muzsikus miatt, de inkább a magunk múltja, vágyai emlékére, és erről írtam is valamennyit itt: Gerillamarketing.

Itt viszont legyen olyasvalakitől valami, aki nem jött, mert már másutt aratja a babért, nem a Yardbirds színeiben, de azért mégiscsak el van valahogy 🙂

Blogról, bluesról a Pécsi Rádió regionális adásában

Tegnap este egy órát töltöttem a Pécsi Rádió regionális adásának szerkesztője, Fekete Kálmán bluesman mikrofonja előtt, élő adásban.
– Mit jelent a felirat a blogodon: blues-blogger? – ezzel indultunk el!

Olvass továbbBlogról, bluesról a Pécsi Rádió regionális adásában

Egy blues a bloggereknek – a rádióból! Válassz!

A Blues Nagyasszonyainak pécsi koncertjén szaladtam össze Fekete Kálmán “bluesemberrel”, több blues-könyv szerzőjével, rádiós szerkesztővel, a PMD BLUES BAND billenytyűs-menedzserével! Meghívott a MR Dél-Dunántúli Stúdiójába, beszélgessünk szerda este a blues és a blog kapcsolatáról, az általam megynyert Első Magyar Keresőoptimalizáló Verseny (Pillangószív) tapasztalatairól. Ha akarok – mint mondta – zenét is vihetek. (Egy blues a bloggereknek – naná, hogy viszek zenét!)

Olvass továbbEgy blues a bloggereknek – a rádióból! Válassz!