Az ember nem mindjárt úgy születik, hogy mestere volna valaminek. Először bizony csak csetlik-botlik, teszi-veszi magát (bár sokaknak éppen ilyenkor a legnagyobb a szája, s óriási ego takarja a kezdő lépések bizonytalanságait.)
1.) Engem a rádiózás rejtelmeibe, a glossza-borotva használatába (mivel mindig piszok szőrös a társadalom arca) Balogh Zoli vezetett be. Persze ezt ő nyugodtan letagadhatja, ha akarja, hiszen nincs is bosszantóbb, mint egy önjelölt tanítvány! Mindenesetre Zoli küldött most egy rövidke írást, amit nem a Mesterem iránti tiszteletből, hanem AMÚGY, közzéteszek:
Az ATV média műsorvezetői skáláján − a tehetség tartományában mérve − Krug Emilia nagyjából a középmezőnyben foglal helyet. Nincs annyira mélyen, mint Kárász Róbert, s pláne nincs olyan magasan, mint Simon András vagy Rónai Egon.
Ám van valami, amiben utolérhetetlenül érzéketlen − népiesen szólva tapló − ez pedig az a frenetikus képessége, hogy a reklám okán, vagy a műsoridő lejárta miatt mondat közben belefojtsa a szót a vendégbe.
Ez annyira zavaró tulajdonsága, hogy simán tönkreteszi vele a nagy nehézségek árán középszinten lehozott műsorait.
Könyörgöm, hívja már föl valaki erre a figyelmét a csatornánál!
Mottó: „Ha valaki kitalálná, hogy az eszkimó műsorok nagyobb nézettségett érnek el és több reklámbevételhez vezetnek,… akkor a Vészhelyzet Alaszkában játszódna!” Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK
És láss csudát, az Egyesült Államok piacán kezd kifizetődni „az afrikai és ázsiai származású amerikaiak” szerepeltetése, különben nem gyűrűzne be a magyar képernyőkre ennyi fekete és ázsiai arc az amerikai sorozatokkal, amelyek nyilvánvalóan alacsony árúknál fogva elfoglalják a kereskedelmi csatornáinkat!
De ez nem mindig volt így Amerikában!
1999-ben az USA közvélemény-kutatói azt tapasztalták, hogy a Vészhelyzet a 2. legnézetteb műsor a fehérek körében, míg a feketék csupán a 22. helyre sorolták. /Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK, Focus, 2002.; 206. old./
Vége a médiában a fehér világnak?
Amióta figyelemmel kísérhetjük mi, magyarok is a sorozatot, láthatjuk, hogy az afrikai származású szereplők, kiegészülve pl. indiai és más származású szereplőkkel is, szépen megszaporodtak!
Vége a fehér világnak – AMERIKÁBAN! Amit nem tudtak elérni a faji egyenlőségért kűzdő mozgalmak, lám, azt elérte a fizetőképes kereslet alakulása. De nem is tudom, miért a Média-hazugságok c. könyv és annak tartalma jut eszembe, amikor nálunk az őszinteség uralkodik a televíziókban! A minap, a TV 2-őn, a Tények végén maga a műsorvezető hölgy, bizonyos Kriszta jelentette be: „Össze-vissza beszélek!” És tényleg így van!
Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint a tv-k híradója ugyanolyan szórakoztató-műsor, mint a többi, és funkciója szerint a középosztálybeli fehér népesség csatornához-kötése a feladata (nem a híradás), akkor kihámozhatjuk a TV 2 (vagy bármelyik kereskedelmi csatorna) híradójából, hogy a magyar fehér középosztálybelit mivel lehet az adóhoz csábítani!
Bűnügy, baleset, katasztrófa, amennyi belefér, egy kis pártoskodás a botrányok felől, és UGYANAZON VÁGÓKÉP sokszori mutogatása! A magyar fehér középosztálybeli, mint „fizetőképes kereslet” imádja a zsanettes hírek alatt egy rendőrautó oldalát nézegetni, hetekig, hónapokig egyfolytában, minden este! Egyszóval a magyar fehér középosztálybeli egy kretén, hülye állatfajta – nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol!
Másfelől viszont nagyon jó, hogy ilyen a fehér magyar középosztálybeli, mert olcsón lehet számára műsort gyártani. Egyetlen snittel el lehet lenni hetekig! Csak nehogy változzék a fizetőképes keresletet megvalósító közönség igényszintje, mert akkor nyújtani is kéne valamit! Márpedig akkor csökkenne a profit…
Marketing átverések: rádió
Kedves ügyfelem kért meg, tegyem fel a honlapjára az egyik rádiótól mp3-ban megkapott hirdetését. A 30 másodpercből éppen 10 megy el arra, hogy az amúgy hangulatos reklámban szereplő szolgáltatás telefonszámait „eldarálják”. Átverés ez a javából, mert a rádió szorgos dolgozói nyilván elfelejtették tájékoztatni az ügyfelüket, hogy nincs ember a földkerekségen, aki tollal-papírral hallgatna rádiót!
Na, és aztán a dilemma, hogy az egy megánál is több hanganyagot feltegyem-e a honlapra? A modemesek nyilvánvalóan elharapnák a gigámat az egy megáért, ha feltenném! Vagyis nem is rám zúdulna a harag, hanem a bővérű rádióreklámját honlapra tevő SZOLGÁLTATÓRA meg a szolgáltatására. Nos, mindezt megírtam e-mailben az ügyfelemnek, s most azon rágódom – az őszinteségem miatt nem leszek-e rövid úton „kirúgva”. Ugyanis kedves népszokás a rossz hír vivőjének lecsapatni a kobakját, mert csak a rossz szájízt hagyja maga után, ha elmondjuk: amit erre a rádióreklámra költött, azt nyugodtan elihattuk volna!
Rádió és reklám
Idáig hallom a rádiót, ez a Sláger Rádió. A hírek után lelkes mitugrász közli: a következő egy órában majd tőle jön a zene, nagyon jó zene lesz, ráadásul reklámok nélkül. Micsoda óra lesz… Aranyapám, egy olyan rádióban, amely reklámokból tartja el magát, meglehetősen fura reklámmentes órákat mutatni fel értékként. (Vagy jutalomként vagy díjként vagy mittudomén milyen jóként.) Szóval egy órán át nem lesz reklám – a reklámok által eltartott rádióban. Malvina kedvéért írom most így, közérthetően, konkrétan és korszerűen: hát ez beszarás!
Botrány-média
2006-09-20
Napjainkban a hír nem születik, hanem gyártatik. Ma már a hír motoros futárral robog a szerkesztőségekbe. Csak pár szót kell odalökni a kapott hír elé és kész. Az újságírók java elmehet… Így működik a botrány-média, s már az maga botrány, hogy így is lehet. Hogy ez szinte már fundamentuma lesz ma a magyar hírközlésnek – az csupán azt bizonyítja: ezt az egyet jól eltanultuk a nyugati újságírástól. De azért mást is kellett volna…
Botrány és ellenbotrány – egyre magasabb az ingerküszöb, tehát a minimális határ a médiába-kerüléshez már minimum egy közszolgálati televízió felgyújtása lesz! Illetve szeptember tizennyolcadika után már ez sem lesz elég!
Apropos elég! ELÉG!!!
Híradó a kereskedelmi televíziókban
Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük – a másikon sporteseményt adtak a beetetett időpontban – és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses novemberben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.
Ők, mármint a tere-fere koronázatlan királynői sem csinálhatnának szebb, csonttörésben-vérben gazdagabb híradót!
Tegnapelőtt a másik csatorna adott helyt a híradós kultúra legszebb napjait idézve a népi megfigyelések igazságának, teret adva az ország és a világ legfontosabb történéseit egybefogó hírműsorok esszenciájának, a bölcs ember, a népi hős megnyilatkozásának. Egy volt ő közülünk, egy, akivel azonosulhattunk, egy, aki ki meri mondani e hazug országban az igazságot. Emigyen szólott: „Eddig csak a tehenek szartak a Balatonba, ma már az emberek is!”
Ez már a felülmúlhatatlan csúcs polgárpajtások, ahogy a nagy kereskedelmi televíziókban megújítják a híradó műfaját, tökélyre fejlesztve a történések bemutatását, a leglényegesebb események kiválasztása által. Ma már nincsenek titkok, minden este megtudhatjuk az egész országot érintő igazságot, hogy Náncsi néni hova szart.
Hírek, híradók – tv, rádió
Nem kell ahhoz pörzsölő vagy más műszer, hogy az ember arra az álláspontra jusson, hogy a kereskedelmi televíziók, nevezetesen az RTL Klub és a TV2 híradói, megalakulásuktól kezdődően, folyamatosan lecsorogtak a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe. Számos alkalommal tettem szóvá magam is, hogy a kereskedelmi híradók tartalmát, szerkezetét és megvalósításának módját a szegényesség fogalmával lehet a legjobban leírni. A nyakra-főre mutogatott, elunt vágóképek mögött „a falu szomszéd utcájában történt” kriminalizmusa váltotta fel az ország eseményeit értőn taglaló, valódi hírműsorokat.
Ilyen szempontból védhetetlen a televíziók mostani álláspontja az országgyűlés által elfogadott megszorítással szemben (csak 20% krimiidő a híradókban), mintahogy az országygűlési döntés maga is védhetetlen.
Megszületésének fejlődéstörténetét ugyanúgy írhatjuk le, mint a híradókét: a magyar politikát is egyre inkább jellemzi a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe csúszás, ahol most a kereskedelmi csatornákkal találkozott…
Szó nincs arról, hogy örülnék ennek a találkozásnak! A hírek se így, se úgy nem jutnak hozzám el hírként, mindenképpen csorbult és csorbul a nyilvánossághoz tapadó jogom (és a sajtószabadság is)! A zárójelbe gyömöszölt szót viszont mielőbb ki kell a zárójelből szabadítanunk!
Nyilvánosságra került a terv, amely az Index szerkesztőségét feldarabolná és külső rovatszerkesztőségekre, vállalkozásokra bontaná. Ez így érdekesen hangzik, csak éppen azt is jelenti, hogy szétverik Magyarország piacvezető online hírportáljának sikeres, a kormánykritikától sem elzárkózó szerkesztőségét.
Elindult a közgondolkodás: mi legyen a médiával, benne az eddig csatlós propagandaújságként működő, rohamosztagként viselkedő, politikai értelemben gátlástalan és hazug önkormányzati médiával. Három szélső álláspont létezik olvasatomban:
centralizálás: Az ellenzéki városok hozzanak létre közös, országos lapot. (TV-ről, rádióról nem beszélnek).
politikai marketing megközelítés: A helyi önkormányzati lapokat vidékre is el kellene juttatni, ezzel is megtörve a Fidesz vidéki hírmonopóliumát.
gazdasági megközelítés: Be kell szántani őket, drágák, értelmetlenek, helyettük magán kiadványokat kell szorgalmazni. (TV-ről, rádióról nem beszélnek).
Mi legyen Pécsett a médiával?
Mivel Pécsett élek, (bár társadalmi elégedetlenségem okán eddig kishantosi polgárnak vallottam magam), közvetlen tapasztalásom ebből a megyei jogú városból van. Mindemellett igyekszem objektív képet nyújtani – elébe menve átgondolatlan, akár anarchistának vélhető lázálmok megelőzése érdekében is. Tény, hogy Pécsett nyomtatott napilap a KESMA berkeiben működő, megyei és pécsi viszonylatban – a folyamatosan elvesző olvasók ellenére is jelentős – Dunántúli Napló. A fideszes városvezetés hóna alól – gusztustalan propagandalappá silányultan – szintén papíralapon, heti rendszerességgel szól a város népéhez, az ingyenes Pécsi Hírek. Az ellenzéknek nyomtatott városi vagy megyei lapja nincs.
Mindkét fent említett lap online megjelenéssel is igyekszik közvéleménybefolyásoló tényezőként szerepelni. A Dunántúli Napló a bama.hu; a Pécsi Hírek a pecsma.hu felületen jelentkezik.
A városokban online szeretik
Létezik egy olyan közhiedelem, hogy a városok népe úgyis online tájékozódik, ezért a függetlenként működő, kormány- és önkormányzatkritikus Szabad Pécs, és a hosszú ideig egyedül piacon harcoló Pécsi Stop jól ellensúlyozza a nyomtatott sajtót. Először is sajnálatos módon le kell számolnunk ezzel az illúzióval. Vizsgáljuk meg a Google Trends eszközével, hogy egy év időtartamban a magyar weben milyen egymáshoz viszonyított arányban kerestek rá az emberek a Googleban ezekre a kiadványokra. Ez ritka kivételtől eltekintve a valódi olvasottságnak jó tükörképe. A kérdezésnél figyelmbe vettem az erősen a kormánypártiság ismérveivel rendelkező pecsiujsag.hu-t is.
Összes pécsi online kiadvány
Azt látjuk, hogy a bama.hu olyan mértékben legyűri a többi online hírportált, hogy azok között nem tudunk valódi különbségeket kimutatni. Ezért e nélkül is vizsgáljuk meg a vizsgált terepet. Ám előtte szögezzük le: Pécs és Baranya print és online egén a KESMA az úr. (Hogy fénylő nap-e vagy fekete lyuk, ennek eldöntéséhez nem kell csillagászt hívnunk.)
Pécsi online kiadványok: pecsiujsag.hu; pecsma.hu; szabadpecs.hu; pecsistop.hu
A kép baloldalán lent, az Átlag diagram ékesen bizonyítja, hogy a bama.hu után a helyi online piacon a pecsma.hu a piacvezető követője.
Hogy mi történjen a pécsi médiumokkal, miként történjen az átrendezés, nagyon sok megközelítési módot kíván meg a gazdaságitól az együttműködési potenciál vizsgálatán át a személyi feltételekig. A döntéshez én a fentiekkel tudtam hozzájárulni!
*** P.S. 2019.10.18. – 12.43 h. Péterffy Attila – mától hivatalba lépő, ellenzéki színekben indult – polgármester programjában a pécsi médiáról szólva ez szerepel: „Hiteles és pártsemleges városi Média A pécsi polgárok hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatása érdekében biztosítani fogom a város tulajdonában lévő média pártatlanságát.”
*** A témához, konkrétan a Google Trends eszközének használhatóságának megítéléséhez ezeket a korábbi bejegyzéseket ajánlom:
Ma e-mailt kaptam a távoli Japánból, ahonnan szende szűz tudatta velem, hogy ő gyakran látogatja a Facebookot, s látja, milyen belevaló srác vagyok, ő pedig egy belevaló lány, ideje volna hát, hogy én is ránézzek az ő oldalára! Mindezt a fordítógép közli velem így, mert meglehetősen pongyolán ismerem csak a japán nyelvet, mondjuk annyit értenék, hogy kimono, csocsoszán, makarimaszka és a Suzuki szó meg néhány szórakoztatóelektronikai márka jönne be talán. Persze lehet, a fordítógép meg a magyart nem ismeri a megfelelő mélységekig, s csupán ezért nem nevez nyelvi telitalálattal tökös gyereknek.
Sváby András műsora, az ATV csatornáján futó Heti Napló tulajdonképpen nem egy rossz műsor, csupán Karcsikából van a kelleténél kicsit több a képernyőn. 2018 december 30-án este többször is megmutatták Karcsikát előről és hátulról is, s így megnyugodva vehette tudomásul a több tízezer néző, hogy Karcsika feneke teljesen tiszta, nem kell attól tartanunk, hogy maszatos lesz az említett testrészétől a műsorvezető jegyzetfüzete, mikrofonja.
Karcsika, mint „első fecske”
Állatok fenekének premier plánban való mutogatása eddig jószerével hiányzott a magyar televíziózás, sőt a teljes média palettájáról, idáig még a közszolgálati csatornák sem jutottak el, pedig azok a csatornák élen járnak az érdekes tartalmi megoldások kifundálásában.
Na, de mi van a rénszarvasokkal?
Hazánkban a politikusok előszeretettel mutatkoznak gyermekek karéjában, különösen választások idején. Igaz, az állatbarátság is dívik körükben, egy-egy nagyszerű állat fölött védnökséget vállalnak, bizonyítva jószívűségüket. Ám eddig a facebook oldalakon ezeknek az állatkerti teremtményeknek még nem mutogatták a hátsóját, vélhetően azért nem, mert az nem egy biztos szavazatot garantáló fertály. Ha az volna, rénszarvas seggel lenne tele minden híradó, Semjén miniszterelnök-helyettes mosolygó orcájával a háttérben, miközben olykor azért áhitattal oldalra pillantana főnökére tekintve.
Sváby egyébként igaztalanul bánik az állatvilággal! A delfinek is igen szeretetre méltó állatok, még ha nem is olyan könnyű a hátsójukkal elbűvölni a televízió nézőket, mint Karcsikáéval.
Igazán nagyszerű, hogy blogger vagyok és nem az újságírók közé tartozom már, mint ahogy voltam eleget. Így most nagyon könnyed leadben mondhatom el, hogy a Direkt36 a Szabad Pécs meghívására és vele együtt ma fórumot tartott Pécs belvárosa egyik kávézójában a tényfeltáró újságírásról.
Roham van a lappiacon. A CHIP magazin a régebbi előfizetőknek hat hónapra 50%-os kedvezménnyel ígér és teljesít 6 lapszámot. A Pécsett szerkesztett napilap, az Új Dunántúli Napló (egykori Axel-Springeres kiadás, mára már a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc lapja) két hétig ingyen szórta a postaládákba lapszámait. Mintha csak azt kiáltanák a média, a lapok tulajdonosai: – Gyertek vissza régi előfizetők, mert az eladások csökkenése miatt nagyon hiányzik a pénz!
Erős kritika: lekapcsolom a Fishing & Hunting TV egyik filmjét
Lekapcsoltam. Lehet-e kritikát mondani egy olyan tv műsorról, amelyet két mondat után lekapcsolunk? Lehet – és ezt most pár mondattal be is bizonyítom! Kezdjük ott, hogy egyik kedvenc csatornám – horgászszenvedélyem miatt – a Fishing & Hunting televízió. Abba a sokak által kedvelt, a hagyományos csatornákat egyre inkább háttérbe szorító „szabadidős”, ismeretterjesztő, rétegcsatorna sorba illeszkedik, amelyet például a Paprika TV, a Discovery, a History vagy a Spektrum televízió képvisel.
A Fishing & Hunting a horgászok és a vadászok műsorcsatornája. Általában színvonalas, zömmel fél órás filmbetétekből áll össze a napi műsor, halat, vadat s mi jó falat mutatva be. Ennek a műsorfolyamnak jeles darabja a Mesterkurzus című horgászműsor. Felépítése szerint egy kezdő horgászt visz magával egy mester, valamelyik országos hírű horgász, zömmel hazai és nemzetközi díjakkal a neve mögött.
Ezek a filmecskék a horgászat mesterfogásain túl a humanizmusról és a természet szeretetéről szólnak. (Egyik kedvencem Az első márna című darab, amelyben az Európa-bajnok Szilvási Szilárd segíti első márnájához a mellé rendelt fiatalembert. A bajnok a horgászat iránti alázattal tiszteli meg tanítványát és nézőit, és persze tréfa is elő-előbukkan a fogások elsajátíttatása közben. Szilvási a műsorban egy közülünk, akinek a tanácsait éppen ezért szívesen fogadjuk. )
Mindennek előrebocsátásával jelzem, hogy a ma délelőtti (2015.05.30) adásban, a csatorna saját műsorújsága szerint a Mesterkurzus 27. rész címmel közreadott filmben, amikor bekapcsoltam, az általam ismeretlen mester épp azzal fordult tanítványához, hogy rámutatott egy folyó fölé benyúló faágra és az azon ülő fekete madárra, majd azt mondta: ez itt egy kormorán. Ezt követően a kamera egy partról horgászó emberalakot vett célba, miközben a mester megjegyezte: ez is egy kormorán, csak nyugdíjasnak hívják!
Ekkor lekapcsoltam a televíziót, mert nem akarok tettestárs lenni egy minden humánumot nélkülöző, igaztalan, vandál, nyilvános és felháborító megjegyzéshez és szemlélethez!
Mesterfogás és szégyen
Mivel dolgoztam korábban televíziónál, tudom, hogy ez a mondat hány szűrőn keresztül jutott át sértetlenül: felvette az operatőr, majd a szalag átvándorolt a vágószobán, ahol a vágó és rendező is esetleg egy jót nevetett a pimasz megjegyzésen, majd a televízió részéről is átvette valaki a késznek gondolt „alkotást”. Nem éppen szakmai mesterfogás.
A kormorán valósággal pusztítja a halállományt és a nyugdíjasok is ilyenek – jön át sértetlenül a hasonlat és kerül adásba.
Pedig a vizek partján mást tapasztalok. A nemzedékek egymás mellett élnek, a nagyapák és apák horgászbotot adnak unokáik és fiaik kezébe és életkortól függetlenül segítenek zsákmányt szákolni egymásnak a horgászok.
Ez a mai filmecske a Fishing & Hunting szégyene volt!
„Ami szarkupac, az arról ismerszik meg, hogy bűzlik, barna és legyek járnak rá.”
Így lökte a szót Puzsér Róbert a bíró felé abban a becsületsértési perben, amit Hajdú Péter akasztott Puzsér nyakába. És akkor most nézzük is meg a videót, amely a bírósági tárgyaláson rögzítette a kritikus védőbeszédét, amely ugyan nem járt eredménnyel a per kimenetelét illetően, mert elítélték, de meghallgatása társadalmi haszonnal jár:
Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön felhasználói élményét. Feltételezzük, hogy egyetért ezzel, de akár le is iratkozhat. Cookie settingsElfogadom Cookie irányelvek
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
Ez a weboldal sütik segítségével javítja az Ön élményét, miközben Ön a weblapon navigál. Ezekből a sütikből a szükség szerint besorolt sütik az Ön böngészőjében tárolódnak, mivel nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Ezenkívül harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek nekünk elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön hozzájárulásával tárolja az Ön böngészőjében. Önnek lehetősége van ezeknek a sütiknek a letiltására is. Ezeknek a sütiknek a letiltása azonban hatással lehet a böngészési élményre.
A szükséges sütik nélkülözhetetlenek a webhely megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak azokat a sütiket tartalmazza, amelyek biztosítják a weboldal alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak semmilyen személyes információt.
Azokat a sütiket, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzésen, hirdetéseken és más beágyazott tartalmakon keresztül, nem szükséges sütiknek hívják. A sütik weboldalán történő futtatása előtt kötelező beszerzni a felhasználó hozzájárulását.
