Méhes Karcsi kávéja

Gyániba gyatra a közlekedés – tudom meg Az év novellái 2013 című kötetből, bizonyos Méhes Károly fiatalember tollából, aki naná, hogy nem ezen szomorkodik a pécsi Árkád áruház kávéforgalmazó üzletében, hanem valami fekete lét szürcsöl, vagyis élvezi az életet, vagy talán pontosabb kifejezés, hogy felhőtlenül habzsolja azt, miközben Gyániban ugyebár a gyatra közlekedéstől szenvednek a magukra hagyott hősei!

Olvass továbbMéhes Karcsi kávéja

Oroszlecke kezdőknek

Sör = pivo

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:
E blog jegyzője finoman megrótt: nem érti, néha miket beszélek itt, oroszul.
Következzék tehát némi orosztan ? a múltból, természetesen, hiszen abból táplálkozunk, egyébiránt akad még néhány jó közhelyem.
Annak idején, bár bírtam a nyelvet ? Tak malagyec, haraso rugájetsza! (Ez a kitűnő/fasza srác milyen jól káromkodik!), – Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! (Légy óvatos, különben trippert kapsz!)  -, jó pár dologra magam is rácsodálkoztam, egy krasznodari, két hónapos egyetemi nyelvi kurzus résztvevőjeként.
Meglepett például az a lelkes fogadtatás – ez volt a moszkvai olimpia előtti évben -, amikor húszegynéhány fős csapatunk éppen csak betuszkolta magát a krasznodari egyetem finoman szólva is sivár szobáiba. Egyszerűen lerohant bennünket a Druzsba nevű bennszülött törzs, a társalgás akkor vett igazán baráti felhangokat, amikor a farmerdzsekimre alkudtak, aranyáron.

Olvass továbbOroszlecke kezdőknek

A külföldi diplomám története

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:

Manapság sokat foglalkozik az ilyen meg olyan sajtó, mindenféle diplomákkal.
Nem értem, mi kivetnivaló abban, hogy diplomát nagyon egyszerűen is lehet szerezni. Hozok egy – saját – példát rá!
Van egy 1987-es keltezésű szovjet diplomám. Nem loptam, nem fizettem érte, sőt: pénzt is adtak hozzá.
– Szombaton lesz műsorod? – kérdezte az akkori november elején a főnököm.
– Nem lesz.
– Akkor te utazol, Lvovba!

Olvass továbbA külföldi diplomám története

Megtaláltam Vlagyimirt

Moszkva, Kreml

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Moszkva kétszáz plusz pár ezer kilométeres körzetében, a moszkvai olimpia előtti évben ? hogy mikor, nézzenek utána! -, három dolgot lehetett kapni. Trippert, kis, közepes és még nagyobb Lenint, meg vodkát.
A trippert elkerültem, mert egy leendő képzőművész orosz barátom javallatára, aki, a kint megélt nyelvvizsga-tanonc születésnapomra, azt a kártyát adta, fonetikusan: Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen!
Megfogadtam.
De Lenint venni kellett, a vodka mellé, a Szojúzban majdnem annyi Lenin volt, mint vodka. Egy sor vodka, egy sor Iljics. Egy jó vodka: két rubel. Egy közepes Lenin: három.

Olvass továbbMegtaláltam Vlagyimirt

Küszöbök

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak.
Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért.
Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma.
Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

Olvass továbbKüszöbök

Megtekintési nyilatkozat – eladó lakások

Eladó lakások megtekintése és a megtekintési nyilatkozat

Ismerősöm ontja a szót, lakásvásárlást tervez és eme jeles alkalomból eladó lakásokat tekint meg, ahol megtekintési nyilatkozat várja, amely külön tanulmányt érdemelne amúgy, a sok tapasztalat bájtokért vagy nyomdafestékért kiált, hogy hogyan is él a nép, mint nyög vagy épp ellenkezőleg, miképpen urizál, az elszegényedők, a válásba belefulladók, a hitelüket törleszteni képtelenek miként menekülnének a külvárosokba, kisebb és poshadtabb lyukakba, miközben azok, akik megvastagodtak valahogy, azok miképpen nyomulnak a város érdesebb részeiből a hetyke hegy, a Mecsek oldalába, palotát játszva az átalakítás tervrajzain, teniszpályát és medencét álmodva a régi kóceráj udvarára.

Olvass továbbMegtekintési nyilatkozat – eladó lakások

Közmunka a forradalomban

Közmunka, árokásás
Közmunka

Közmunkások a kapanyélen

Dr. Szabó János egyetemi tanár, a megszüntetett jogi tanszékről, egy évre a nyugdíj korhatártól, balját a kapa nyelén pihentette miközben jobb alkarjával az izzadságot törölte le a homlokáról. Mellette, a gazos vízelvezető árok mélyén Orsós Dezső is szusszant egy parányit, aki már régi közmunkás volt, és most szárnyai alá vette a közmunkásként még csak kezdő, láthatóan szárnyaszegett, elesett professzort.
– Kurva meleg van, professzor úr, ekkora meleget talán még az egyetemen se tanítanak! – sóhajtotta Orsós a közmunka során.

Olvass továbbKözmunka a forradalomban

Folyamatos iskolabotrány Pécsett

Pillanatkép a múltból

Az 1990-es évek második felében az MSZP oktatáspolitikai ajánlásában jelentős szerepet kapott az un. komprehenzív iskola-modell.
Pécsett egyetlen iskola tantestülete döntött úgy (Berek u.), hogy az MSZP oktatáspolitikája alapján áttér erre a modellre, erről meggyőzték a szülőket is, s megkezdődött a pedagógusok felkészítése Loránd professzor úr vezetésével!

Olvass továbbFolyamatos iskolabotrány Pécsett

Tánc a BKV-ellenőr szempontjából

Kiss Ede BKV-ellenőr élvezettel bámulta a filmet, amelyben Richard Gere táncolt azzal a jó testű bulával. Azzal, aki valamilyen táncversenyen koppant ugyan a padlón, szépen feltörölve a parkettet, de mégiscsak jó bula volt, tüzes fajta, akit szívesen döntene a hátára az ember, hogy az vonyítson alatta a gyönyörűségtől. Az volna az igazi tánc!

A nézése meg a járása

Valljuk be, morfondírozott a szendvicszabálással dúsított televíziózás közben a mi Edénk, ez a Gere tud nézni, ennek az ürgének még a ráncok is jól állnak, nem úgy, mint… Bár, ha a ráncokat leszámítjuk ugye, akkor még elbírnék még egy ilyen fergeteg-szukával is – de a mi Edénk itt elakadt a gondolkozásban. Mert sört kívánt, s Rozi, a feleség, úgy rátapadt a képernyőn a hollyvoodi pasas girhes fenekére, hogy nem mozdult, nem tolta ki a hájas seggét a konyhába, hogy behozza a sört, ami ugyebár jár az ünnepeket családi körben töltő, fontos munkakörű polgárnak!

 De hagyjuk most Edét, aki a film végén majd csak egyszerűen átnyúl a mellette lévő fotelhez, megmarkolva Rozi dús keblét, hogy a film alatt felgyülemlett vágyainak eleget tegyen. Persze mit sem törődve azzal, hogy a nő még a könnyein át élvezi a happy end-et, s e pillanatban nem vágyik más élvezetre. Arról nem is beszélve, ami azután jő, Rozi térdeplése a letolt BKV-nadrág alól kibomló, az idők folyamán sárgává lett kincstári gatya előtt, majd annak kényszerű megkézimunkázása és a furulyázzá má! parancs utáni pillanatok…

A kisterebélyesi kultúrházban

 E közben, messze, vidéken, a kisterebélyesi kultúrház 50-es években emelt épületében, amely egykor a Járási Kultúrpalota nevet viselte, bált tartott a helyi Táncegylet. Ennek latin tánc szekciója hagyományosan ilyenkor, az év végén mutatja be, milyen fejlődési pályát futottak be az elmúlt esztendőben a tánc terén a fiatalok.
A helyi ifjúság tánc iránt nem érdeklődők jelentős része is megjelent ezeken az eseményeken, a nyitott büfé alkoholkínálata messze vidékről csalta ide az udvari vizelőverseny és az azt követő verekedés résztvevőit.

Kiss Győző, Ede és Rozi fia, nem az udvari események miatt utazott ekkorát, hanem a tánctermi rendezvény csábította ide a fővárosból. Ambrósiának hívták a lányt, (az ilyen hülye nevek divatja ennél a generációnál érik be igazán). De kit érdekelt a neve, amikor azok a nagy, fekete szemek rámeredtek. Győző szíve azonnal kalimpálni kezdett, a gyomra lesülyedt a bokájáig, veríték öntötte el – hogy közérthetően fogalmazzunk: csípte a csaj dióját rendesen!

Tánc
Tánc

Győző egy tüntetésen ismerte meg a lányt, ő a balhé kedvéért ment, ordibálni egy egészségeset, hogy Gyurcsány takarodj!, de elég volt egyszer, semmivel sem adott ez nagyobb élményt, mint egy Fradi meccs. A lány meg véletlenül keveredett az események sodrába, vidékiként rossz helyen kereste a Keletit, s a könnygázgránátok becsapódása közben tőle kért útmutatást.

Amikor a BKV-ellenőr büszkesége, egyetemista fia a terembe lépett, Ambrósia éppen bemutatót táncolt Ernővel, aki eléggé kiskakasosan hordta a fenekét, nagy orra volt és hegek borították az arcát, tehát van remény, gondolta Győző, csak táncolni kéne talán megtanulnia.
Nézte a lányt, ahogy izgatón a combjához tapadt a falatka szoknya, különös gyönyört érzett, ahogy végigszaladt a pillantása a formás lábakon, a nyála elapadt, s izgalomba hozta még az is, ahogy Ernő combja olykor Ambrósia combjai közé hatolt.

Győző nem tudott magával mit kezdeni. Egy idő után már nem bírta elviselni a hergelő látványt. Keze a zsebébe, az önvédelemből hozott bicskához nyúlt. Valami biztosan történni fog…

***

Más történetek:

Két karcolat – hogy legyen egy jó helyük

Blog-kérdés

Mi lesz a játszóterekkel meg a gyerekekkel?

Lehet, hogy októberben megint másról fognak szólni a szavazataink, mint amiről normális körülmények között szólniok kellene.
Elvileg az volna a kérdés, hogy a településünkön kit bízunk meg közös ügyeink intézésével, de sikerült újra – mint a legutóbbi népszavazáson is – olyan körülményeket teremteni, amelyek között más kérdésekre fogunk válaszolni!

Olvass továbbBlog-kérdés