Szolgáltató blog: szolgáltatás, marketing, szolgáltatásmarketing
Bognár László A hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.Pedig elvileg tűzszünet van.Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami … Olvass tovább
Németh János Az egész elgondolás lényege az, hogy olyan emberek ültek össze, akik szerettek volna valamit csinálni. Megvalósult!Hogy ez az életemet hogyan befolyásolta? (Mit ?befolyt?, ez egy cunami volt!) Magával ragadott.Mit adott? Barátságot.Ha nincs a DR, nem megyek fel a Tettyére az éjszaka kellős közepén Balogh Zoltán főmogullal világot váltani – taxival. Kinek a stúdiójában … Olvass tovább
Antal IldikóHúsz évvel ezelőtt amolyan pályakezdő újságíróként kerültem a szerveződő Dráva Rádió csapatába. Mint afféle nyeretlen kétévest, magával ragadott a hév, a számomra már akkor is ismert és tisztelt kollégák, Balogh Zoli és Káplár Laci lelkesedése, a többiek bizakodása, elszántsága és hite – s nem utolsó sorban a kalandvágy.Eszék, a közös élmény, s persze a … Olvass tovább
Balogh Zoltán vendég bejegyzése Kijátszva a frekvencia moratóriumot – azt, hogy itthon nem lehetett új rádiót, televíziót indítani -, egy több évvel korábbi ötlet nyomán, 1993. augusztus 1-jén megkezdte a műsorsugárzást egy szomszéd, ráadásul háború sújtotta országból Magyarország első „legális kalózrádiója”, a pécsi kötődésű Dráva. Egy szobában aludtunk Káplár Lacival az eszéki Hotel Osijek második … Olvass tovább
Gyániba gyatra a közlekedés – tudom meg Az év novellái 2013 című kötetből, bizonyos Méhes Károly fiatalember tollából, aki naná, hogy nem ezen szomorkodik a pécsi Árkád áruház kávéforgalmazó üzletében, hanem valami fekete lét szürcsöl, vagyis élvezi az életet, vagy talán pontosabb kifejezés, hogy felhőtlenül habzsolja azt, miközben Gyániban ugyebár a gyatra közlekedéstől szenvednek a … Olvass tovább
Fogytán a hely a régi lakatfalon, a szerelem folyton-folyvást új áldozatokat szed, és ezek az új, fiatal és öreg „áldozatok” nem restellnek hódolni a régi szokásnak: lakatot kattintanak a belváros valamely kiszemelt kerítésére.Most már annyi a belvárosban a lakat, hogy európai hírnévnek örvend a pécsi szerelmesek vasipari vonzalma 🙂 , idegenforgalmi látványossággá lett a rozsdás lakathalom, amelyből … Olvass tovább
Már-már megszokott, hogy időnként a Babits Gimnáziumból érdekes, színes és legfőképpen tartalmas eseményekről kapunk hírt, melyben hol parkosítanak, hol tanulmányi, irodalmi, színészi, zenei tehetségek mutatkoznak be. Így történt most is, a Pécsi Országos Színházi Találkozó egy ígéretes eseményéről érkezett meghívó. – Megyünk! 🙂 Ki az a Babits? „ Valami repper? Valami művész?” – Kezdi mondandóját … Olvass tovább
Az orvosi várók világa Ez a világ pontosan tükrözi a magyar valóságot – állítottam az egészségügyi vizsgálataim során szerzett tapasztalataimat közreadó korábbi bejegyzésben. Ez a meggyőződésem tovább erősödött.Íme, egy általam fotózott kép a magyar orvosi váró világából. (Pécs, uránvárosi rendelőintézet, harmadik emelet.) Mintha csak Csepeli György és Prazsák Gergő Örök visszatérés című könyvét illusztrálná, amelyben … Olvass tovább
A mi utcánk nem sarló-kalapácsos utca! Felülírott Zója utcai lakos kijelentem, hogy nagy tisztelője vagyok a tudománynak, beleértve az Akadémia intézményét is. Jelenlegi állapotaink ismeretében, ránk is fér a tudomány jótéteménye, hiszen úgy tekint ránk a földrész, mint Majakovszkij közismert versében a haragos kapitalista vámos a sarló-kalapácsos szovjet útlevélre! Az Akadémia, mint a hatalom szolgálólánya? … Olvass tovább
Olykor az ember nem csak az autóját kénytelen szervizbe vinni, hanem önmagát is. Az persze nem mindegy, hogy a TMK, vagyis a tervszerű megelőző karbantartás keretében, vagy már a köhögő motor javíttatása érdekében lábatlankodunk-e a magyar egészségügy várótermeiben, de spontán megfigyeléseim szempontjából ez most mégiscsak mindegy. (Amúgy semmi komoly – csupán az életemről van szó.)