Atomenergia, atomhulladék
Kölcsönös kiváncsiság vitt a zöldek közé. Meghívtak, mert kiváncsiak voltak arra, ki írogat annyit a mocskos levegőről, engem pedig az érdekelt, hogy a pécsi zöldek vajon méregzöldek, üdezöldek vagy halványzöldek-e.
Szóval a zöldeknél.
Nem könnyű sokkal fiatalabb emberekkel környezetvédelemről, pláne atomenergiáról, atomhulladékról beszélgetni, hiszen jómagam egy egészen más korszakban szocializálódtam. Nekem még Lajka kutya és a Lenin atomjégtörő volt az etalon, ha úgy tetszik, akkor az atomkorszak gyermekeként is leírhatom magam. Vagyis úgy, hogy beidegződésem szerint – Hirosimát és Nagaszakit leszámítva – az atomenergia jó dolog.
Engem persze a mocskos, egészségtelen pécsi levegő irritál elsősorban, s hogy igazoljam ennek indokoltságát, mutatom, hogy bejegyzésem írásakor mit szívok be éppen:
Ha ehhez hozzáveszek majd egy kis sugárzást is a bodai tervezett atomlerakóból, esetleg Paks II-ről, akkor az már elég derekas egészségkárosítás is lehet. És akkor még egy újranyitott uránbánya terhelését is számításba kell vennem.
Persze nem akarnám elvetni a sulykot, hiszen erős tapasztalásom, hogy az emberek szívesen veszik a modern kor áldásait, de azok negatív hozadékának eltüntetésében senki nem vállal még észszerű kockázatot sem. Vagyis élvezzük mi a jót, a károkat meg nyomjuk másokra. (Vannak tanulságos közeli példáink: mondjuk Garé, mint a felelőtlenség vagy a zsigeri elutasítás és a többoldalú, megfontonlt érvek csatájának színtere. Emlékezetes eset a NATO-radar ügye is. Közelebbről is érdekelt a garéi ügy, riportot készítettem a Mecsek TV-nek és írásom jelent meg az ÉS hátlapján.)
De még egy kicsit a levegőnél maradva.
A beszélgetés során mellettem ült egy közismert pécsi holland, (22 éve él Pécsett, itt alapított családot) Simon Wintermans. Ő a rossz levegő okát a lakosság korszerűtlen felfogásában, a mértéktelen autózásban, a kerékpáros kultúra gyengeségében, a fűtési rendszerek elhanyagolásában látja.
Jómagam a mindenkori városvezetés lanyhaságát, felelőtlenségét vélem erősebbnek. A közösségi közlekedés elektromos járműveinek hiánya, a szélcsatornák beépítettsége, a korszerű fűtési anyagok és technikák támogatása ráégett a városvezetők kezére. Vagy inkább mondhatom, az itt élő százötvenezer ember tüdejére.
Az Energiaklub
Olyan helyzetben, amikor közvetlen érintettségben kell érdemi döntéseket hoznia a lakosságnak (akár népszavazás, akár demonstrációk révén – a demokrácia aktuális állapotának függvényében), nagyszerű dolognak számít, ha a megalapozott döntéshez támogatást kapnak az ott élők.
Most például az Energiaklub szervez utat Németországba, egy ottani atomtemető meglátogatása és az ottani zöldekkel való találkozás megszervezése révén.
Azt írják honlapjukon:
Célunk az, hogy a Pécsett és környékén élő aktív állampolgárokat segítsük abban, hogy minél több információjuk legyen a környékre tervezett nukleáris beruházásokról (bodai atomtemető, mecseki uránbánya), ezek lehetséges környezeti hatásairól és a lakossági beleszólás és véleménynyilvánítás lehetőségeiről.
A beszélgetésen a most újjászerveződő ZÖFI (Zöld Fiatalok) és az Energiaklub is képviseltette magát. Én üdezöldnek láttam őket 🙂
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
