A modern reklám és a nők
A modernnek mondott reklám szívesen hajít nőt, kutyát, kisgyereket a képünkbe, ősi ösztöneinkre bízva az elementáris erejű hatást, gondolván, velük kelendőbb lesz az áru. A nagy hajigálásban persze, amelyben önfeledten vesz részt a reklámszakma apraja-nagyja, ki is gondolna David Ogilvyre, az iparág már elhunyt atyamesterére, aki a nők “felhasználásáról” eképpen írt A reklámról c. ópuszában:
“Némely szövegíró feltételezi, hogy az olvasó éppen olyan unalmasnak fogja találni a terméket, mint ő maga, ezért bevet mindent – csinibabát, cicababát -, csak hogy a hirdetés felhívja magára a figyelmet. Ez hiba. Aki olajfúrótoronynál használatos hajlékony csövet vásárol, azt a cső a világon mindennél jobban érdekli. Úgyhogy ne próbáljuk átrázni.”
És íme Ogilvy könyvéből a példa:
A választópolgár gyerekeket kap
A nő-kutya-gyerek szentháromságának aprózása, darabjainak felhasználása mutat egy meghatározható mintázatot.
A politikai küzdelem során a politikusok ritkán állnak elő ritkás öltözetű szüzek társaságában, ők szívesebben fényképészkednek gyermekek körében.
Példaként álljon itt Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos közösségi oldaláról a karácsonyi köszöntő képeslap:
Konzervatív vagy konzervatívnak látszani akaró szószékkoptató elsősorban a saját gyermekei és unokái körében mutatja meg magát, ám választások idején az óvodák, iskolák, gyermekkorházak lakói is számíthatnak a látogatására, sőt az ajándékaira.
Ám a celebek, mármint a férfiak a nőnemű kíséret tagjainak mély dekoltázsából nyernek friss és ellenállhatatlan varázserőt.
Ellentmondás a képtelenül képes reklámomban
Ezen morfondírozva az a képtelen, pontosabban képes ötletem támadt 2006-ban, hogy meggyúrom és a képetekbe dörgölöm a világ első olyan reklámját, amellyel a nők reklámban történő “felhasználása” ellen tiltakozom.
Íme, ilyen volt:
Jó, mi? Különösen a csajok 🙂
***
Témánkba (és elevenünkbe) valamint a reklámba, marketingbe vág:
