Blog, blogger, blogszolgáltató, társadalom
2006. augusztus 18. – 2017. április 30.
Az általam tisztelt Balla D. Károly író, blogger „esete” az egyik feltörekvő blogszolgáltatóval mindenképpen szükségessé teszi, hogy elgondolkozzunk a közösségi terekben élő blogger és a szolgáltató (v)iszonyáról.
Elhatároztam tehát, hogy a Blogsuli 3-at e témában fogom megírni. Számítok a véleményekre, és e helyütt módja van bárkinek – már a blog bejegyzése közben – korrekciót javasolnia. A segítséget köszönöm!
A blog funkcióiról
„Az exhibicionizmus központi eleme az önfeltárás társadalompszichológiája, amely Calvert szerint négy célt szolgál:
- ön-tisztázás
- társadalmi érvényesülés
- viszonyok (kapcsolatok) építése
- társadalom-kontroll
és láthatjuk, hogy ezek mindegyike a blogokban is működik. Az első kettő a befelé ható működés: jobb önmegismerést eredményez a másokkal való kommunikáció, valamint a személyes vélemények társadalmi normákhoz való illesztésének segítségével. A második kettő a kifelé ható működés: a személyes információt árucikké alakítja, és mások véleményét befolyásolja előre kiszámított leleplezések révén. Ezen funkciók bármelyike vagy mindegyike, egy individuum „szétosztásának” faktorává válhat…”
CAROLYN R. MILLER, DAWN SHEPHERD
A fentiekből következően a blog egyik lényegi funkciója a társadalom-kontroll. E tárgykörbe pedig nyilvánvalóan beletartozik a blogger „lakhelye„, a blogszolgáltató nyújtotta tér is, amely a legközvetlenebbül képviseli az adott társadalmat, s okkal valószínűsíthetjük, hogy a blogszolgáltató erősen magán viseli az adott társadalom jegyeit, de azokból néhány nagyon jellemzőt mindenképpen.
Blog és kritika
További sajátosság – hogy a blogger társadalomban az átlagosnál több lehet az „érzékeny” ember. Írók, költők, művészek, kutatók, „önkifejezésre ítélt” értelmiségiek és bármilyen foglalkozású emberek – akik közül többen, akár kifejezetten a kritikai érzékenységük köré szervezhetik az életüket.
Ugyancsak érzékeny pontja a blogszolgáltatásnak (közösségi terekben gondolkodva), hogy igen magas számban lelhetők fel a fiatalok, még éretlen, kiforratlan személyiséggel.
Ezekhez az emberekhez fapados intelligenciával, a tőke nyers erejével közelíteni – máris előrevetíti a konfliktushelyzetek kialakulását!
Amikor a blogger tanyát ver a közösségi térben, egy „egyszerű” üzleti kapcsolat alakul ki blogger és szolgáltató között.
A blogger a tárhelyet és a közösségi kapcsolatok lehetőségét kapja, a blogszolgáltató pedig az üzleti, (pl. reklámbevételi) lehetőségeinek gyarapodását remélheti a kattintások számának növekedésétől.
A társadalmi élet más szegmensében közismertté lett személyiségek ügyfélként történő megjelenése a szolgáltatónál különösen előnyös az utóbbinak, mert általa több jut rá a társadalmi-közéleti figyelemből és érdeklődésből.
E ponton máris születik egy többletérték az egyik oldalon – amit általában érdemesnek tartanak a szolgáltatók valamilyen módon meghálálni, ellentételezni. Ez a pénzjuttatástól a különleges figyelemig, a címlapos és külső terekben is megjelenő „futtatásig” széles skálán mozoghat.
Hálót szövünk, mint a pók
A tanyát vert blogger, jó esetben, hosszú hónapok munkájával „bejáratott” blogot hoz létre, amely számtalan szállal kapcsolódik a világ(háló)hoz. Linkerdő mutat rá, linkek erednek belőle, technikai értelemben ez az a háló, amely a blog életét adja. Ezért egy idő után a „nagy” blogoló szinte „foglya” lesz a szolgáltatónak!
(Azt elvárni valakitől, hogy ezt a hálózatot szakítsa szét egyik percről a másikra – ez az igazi BRUTALITÁS a „küldözgetős” történetekben! Ezt a helyzetet érzékelni és ezzel visszaélni a legaljasabb szolgáltatói magatartást jelenti!)
Tehát ezt a helyzetet nem lehet mindig úgy fölfogni, ahogyan sokan felfogják, (egy viszonylag „egyszerű”, kevés szálú és alacsony olvasottságú blogra gondolva), hogy egyik percről a másikra elmegy valaki, ha nem tetszik neki a szolgáltató (vagy fordítva) és kész.
Ám megjegyzem, ami rövid távon súlyos veszteség a nagy „hálózattal” rendelkező blogger számára, az hosszú távon visszájára fordul: a nagyobb veszteség a rossz hírbe keveredett, a „blogbiztonságot nem garantáló” szolgáltatót fogja sújtani!
A közösségi blogolás, a web 2.0 Magyarországon gyermekkorát éli. Így sem a szolgáltatók, sem a bloggerek, sem a blogvilágot figyelő elemzők nincsenek tapasztalati tényekkel elhalmozva. Az Internet-penetráció mértéke még csak most kezd elérni egy olyan pontot, amelytől kezdve a tőke, a média és a fogyasztó számára is kezd érdekessé válni a blog-világ.
Blog és üzlet
A boldogan belakott terek ebben az esztendőben már termelik az „érdekes” ellentmondásokat. A magyar kapitalizmus és „újkultúra” általános fejletlenségét jól tükrözi, hogy a T-Online egyik vezető embere harsányan kijelenti, hogy a bloggerek 95%-a „matt hülyeséget ír”, majd néhány hét múlva partneri kapcsolatba lép a cége az egyik blogszolgáltatóval.
Erkölcsi szempontból igen derekas üzenet: leszólni, lebecsülni az ügyfelet, de szépen megélni belőle.
Ez persze senkit sem zavar, csupán némi mirgés-morgás inne-onnan. Ne lepődjünk meg, nálunk jelenleg ezek a normális állapotok.
S mivel ez a mentalitás zöld utat kap, s ezen a fejlődési ponton, tapasztalatok nélkül nincs szinte semmiféle „ellenállása” a társadalomnak, törvényszerű, hogy a helyzetet irányító szereplőkkel „elszalad a ló”.
Különös tapasztalásunk lehet, hogy miközben pl. a médiának erős kötelezettsége volna demokratikusan „felügyelni” e folyamatokat, felügyelet helyett hagyja, hogy olyan baráti hálózatok jelenjenek meg a színtéren, pontosabban magában a médiában, amelyeknek potenciálisan módja van demokratikus kontroll nélküli gazdasági, politikai célok „kibrusztolására”. (Erről részletesebben a Blogsuli 2-ben).
(Nem feltétlenül a „barátokkal” van személy szerint a baj, hanem azzal, hogy a helyzetből adódó lehetőség talaján, a blogoszférában úgy vetik el olykor a sulykot, mintha úgy gondolnák: nekik már mindent szabad. Hát nem!)
Ezt, a mostani fejlődési szakaszt, ebből a szempontból, „bloggeres” megfogalmazási stílussal élve, akár így is jellemezhetjük: haverok, buli, blogoszféra!
Most, tíz év múlva
A bejegyzés után közel tíz évvel azt láthatjuk a Google Trends segítségével (a következő ábrán), és azt tapasztaljuk az internetes gyakorlatunkban is, hogy a blog műfaja túljutott a zenitjén. Az emberek nem az internetről „szöktek meg”, nem arról szoktak le – éppen ellenkezőleg! – csak ma már nem a blog a favorit, hanem például az egyik új király a Facebook.
A magyarországi blogszolgáltatók száma is erősen lecsappant. Megszűntek a színtisztán bloghelyet szolgáltató „nagyágyuk”, a Freeblog és a Blogter is. A napilapok egy része is feladta a blogokkal való törődést, a Népszava és a Népszabadság is megszüntette blogszolgáltatását, sőt később a Népszabadságot magát is maga alá temette az idők és a politika változása. (Nem volt az egy szép és korrekt temetés.)
A blogok másodvirágzása leginkább a blog.hu-n érvényesül, bár van élet a blogspot.com-on vagy a WordPress égisze alatt is, sőt a vállalkozások honlapja mellett még sok helyütt ott a blog is.
De az igazi forrongás, ricsaj ma már a Facebookon figyelhető meg.
Mindemellett valamennyi pénz még lehet a blog-üzletben, hiszen az Origo havi pénzdíjat ígér a bloggereknek, az Indexen futó blog.hu pedig osztozik a hirdetési bevételeken a bloggerekkel.
De a blog már mégsem fial eleget és a pálya is kuszább, beláthatatlanabb lett – a korábban népszerű blogverseny, a HVG szervezte Golden Blog ebbe bele is halt.
Ám mindennek ellenére még élnek szóló blogok is – mint például ez is 🙂
***
(English version: Blog – About the Connection Between the Blogger And the Service)
Blogról még:
