Nagyon magyar baromfi = nagyon magyar csirkehús
100% magyar baromfi – hirdeti a pult. Ettől tüstént meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll!
Hát persze, hogy ezt teszi, hiszen nincs is más baromfi a pult hűtőterében, csak magyar. Vagyis a 100% magyar baromfi felirat nem segít valamilyen választásban (ezt vidd, a magyart, az idegen húst meg hagyd a nyakunkon, hadd rohadjon ránk), vagyis ennek a feliratnak nincsen semmilyen mozgósító ereje.
Ugyanis, ha nem akarok csibehúst enni, akkor ha magyar, ha olasz, ha szerb az a csibehús, nem fogok csibecombbal nyargalászni a pénztárhoz. Vagyis ha azzal a szándékkal tértem be az üzletbe, hogy svéd húsgolyót vagy orosz kaviárt vásároljak (bár ez utóbbi meglehetősen valószínűtlen), akkor hiába írják ki a káposztára, hogy az magyar, attól – bár meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart -, szóval attól még nem fogok káposztát vásárolni.
Csibészkedés
Persze, értem én, hiszen piszok nagy divat az árura kiírni, hogy magyar, pláne a TESCO és barátai bizonyítják így, hogy ők bizony a híresztelések ellenére lám, mégiscsak magyar termékekben utaznak.
Csak hát értelmetlen így ez az egész. Hülye hajcihő. Parasztvakítás. Marhaság, sőt stílszerűbben: csibészség.
Szóval állok a pult előtt, nézem a feliratot és váratlanul elönt a büszkeség. Hibátlan csibe ez mind, amit a pult mélye kínál, hibátlan, 100% magyar baromfi.
Eltűnődöm: vajon milyen is lehet a 80%-os magyar baromfi. Huh, szinte látom, ahogy biceg, ahogy egyensúlyát tévesztve kalimpál a szárnyaival, ahogy kopott csőrével csipegeti a gusztustalan magokat. Egy, csak 50%-ban magyar baromfi nyilván még hülyébben nézne ki, a beleit is húzná maga mögött talán, esetleg harmadik szeme is lenne a csőre fölött. Brrr, nem 100%-os magyar baromfit a büdös életben nem veszek, ez most már bizonyos.
És ekkor meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll.
***
Más hasonló csodás megoldások, 100%-os garanciámmal:
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Ha nekünk oly fontos a nemzeti érzés azt is megkapjuk a kapitalistáktól, végülis nekik a pénz számít és nem a nemzeti érzés. Biztos meg fog nőni a 100%-ban magyar kolbászok, 100%-ban magyar tojások, 100%-ban magyar sonkák száma. A Mercedes, az Audi, a Suzuki is 100%-ban Magyarországon készültként lesz nekünk reklámozva. Ahogy hallom a tüntetéseknél is nagyon fogy a Kínában készült nemzeti zászló.
Egyébként nem találtam meg, hogy ez a honlap hány százalékban magyar!?
Az enyém 100%-ban az! (csak a német és szláv őseim meg ne tudják).
Kedves Sándor!
Pótlom blogom hiányosságát és ezennel tudatom:
Ez a blog 100%-ban magyar, 100%-ban európai, 100%-ban földi eredetű.
(Ezzel a kitétellel nem kell elnézést kérnem afrikai őseimtől, véletlenül beintegrálódott sváb őseimtől, az általam nem ismert, homályba vesző felmenőimtől.)
Viszont a vak is láthatja, magyar nyelven írtam, Magyarországon, magyarként – a hülyeség ellen!
„Hibátlan csibe ez mind…” -hiszen a Boldog Csirke programban nevelődtek, azaz -ahogy mondják-a boldogtalanok éppen legfittebb állapotukban kerülnek a pult mélyére :
http://www.bo-csi.hu/
Kedves Mária!
Köszönöm a belinket – felvidított! 🙂
És lám, már is rátalálhatunk a boldog csirke mintájára egy igazi hungaricumra:
a boldog marha fogalmára.
Ám attól tartok, boldog marhának egyelőre a fogyasztót vélik!
Kedves László!
Megnyugtattál! Egy 100%-ban magyar tulajdonú bloghoz szívesen szólok hozzá!