Pécs: a városi tv lement kutyába

Kutyába vett ebtartók

Ebrendeletről a pécsi városi tv-ben
Kutyába vett közszolgálat

A minap mutattam be azt a kritikán aluli küldeményt, amellyel Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata lepte meg Európa egykori Kulturális Fővárosának lakóit Adatszolgáltatási kérdőív ebösszeíráshoz (2014) címmel. Itt találja: > Kutyául működik Pécsett az ebrendelet.
A küldeményben nem volt „hiteles” se a feladó, se a címzett, a küldemény nem tartalmazott megszólítást, de aláírót sem, viszont fenyegetést azt bezzeg tartalmazott, miszerint jól meg lesz büntetve a polgár, ha nem küldi vissza a papírt, még akkor is, ha nincs kutyája!

Ez a príma dokumentum arról az arroganciáról és hozzá nem értésről tanúskodik, amely a büntetés kiszabásának, az állampolgár nyaggatásának és fegyelmezésének kedveléséről vall és kutyába sem veszi a kultúrát és magát a témát is igen lengén kezeli!

Olvass tovább

Kálmán-Geszti: milyen a blogger stílus?

Kálmán Olga meghívta Geszti Pétert,

hogy beszélgessenek egy kicsit az ATV Egyenes beszéd című műsorában a friss közösségi videoklipről, amely a Hungarian in Europe címet viseli.
Korántsem mellékszálként előbukkant az az észrevétel is, hogy az online médiában rettenetesen erős kritikai hangvétel fogadta a klipet.
Kálmán Olga egyenesen úgy vélte: bloggerek, újságírók illetve önmagukat újságírónak valló emberek úgymond blogger stílusban írták meg kritikáikat.
Geszti Péter mindehhez hozzá is fűzte: nem birkózik takonnyal.

Olvass tovább

Dráva Rádió: vissza a városba!

Bognár László

Bognár László, Pécs

A hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.
Pedig elvileg tűzszünet van.
Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.
Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam.

Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.

Kezelésbe vesznek a horvát rádiós lányok

Mutatom a lábam.
Szörnyülködés és megértés buggyan föl a női torkokból, előkerül valahonnan egy tépett ruhadarab, leültetnek (benyomnak egy székbe) és ők teszik a borogatást a lábamra.
Elégedetten nézik, az egyikük odatol egy másik széket is, mutatja, tegyem föl a lábam. Érdeklődő arcok között, fölpolcolt lábbal ülök, mint a filmekben egy háborús amerikai hős, pedig csak a szúnyogok csíptek össze a Dráva parton.

Másnap nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban: én, hogy a szétlőtt tűzfalak alatt egy asszony virágot árul egy csendes, még pontosabban egy hangtalanságba burkolózott városban, vagy ő, hogy akadt egy bolond, aki vásárolt is tőle!
A baranjás lányokra gondoltam, nekik vittem a virágot.
Nem tudom, miért kellett könnyezniük emiatt?

Hanem az elvek

Akkor Magyarországon a hatalom a „nagy szabadságeszmék” jegyében moratóriummal akadályozta, hogy „ellenőrizetlen” hangvételű rádiók vagy televíziók működhessenek.
De akkor még voltak mutatóban rádiósok, tévések, személyiségek – egyéni hanggal, egyéni látásmóddal.
Mára már eltűntek az egyéni hangok. Egy a zászló, egy a hang?
Sőt, körzeti rádióstúdiók sincsenek már, nehogy valaki véletlenül is mást mondjon, mint amit „muszáj”.
Kellene megint egy új Dráva Rádió? Nyomás, vissza a városba!

Más rádiós vallomások:

Rádió – amikor még mikrofon volt a kezemben

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Dráva Rádió: hit és barátságok

Dráva Rádió: hit és barátságok

Németh János

Németh János - színész és a Dráva Rádió műsorvezetője

Az egész elgondolás lényege az, hogy olyan emberek ültek össze, akik szerettek volna valamit csinálni. Megvalósult!
Hogy ez az életemet hogyan befolyásolta? (Mit ?befolyt?, ez egy cunami volt!) Magával ragadott.
Mit adott? Barátságot.
Ha nincs a DR, nem megyek fel a Tettyére az éjszaka kellős közepén Balogh Zoltán főmogullal világot váltani – taxival. Kinek a stúdiójában próbálkozhattunk volna, ha nem Sándor Péterében? Ki ő, akivel, a mai napig, ha találkozunk, ott tudjuk, értjük egymást, ahol hagytuk, Eszéken: Réka, Baranyai Zoltán. Ez volt a kezdet, aztán jött még sok-sok tehetséges, jó ember.

Egy légtérben működtünk (direkt nem azt írtam, hogy dolgoztunk) a horvát kollégákkal. Befogadtak minket. Látták, hogy komolyan gondoljuk. Ahogy vége volt a napi 10 órás műsorvezetésnek, elmentünk a Drávára sörözni. Kikapcsolódás.
Szintén a barátsághoz tartozik a határőrség. Az első számot minden reggel nekik küldtem, egy jó zúzós rockot: Led Zeppelint. Hitet.

Átéltük a háborús időszakot. Karcsika, az igazgató egy mobil stúdiót alakított ki, mondván, hogy vész esetén a pincében lehet majd tovább rádiózni.
Pár évvel később, már nem Eszéken volt a DR, mentem Horvátországba, állok a határon, mikor odajön hozzám a határőr, és megkér, hogy álljak félre az autóval és menjek be vele az épületbe. Ott várt a vámparancsnok, és azt mondta: látja, János, az egész épületet felújítottuk, de egy nosztalgiánk maradt, és ezt ki is ragasztottuk. Nézze meg. És akkor elkönnyeztem magam, mert az nem volt más, mint egy Dáva Rádiós plakát.
Mit érzek most? Hiányt.

Ps: Bognár Laci! Ez nagyrészt Neked köszönhető, hogy elvetemültem a hit és az alázat csapdájában. Köszönöm.

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Antal Ildikó Dráva Rádió

Antal Ildikó
Húsz évvel ezelőtt amolyan pályakezdő újságíróként kerültem a szerveződő Dráva Rádió csapatába. Mint afféle nyeretlen kétévest, magával ragadott a hév, a számomra már akkor is ismert és tisztelt kollégák, Balogh Zoli és Káplár Laci lelkesedése, a többiek bizakodása, elszántsága és hite – s nem utolsó sorban a kalandvágy.
Eszék, a közös élmény, s persze a szakmailag új terület vonzása magától értetődővé tette, hogy kipróbálom magam rádiósként is. S bár szinte pillanatok alatt kiderült, hogy nem a mikrofon az én világom, mégis örülök, hogy részese lehettem ennek a nemcsak sajtótörténeti, de történelmi pillanatnak is.

Olvass tovább

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Kijátszva a frekvencia moratóriumot – azt, hogy itthon nem lehetett új rádiót, televíziót indítani -, egy több évvel korábbi ötlet nyomán, 1993. augusztus 1-jén megkezdte a műsorsugárzást egy szomszéd, ráadásul háború sújtotta országból Magyarország első „legális kalózrádiója”, a pécsi kötődésű Dráva.

Egy szobában aludtunk Káplár Lacival az eszéki Hotel Osijek második emeletén, a déli oldalon. A Dráva Rádió első hírszerkesztőjének ?beszoktatási időszakát? éltük éppen: ismerkedjen, két nappal az indulás előtt, a körülményekkel.
A szállót a második emeletig lehetett lakni akkoriban, a Dráva-parti betontömböt, hála a folyótöltésnek, csak a harmadiktól lőhették be a szerbek.
Reggel ötkor megszólalt a géppuska. Laci derékszögbe pattant az ágyán:
– Mi ez?!
– Géppuska.
– Kik lőnek?
– A szerbek. Minket.
– Támadás?!
– Csak ébresztő.
– Már azt hittem, lemaradtam valamiről ? feküdt vissza a klasszikus hírügynökségi újságíró.

Olvass tovább

Megtaláltam Vlagyimirt

Moszkva, Kreml

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Moszkva kétszáz plusz pár ezer kilométeres körzetében, a moszkvai olimpia előtti évben ? hogy mikor, nézzenek utána! -, három dolgot lehetett kapni. Trippert, kis, közepes és még nagyobb Lenint, meg vodkát.
A trippert elkerültem, mert egy leendő képzőművész orosz barátom javallatára, aki, a kint megélt nyelvvizsga-tanonc születésnapomra, azt a kártyát adta, fonetikusan: Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen!
Megfogadtam.
De Lenint venni kellett, a vodka mellé, a Szojúzban majdnem annyi Lenin volt, mint vodka. Egy sor vodka, egy sor Iljics. Egy jó vodka: két rubel. Egy közepes Lenin: három.

Olvass tovább

Egy kis Magyarország, egy kis Pécs, egy kis politika

Egy kis Magyarország

Nézem az ELTE BTK Egyetemi Fórum által készített videót, amely a Gyakran Ismételt Hazugságok címet viseli, s a pergő kockák tartalma szerint a modern politikai mű a kormány hazugságairól szól, azt mutatja fel, miként változik a hivatalos álláspont, naponta ráadásul, vagyis követhetetlenül, álszent módon, átverősen – meg minden.
Nincs is ezzel semmi baj, a videón minden a helyére kerül, csupán a végén tűnődöm el.
Azt mondják a fiatal szereplők: a kormány arra törekszik, hogy a tiltakozó diákságot politikai keretek közé kényszerítse. De ők csak azért se. Ők eddig is elhatárolódtak a pártpolitikától, és ezután is el fognak határolódni. Mert ők függetlenek.

Olvass tovább

Küszöbök

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak.
Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért.
Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma.
Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

Olvass tovább

Rejtett kincseink – avagy irtó újságírás

Híreket olvasó
Benne van az újságban?

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Rejtett hír kincseink

Hogy manapság miről nem ír – szól – a közújság, tehát a közmédia, nagyon egyszerű példán keresztül mutatom be. A közelmúltban adtam két gólpasszt – a kifejezést újságírói berkekben is használjuk -, tehát két témát az MTI Hírcentrum egy általam nagyra becsült munkatársának. Fél perc csönd a vonal túlsó végén, majd:
– Nagyon aranyos vagy, ezek tényleg szuperjók, de tudod… Ha negatív hírt tolok be, lehet, holnap már nem kell jönnöm dolgozni!
Szomorú idők járnak a magyar médiában, de a hátteret csak a belül élők látják. Jó, a politkacsinálók is. Istenemre és a szakmai bárcámra mondom: nem szeretnék ma közmédia-munkás lenni; részben, mert a ’80-as – nem tévedés, a nyolcvanas! – évek közepén szabadabban dolgozhattunk, mint a maiak.

De, hogy oldjam a hangulatot: a kulisszák mögött sokszor más is van ám, számtalanszor megesik, hogy nem politikai, ideológiai okai vannak, ha valami nem jelenik meg sem újságban, sem rádióban, sem televízióban.
E blog jegyzőjének átküldtem néhány olyan hírt, információt, amik soha nem láttak napvilágot, ám valami csoda folytán, hála a Baranya megyei napilap egyik szerkesztője és egyik tördelője szemfülességének, megmaradtak az utókornak.
Megjegyzem: a blog jegyzőjét felhatalmaztam a szemezgetésre, ám ha bölcs – mint mindig -, akkor mindent megoszt. Mert ezek az anyagok nem osztják meg a közvéleményt.
Balogh Zoltán

Olvass tovább