A Viasat3 műsorszolgáltató, népszerűbben szólva televíziós csatorna gondolt egy nagyot és Adom a napom címmel egy celebekkel történő talkshowt indított útjára. A műsorvezető-riporter szerepkörét Geszti Péter sok műfajban ismert, régi szórakoztató ipari munkaerőre bízta.
Egy este, egy vendég, egy óra.
Geszti Péter ugyanolyan gesztipéteres mint tíz, húsz vagy akár harminc évvel ezelőtt.
Hadar.
Ha gyors lenne, azt értenénk, hiszen ez egy gyorsuló kor, de olykor a nyelvének pörgése már több a soknál.
A tudomány mai állása szerint a túlságosan gyors információ közlésnek lehetnek hátulütői. Íme:
A gyors beszéd negatív következményei a hallgatóság számára
- Kommunikációs nehézségek: Gyors beszéd esetén a hallgatók nehezebben követni a beszélő gondolatait, és könnyen elveszthetik a fonalat a mondanivalóról. Ez kelthet félreértéseket és zavarokat a kommunikációban.
- Feszültség és szorongás: A hallgatók szoronghatnak vagy frusztrálttá válhatnak, ha nem tudják követni a gyorsan beszélő személyt. Ez növelheti a kommunikációs nehézségeket és elősegítheti a konfliktusok kialakulását.
- Elveszett információk: A gyors beszéd miatt könnyen lehet, hogy a hallgatók elveszítik a fontos részleteket. Ez hátráltathatja az információ átadását és megértését.
- Alacsonyabb megértési szint: A hallgatók nehezebben tudják feldolgozni és megérteni a mondandót. Ennek hatására az üzenet hatása gyengülhet, és az információ nehezebben rögzülhet.
- Kommunikációs zavarok: A gyors beszéd növelheti a félreértéseket, az összekeveréseket és az információ elvesztésének kockázatát, ami zavarokat okozhat a kommunikációban.
- Stressz és fáradtság: A hallgatóság számára a gyors beszéd hallgatása fárasztó lehet, mivel nagyobb figyelmet és koncentrációt igényel. Ez hosszú távon stresszt okozhat.
Jómagam Pásztor Anna vendégeskedése közben figyeltem a fejleményeket és bizony Geszti nem tűnt pótolhatatlannak. Egyszerű szakmunka került a képernyőre.
Geszti egyszercsak megemlítette, hogy sajnos muszáj lesz most reklám miatt a műsort megszakítania. Kereskedelmi televízióban a reklámot „leszólni”, mégha árnyaltan is – meglehetősen visszatetsző.
Aztán amikor a műsorvezető az ezt a műsorát ért kritikákkal is előhozakodott, akkor elveszítettem a fonalat, mert eszembe jutott egy régebbi jegyzetem. Ez:
Geszti és a kultúrgettó
A közösségi videoklip és az online újságírás
Geszti nyilvánvaló sértettségében nevezi kultúrgettónak egy online lap hasábjain (!) az online újságírás olyan centrumait, mint az Index vagy a 444.
Emberileg érthető: aki alkot, az sikerre vágyik, magas nézettségre, teljesítményét elismerő kritikára.
Geszti Péter nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a Hungarian in Europe című – Sting zenéjére, a Gringo Sztár hangjaira és az utóbbi években külföldre „tántorgott” félmillió magyar video kockáira – elővezetett produkciója érdemes a közönség, a közösség elismerésére.
De Geszti hiába várta az online média elismerő szavait, mondjuk a témaválasztás aktualitása, a valós közéleti-társadalmi probléma felmutatása, a korszerű „közösségi videoklip” létrehozása okán a social, a közösségi jelző divatjának kellős közepén. Ehelyett fikázást kapott.
Persze, ezen nincs miért csodálkoznunk, hiszen az újságírást, s így az online újságírást is (főként a bulvár felé hajló klaviatúra ütögetést) erősen meghatározza a negativitás törvényszerűsége!
(Ilyen meghatározó „törvényszerűségek” pl. a közelség, az érintettség, a meglepetésszerűség stb.)
Mit várhatunk egy társadalmi témájú daltól?
Egy dal aligha oldhat meg bármit is, éppen ezért ne is akarjon „kivezető utat mutatni”, de ha az a dal jól fókuszált, erős és érvényes a szövege, szívbemarkoló a dallam és hatásos, a kornak megfelelő módon magával ragadó az előadás, akkor bárki is szerezte eredetileg azt a dalt, az valóban közösségivé és elgondolkoztatóvá lehet az egész világon. A legjobb példa erre Pete Segers-től a „hová tűntek a katonák” tartalmú dal.
Mérjük hozzá ezt a Geszti művet:
Az, hogy a klip nem saját szerzemény, hanem Sting dalának feldolgozása, önmagában aligha ok a fikázásra (ilyen szempontból a fikázó érdemel fikát.)
Hová fókuszálta a produkciót Geszti?
A baj inkább az, hogy a felmutatott jelenség puszta jelenség marad, sehová nincsen fókuszálva, az előadás semerre sem bontja ki a „témát”, csak belemarkol, de végül a kézben nagyon kevés marad!
Pedig mennyi felé kínálkozna fókuszálható, megragadható, kiemelhető részlet.
Vajon a szabad munkaerő áramlás magasztos szabadság eszménye mikor válik egyszerű „agyrablássá”, a képzett munkaerő olcsó megszerzésévé, s így egy szegény ország további elszegényítését elősegítővé? (Hogy profán módon visszanyúljak Pete Segershez: hova tűntek a katonák után az orvosok?) De ugyanennek a dolognak a másik oldala: hazatérve mekkora hasznot hoznak a most külföldön dolgozók?
Vagy egy másik elszalasztott lehetőség: a dalban a szegénység is szóba kerül. Ennyi volna csak?
Aztán: a tesók is szóba jönnek. 2050-ben hét és félmilliós lesz az ország, benne két és félmillió roma-tesó! Vajon mekkora kár a mostani kirekesztésük? Mi dolga volna a kormányzatnak? Mi a teendője az oktatásügynek?
Egyébként a Sting-dal zenéjében a krezmer, a magyar nóta és a cigányzene „felbukkanása” nagyon is helyén való zenei utalás a társadalom sokszínűségére. De csak utalás marad.
Bloggerként azt mondhatom Geszti és a kultúrgettó online vitájának szemlézése után – ha már irónia, akkor legyen vastag – újra meghallgatom Segers nótáját és elolvasom róla a kritikákat 🙂
Kapcsolódó témák:
